Ennyi melegvérű nő csak Magyarországon él

Az első, amit meglátok, az Ms Shih Chieh-I, a cukrász-világbajnokság döntőse, amint az utolsó simításokat végzi a "Dávid Ibolya halotti maszkját bambuszbottal kopogtatja a pártellenzék" című, majd egy méter magas, cukor alapú versenyművén.

Jae Sang Wie zsűritag rezzenéstelen, keleti arccal levág három, mikroszkopikusan vékony szeletet a következő tortából. Jobbról-balról alaposan megvizsgálja a metszeteket, aztán a nagykés hegyével megpiszkálja őket. Az egyiket szét is keni a tányéron, majd olyan műgonddal nézegeti, mintha egy speciális Helyszínelőkben lennénk, ahol tortákat gyilkolásznak.

A háttérben a szpíker, Ernő bácsi éppen azt ordítja a mikrofonba, hogy "Jappán, Finland, az összes ország itt van!" A lelátón a jappán kemény mag kibontja a zászlót és veszett visítással biztatja Mr Taisuke Endót, aki egy istentelen nagy, ízléstelen, égetett cukorból készült madárral birkózik. Egy junior cukrász-világbajnokság sokkal szórakoztatóbb esemény, mint vártam volna.

Ultrák, de nem annyira

A helyszín a BNV A pavilonja. A versenyzők lakótelepi konyha méretű, előre nyitott fülkékben sorakoznak egymás mellett, előttük hosszú asztalok, ahová a kész édességeket lehet kirakni, még előrébb egy következő sorban a zsűriasztalok, aztán a kordon, és jönnek a lelátók, egészen sok drukkerrel. Sajnos nem azt skandálják, hogy  "Egy láda sör, ami éltet minket / Szétisszuk a belső szerveinket! / A vodkát nem keverjük, úgy a jó, ha tiszta / A szurkoló az összeset megissza!", nem is azt, hogy "Vasvilla, vaskanál, vastányér / meghalok a, meghalok a vasgyárért!", sőt még azt sem, hogy "Almás pités parasztok / Szedjétek a barackot!", de azért remek a hangulat. Magyar tábor is van, elégedetten figyelik, hogy Ms Enikő Lestár jól halad a "Szex közben megzavart üvegangolnák küzdelme az ajánlószelvényért" című versenyművel.

Misztikus kampósbot

Ez a világbajnokság többedik napja, a szabályokkal sem vagyunk tisztában, így teljesen értelmezhetetlen, hogy a tehetséges ifistáknak a torták és sütemények mellett miért kell nagy, visszataszító és ehetetlen  karamellszobrokat gyártaniuk. Ráadásul úgy tűnik, hogy az összes cukorszobor egy ugyanolyan, kampósbot formájú alakzatra épül. A nézőket ez nem zavarja, őszintén szólva minket sem, lelkesen áramlunk a palánk és a lelátó közötti korzón, minduntalan beleütközünk az események sűrűjéből közvetítő Ernő bácsiba, aki olyan szövegekkel varázsol el, hogy "a séfasszony kemény, a manusok szanaszét futkostak", meg "ennyi melegvérű nő csak Magyarországon él", nem beszélve a nap szónoki kérdéséről, miszerint "Zsirmáni meg egy jappáni, kell ennél változatosabb?"

Igazából a Foodapest élelmiszeripari kiállításra jöttem, 2010-es kajatrendeket szimatolni, a cukrászvébé ehhez az eseményhez kapcsolódik, ide csak beugrottunk a komoly trendkutatás előtt, lazításképpen. Aztán perceken belül kiderül, fordítva ültünk a csokibanánon. Maga a Foodapest ugyanis kiábrándító volt. Pedig ígéretesen indult minden, amennyiben egy öncsonkítóan őszinte bioasszony a szemembe mondta, hogy a nyírfacukor, amit éppen kóstolok, egyáltalán nem nyírfából, hanem mezőgazdasági hulladékból van. Innentől azonban csalódás ért kiábrándulást. Hiába lettem volna kíváncsi arra, hogy tart-e még a mangalicahullám, hogy nem tör-e át a rackajuh, vagy hogy tajtékzik-e még az energiaital-tenger, értékelhető számban csak fagyisok voltak jelen. Ez jelenheti azt, hogy 2010 a fagyi éve lesz, meg azt is, hogy a fagyisok olyan ostobák, hogy egy jelentéktelen kiállításon költik el a pénzüket.

A haza nem lehet monoporcióban!

A következő órákban ezért olyan apróságokkal kellett beérnem, mint a megismerkedés a "monoporciós" szóval. Megtudtam, hogy a csira.hu nem cigányosan káromkodós, hanem növénycsírákat áruló weboldal, és megpróbáltam elképzelni a Lesaffre Magyarország marketingesét, aki a Kárpátkenyér családba tartozó, rovásírással hirdetett, 500 grammos terméküknek a Bot-Ond nevet adta. Egyik kedvencem a Magyar Pékszövetség versenyének harmadik helyezett, Hazánk című műve volt, ami azt a pillanatot ábrázolja, amikor az olaszok csokoládés profiterrol-szőnyegbombázással megsemmisítik Dél-Szlovákiát és Kárpátalját.

Szóval úgy tűnik, a magyar élelmiszeripart annyira ledermesztette a válság, hogy még most sem tért magához, de a jelek szerint a külföldiek sem látják bele a magyarokba az önfeledt zabálást 2010-re.

Ehhez hasonló bús gondolatoba merültünk, amikor mintha egy elhaló "Lila trikó, fehér zokni, Törőcsikné most megy lopni" hallatszott volna a cukrász-világbajnokság lelátójának irányából, így megnéztük, hogy Ms Nikoletta Tapaszti milyen fölényes csuklótechnikával mossa le a vágódeszkáját, és főtt, fokhagymás disznófejről álmodozva hazamentünk.