Vodkázni mínusz 17-ben, a sarkkörön túl

A válság nem tehetett be annyira a Finlandiának, ha évente még mindig megünneplik a fehér éjszakát júniusban több száz vendéggel, télen pedig minusz 17 fokban a legjobb mixert keresik (ez már a 12. nemzetközi vodkakupájuk). Most 120-an érkeztünk (a Finlandia munkatársai mellett 32 versenyző és 28 újságíró), hogy megnézzük, ahogy az italokból a legjobb aperitifet (y-pohárban), long drinket és quick mixet (utóbbinál helyben kapják a hozzávalókat) keverik egy óriási és jéghideg igluban.

Egy ismerőssel 20 millió forintra saccoltuk a vendégek utazási és szállásköltségeit. Ebben nincs benne az, hogy kipróbáltuk párszor a kutyaszánt, két hosszú éjen át ingyen piáltunk, és megettük Rudolfot, a fénylő orrú rénszarvast. "Megéri, mert így tudunk hitelesek maradni a mixerek felé, és tényleg megméretni őket a Finlandia hazájában" - mondta a Helsinkibe tartó repülőn a magyar képviselő, Ravasz László.

Meglepetésemre a lappföldi, nappal is kivilágított sípálya fölött található hotelben az orosz meg a lengyel srác mellett már engem tapsolt meg egy kisebb csoport, amikor kiderült, hogy honnan jöttem. Persze az oroszok még mindig a vodka nagy terjesztői, a lengyelek meg elsők Finlandia-fogyasztásban Európában 1 millió kartonnal, nálunk sokkal kisebb mennyiség fogy, 42 ezer karton (egy karton kilenc liter) évente. Talán a kollektív magyar piálás miatt kaptam az elismerést: Európában 3.-ak vagyunk a fogyasztott alkoholmennyiség listáján. "A válság Magyarországon annyiban látszik, hogy a fogyasztók a téli hónapokban még jobban áttértek az olcsóbb alkoholra" - mondta később a témáról Ravasz.

A versenyzőket egy otthoni döntő alapján választják ki. Varga Gergő, aki vendéglátósból lett autodidakta módszerrel mixer, már harmadszor jutott ki Finnországba, 2002-ben a kinti kupát is megnyerte, ami nemcsak jó referenciának számít, ő lett a cég hivatalos magyar mixere.

Verseny előtt nem akarta megtippelni, idén ki nyer, esélyesnek a balti államokat tartotta, mert mostanában sok mixerversenyt nyernek: jobban nyomják a frissítő, egyszerűen elkészíthető italokat, ami a mostani trend. "Azon is múlik a pontszám, hogy kik kóstolják, és milyen hozzávalókat kapunk a 3. fordulóban - tette hozzá. - Otthon a Finlandia-versenyeken csak dzsúzt kapsz ilyenkor, meg vodkát és gyümölcsöt, pedig ennyiből nem lehet fantáziadús italt keverni, itt viszont nyakadba szakad, hogy kaphatsz hozzá pezsgőt meg szirupot is, ami több variációt jelent" - fejtegette.

A két nap a versenyre és az eredményhirdetésre volt kihegyezve: előtte egy vodkatörténelem-órán és kóstoltatáson vettünk részt. Megtudtuk, milyen volt Mátyás király korában az íreknél a boróka, rízs és egyéb alapból desztillálás nélkül készült alkohol: gyógynövényekkel nyomták el a kerítésszaggató ízét. Az alkoholt az arabok kísérletezték ki kozmetikumokhoz, a vikingek harc előtt használták, a keresztények feljegyezték a receptet, az oroszok meg már a 20. században a 2. világháború alatt nyugatra is elterjesztették, mondta lelkesen a moderátor, miközben utalt a nagyobb hiányos történelmi foltokra. Ami biztos a vodkánál, hogy ez az egyetlen pia, ahol nincs szabály arra, hogy miből készül. Aztán a jelenhez érkeztünk: bonyolult ábrákkal mutatták be a 200 szoros desztillálást, amitől ez más, mint a vetélytársaké.

A mai piáknál a látványt emelték ki, és rendeztek pár lángolós bemutatót, meg az Absolut és a Finlandia közötti különbséget kellett felfedeznünk: előbbinek jobb a szaga, utóbbinak az íze, ennyit sikerült megállapítanom, és persze a magyar társak közül csak én választottam a feketeribizlisnél az Absolutot jobbnak, amin azért páran röhögtek a lelkes korporét szellem közepette. Aztán kaptunk hatféle vodkát vakteszthez, az olajtartalmat nézegettük a pia lötyögtetésével, a lényeg, hogy minél kevesebb kozmaolajat tartalmaz, annál kevésbé fáj a másnap. Meg az igazán tiszta pia képletével ismerkedtünk, és végül egész egyöntetűen szavaztunk arról, melyik tiszta, kemény vagy épp gyógyszer ízű.

Míg megtanultam szívószállal poháron kívül kóstolni a koktélt, a mixerek a versenyre készültek. Ez egy 1,5 órás showműsor volt a jéghidegben, kék fények között: az iglu körpultján helyezkedtek el sorban, és készítették a fagyos hozzávalókból az italokat, míg a közönség középen forró csokit ivott mangóvodkával. A mezőnyben csak két nő volt, holott a szállodában főleg mixernőket lehetett látni. Az ecuadori versenyző ijesztő italkavalkáddal kezdett: "a kishúgom keverne olyan aperitifet, amit ő: vodka, gin, whiskey hármast egybe" - mondta az egyik versenyző az első szám után felháborodva, az amerikai lányt viszont többen dicsérték. Bár az indiai srác italán is nevetgéltek páran, mert 25 centis csilipaprikákkal csapta agyon díszítésként, mégis a portorikói versenyző lett az utolsó.

Már este jelentették be a végeredményt a vacsoránál, miközben volt, aki azon fanyalgott, hogy az előző években nagyobb volt az eredményhirdetés körül a körítés, és hogy a chilei eredményét többször elszámolták, nekem tetszett (tényleg szerény volt, de ötfogásos kaját szolgáltak hozzá.) Első helyezett a szlovák a maximális pontos longdrinkjével, a ciprusi a második, harmadik a chilei. Az amerikai lány végzett a negyedik helyen, de csak mert az egyiket időn túl tudta összehozni. Varga Gergő a hatodik lett, szerinte a quickmixszel csúszott le: míg a ciprusi beleturmixolta a dinnyét, ő kihagyta belőle. Longdrinkben viszont 3. lett a magyar: grapefruit vodka és likőr, meggyszirup, lime-lé és licsidzsúz voltak az alkotóelemei, magyarázta utána.

Visszafele Varsón át utaztunk. Indulás előtt sílifttel még megközelítettük a Leviben lévő állami piaboltot, mert Gergő likőrsorozatából hiányzott a rebarbara és az alma. Bár arról meggyőztek, hogy jók a vodkakoktélok, a gyömbéres lime-os különösen bejött, ajándéknak inkább a gyümölcsös sörök és habzóborok közül válogattam.