Orbán
15 °C
23 °C

Tizenhét dimenziós kockával küzdenek a magyar rejtvényfejtők

2009.11.05. 10:55
Ahogy rendeznek világbajnokságot akár olyan furcsa sportoknak is, mint a futball, úgy létezik vb-je a rejtvényfejtésnek is. Az amerikaiak a legjobbak, nagy háttércsapattal dolgoznak, a magyarok viszont nem félnek kényes nemzetközi kérdéseket is feszegetni, ha az igazság úgy kívánja. Helyszíni jelentésünk egy vihar sújtotta török tengerpartról.

„A rejtvényfejtés olyan, mint az IQ-teszt, csak azon nem szépek a feladatok” – magyarázza István György, a rejtvényfejtő-világbajnokságra készülő csapat edzője a repülőtérre menet. Hogy egy logikai feladvány mitől szép, azt nem tudom pontosan, és itt az elején gyorsan letudom a magyarázkodást is. Nem azért döntöttem úgy, hogy elkísérem az ötfős szürkeállományt a törökországi vb-re, mert az az ember vagyok, aki prímszámokat sorol, ha nem tud elaludni, vagy sudokut fejt a metrón.

Inkább az alig ismert sport, a rejtvényfejtés egzotikuma vonzott a világbajnokságra. Kiváncsi voltam, vajon hatalmas koponyamérete alapján felismerhető egy profi rejtvényfejtő, vagy ugyanolyan kinézetű ember, mint bármelyikünk? A rejtvényfejtő képes megmagyarázni, hogy ami káosznak látszik, az valójában rend, vagy még elveszettebb, mint az egyszerű emberek?

„Tehát ez egy tizenhét dimenziós kocka, aminek az élein mozogsz” – lapozgat egy feladatsort a repülőtéri váróban Tamás, olyan arckifejezéssel, amilyennel a szomszéd asztaltól küldött Chateau Pétrust kóstolgatja az ember. Pál, aki két évvel ezelőtt világbajnok volt, csettint: „Igen, erről van szó.” Érzem, hogy az egzotikum közelébe jutottam, pedig akkor még nem érkeztünk meg a lakott területektől távoli török szállodába, a monumentális, tengerparti betonfalanszterek közé.

Odabenn, a világító csobogók, álbarokk csillárok, vörös fotelekben deliráló német nyugdíjasok és üveglépcsők közt, a műantik dohányzóasztalokon több száz laptop vibrál. Az Apple-ök, Dellek, Toshibák, Sonyk, MSI-ok felett tizenhét és negyven év közti, többnyire farmeros-pólós férfiak ülnek, és vagy a gombokat nyomkodják, vagy füzetek fölé hajolva tanácskoznak. Ha nem tudnám, hogy különleges emberek, egyszerű rendszergazdáknak nézném őket.

szallo

Nem keresztrejtvény

„A feladattípusokat már egy héttel a verseny előtt kiadják, hogy legyen idő értelmezni azokat” – mondja fojtott hangon György, az edző. Ő a hazai rejtvényfejtők első generációjának tagja, aki 18 évesen már a Füles szerkesztője volt, most pedig MÁV-menetrendek összeállításával sakkozik. – Ezek kultúrafüggetlen logikai feladványok, szóval nem keresztrejtvényről van szó. Kaphatunk persze közismert feladatokat is, mint például a sudokut, de a szervezők legtöbbször új típusokat találnak ki.”

István György
István György

György többeknek integet, láthatóan a közösség népszerű figurája, valószínűleg azért, mert két magyarországi világbajnokság szervezésében is részt vett. Kezet fog a török szervezővel, néhány litvánnal, belgával és egy amerikaival. „Ő volt az, aki 1992-ben az első világbajnokságot szervezte. Nagy név, a New York Times rejtvényrovatának vezetője” – jegyzi meg, miközben egyik asztaltól a másikig libeg.

A helyes megoldás nem minden

Közben azért megtudom, a rejtvényfejtőverseny nem annyiból áll, hogy a versenyzők leülnek, és ész nélkül fejtik a rejtvényeket. A helyes megoldás nem minden. Sok olyan feladatot is kapnak, amelyet a szerzőn kívül talán bárki képes lenne megoldani. A bajnokság azonban időre megy, és egy feladatcsoportra pontosan megszabott keretet adnak. Amit egy átlagember negyed óra alatt találna ki, arra a versenyben húsz másodperc jut.

Ráadásul csak a tökéletesen megoldott feladat számít be az eredménybe. Ezért görnyednek már napokkal a verseny előtt füzeteik fölött a csapatok. Előre ki kell találni, melyik feladattal kezdenek, melyikre mennyi időt fordítanak. És persze a szituáció még bonyolultabb a csapatversenynél.

A magyarázatot csak az szakítja félbe, hogy a riói világbajnok, Pál egyre forróbb hangulatú beszélgetésbe elegyedik a török pincérrel. „Hogyhogy a jó oldalon állt Törökország a második világháborúban? Hát volt egy titkos paktumuk Hitlerrel, hogy ha ő beveszi Sztálingrádot, akkor a törökök Oroszország ellen fordulnak. Meg hát folyamatosan adott el a németeknek vanádiumot”.

A pincér hápog, méltatlankodik, Pál azonban nem érti, hiszen ezek tények. Később belemerülnek a ciprusi helyzet elemzésébe, amit én már csak az ételeink biztonsága miatt is hagynék, de Pál szerint egyértelmű a szituáció.

A többiek közben a taxiszámlák elosztásával foglalatoskodnak. „De hiszen ez egyszerű. – mondja Tamás. – Mindenki, aki tizenkettőnél kevesebbet fizetett be, rakja ki az asztalra a különbözetet, a többet fizetők meg innen kiveszik, ami nekik jár, és nem kell egymással csereberélni.” Logikus.

A pénz számít

Ki az esélyes?” – igyekszem a téma felé fordítani a beszélgetést. „Az amerikaiak” – mondják komoran. – Nekik sok pénzük van."

Felkapom a fejem, mert érdekel, hogy lehet pénzzel észt vásárolni, de aztán kiderül, csak arról van szó, ők nagyobb háttércsapatot működtetnek. Náluk 10-15 fő dolgozik a versenyzők alá. A kiadott feladattípusokra konkrét példákat generálnak, megoldóképleteket és megoldási trükköket gyártanak. Miközben „a mi kis csapatunknak két ember segít otthonról.” (Németh Zoltán és Slenker Gyula.)

A kis csapat tagjai esélyességi sorrendben:

Madarassy Pál: térképész, közgazdász. Legjobb eredménye: 1999, Rio de Janeiro, vb-győzelem.

Madarassy Pál
Madarassy Pál

Horváth Zoltán: Közgazdasági egyetemi hallgató. Legjobb eredménye:2004 Horvátország, vb, 4. helyezés

Horváth Zoltán
Horváth Zoltán

Osvalt László: programozó. Legjobb eredménye: 2004 Horvátország, vb, 11. helyezés

Osvárth László
Osvárth László

Csizmazia Tamás: Programozó. Legjobb eredménye: 2004 Horvátország, vb, 22. helyezés

Csizmazia Tamás
Csizmazia Tamás

A csapattagok jelenleg az orkán sújtotta török tengerparton, egy ötcsillagos hotel menedékében, az all inclusive szolgáltatás tartalékain várják a versenykezdést. Az internet-összeköttetés bajos a régióban, áram még van, gond nincs, a verseny papírok és ceruzák segítségével zajlik.