A ribancrendszámnak vége

2014.03.07. 23:13
Már több nő tetováltat, mint férfi, ezért nyílt olyan tetoválószalon Budapesten, ahol csak nők dolgoznak. Bár a ribancrendszám és a kínai jelek kimentek a divatból, még mindig sok tetoválás készül konyhákban vagy bulikban. Az alapos megfontolás a szalonokban sem mindig a kliensek erőssége, ezért fájdalmas élmény körülnézni a strandon egy tetoválómesternek. (Vagy bárkinek, akinek van ízlése.) De állítólag van fejlődés.

Egy-két éve már több nő akar tetoválást, mint férfi. Sőt, talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy újabban a vendégek hetven százaléka nő.

Zelenák Róbertnek régóta van tetoválószalonja Budapesten. Az egyik nála dolgozó tetováló, Krizsán Lili elkezdett azon gondolkozni, hogy lassan önállósulna, közösen találták ki, hogy nyitnak egy olyan szalont, ahol csak nők dolgoznak. Ez lett a Wonderland a VIII. kerületben, az ország egyetlen tetoválószalonja, ahol csak nők tetoválnak, jelenleg öten. „Nem az volt a célunk, hogy csak női vendégeink legyenek. Jönnek ide férfiak is, de a nők jobban szeretik, ha nők tetoválják őket. Kevésbé zavaró, hogy le kell vetkőzni, hogy a tetováló hozzájuk ér munka közben. A környezet is csajosabb, amikor először beléptem, meg is döbbentem kicsit a sok rózsaszíntől" – mondja Róbert.

Tulajdonostársa, Lili még csak 23 éves, de már évek óta tetovál. Érettségi után kezdett ezzel foglalkozni, egyrészt szeretett rajzolni, másrészt bejött neki az a világ, amit a tetoválós műsorokban, a Miami Inkben vagy az L.A. Inkben látott. (Ezek a realityk egy-egy amerikai tetoválószalon és a vendégeik életét követik.)

Ha valaki úgy dönt, hogy ő márpedig tetoválni akar, akkor három lehetősége van. Vagy bekopogtat egy szalonba, és keres magának egy mestert, aki hajlandó foglalkozni vele, vagy elmegy egy tanfolyamra, vagy otthon, a konyhában kezdi a gyakorlást. Lili szerint utóbbiak meglepően sokan vannak, de ha valaki rendesen meg akar tanulni tetoválni, akkor szalonba kell mennie. „Van, aki fél év után azt mondja magáról, hogy én tetoválóművész vagyok. Én tíz év múlva sem fogom ezt állítani. És nemcsak azért, mert nincs túl sok önbizalmam, hanem mert nincs olyan pont, ahonnan ne lehetne még fejlődni".

Először mindenki az ismerősein, ismerősök ismerősein gyakorol. Azt hinnénk, hogy az emberek nem szívesen hagyják, hogy egy kezdő gyakorolgasson a bőrükön, de ez Lili szerint nem így van.

Ami ingyen van, az népszerű. Csak kiírtam a Facebookra, hogy tetoválni tanulok, anyagköltségre vagy ingyen tetoválok, és dőltek a jelentkezők, nem volt gond a gyakorlással.

A strand fájdalmas élmény

A másik négy lányt hirdetés útján találták. Rengetegen jelentkeztek, de sok olyan volt köztük, akinek az önbizalma nagyobb volt a tapasztalatánál. Még olyan is jelentkezett, aki soha nem fogott tűt a kezébe, de úgy érezte, hogy neki ez menne. És persze férfiak is próbálkoztak, hiába jelezték, hogy ez egy női szalon lesz.

Papp Móni eredetileg a Budapesti Közlekedési Központ pénzügyese volt, a tetoválást hobbiként kezdte. Eljárt egy újpesti szalonba tanulni, disznóbőrön, műbőrön gyakorolt, aztán ő is az ismerőseit kezdte varrni. De készített tetoválást saját magának is, az öntetoválás egyébként is gyakori, ez a legkézenfekvőbb módja a gyakorlásnak. Végül felmondott, hogy főállásban ezzel foglalkozhasson. Amikor ott jártunk Móni éppen egy fiú karján dolgozott, ami viszonylag ritka, mert a Wonderland vendégeinek 70-80 százaléka nő.

A világ legjobbjai

A BuzzFeed nemrég gyűjtötte össze, hogy kik a világ legmenőbb tetoválóművészei szerintük. A japán, lengyel, cseh, német, amerikai, francia és orosz művészek között sok nő van. Ami közös a legjobb mesterekben, hogy mindegyiküknek azonnal felismerhető, sajátos stílusa van. És persze hosszú várólistájuk, egyikükhöz sem lehet csak úgy beesni az utcáról. A legújabb divat egyébként a 3D tetoválás, döbbenetes példákat itt lehet nézegetni

Egy másik sarokban is egy lányt tetoválnak, a bal combjára hatalmas, színes koponya kerül. Nem kevésbé impozáns, mint az a zombi, ami a tetoválólány, Kasza Viki karján van. Viki 14-15 évesen még divattervezőnek készült, de mivel éppen a lázadó korszakát élte, kirúgták. Ezután kereskedelmi iskolába került, ahol egyfolytában rajzolgatott. Őt szabályosan felfedezték, rákérdeztek, hogy nem akar-e ezzel foglalkozni, mert nagyon jól rajzol. „Semmi fantáziát nem láttam ebben, nekem a tetoválás egyenlő volt az unalmas, nonfiguratív mintákkal, úgyhogy elzavartam." De a bogarat már elültették benne, elkezdett tetoválásokkal foglalkozó újságokat nézegetni, aztán meglátta egy magyar tetováló munkáit, és alapjában változott meg a véleménye.

„Akkor jöttem rá, hogy lényegében bármit fel lehet varrni, hogy ez igenis izgalmas és kreatív munka." Otthon kezdett tetoválni, vidéken szerinte ez így megy, nem olyan könnyű találni egy mestert. Feltette a munkáit a netre, és végül pont az a tetováló írt neki, hogy tanítaná, akinek a munkái miatt az egészet elkezdte. Emiatt költöztek fel a barátjával Pestre. Amikor 15 évesen elkezdte, előfordult, hogy valaki csak azért nem vele dolgoztatott, mert lány. Ma ilyen nincs, szerinte a megkülönböztetés eltűnt a szakmából. Lili szerint viszont ma is hallani férfiaktól, hogy nem bíznak a női tetoválókban, pedig egyre több nő van a szakmában, a legnagyobb nevek között is.

A lányok egymást is tetoválják, sőt, közös tetoválásuk is van. Mind teljesen más stílusban dolgoznak, Baksza Szandra például a fekete-fehér specialista, míg Viki a színes, határozatlanabb körvonalú tetoválások mestere. Amikor befut egy kérés, aszerint döntik el, hogy ki csinálja, hogy kinek a stílusához áll a legközelebb. Persze így is akadt olyan több A4-es oldal kitevő leírás, amivel egyikük sem tudott mit kezdeni. Abban egyetértenek, hogy a kép, amivel a strandokon szembesülünk, sokszor nevetséges, tetoválószemmel még inkább fájdalmas élmény. Szerintük még mindig meglepően sokan vállalják be, hogy amatőrök, félamatőrök dolgozzanak rajtuk. Ma is sok tetoválás készül konyhákban, bulikban. És az is igaz, hogy bizonyos kérésekkel még a legjobbak sem tudnak mit kezdeni.

Pálcikaember a vőlegény fenekére 

„Ha látom, hogy gáz, amit kér, akkor elmondom, hogy miben változtatnék. Ha ez nem segít, akkor végső esetben nem vállalom el" – Lili szerint ennyit tehet a tetováló, ha olyan kéréssel találkozik, ami nem tetszik neki. Mivel egy női szalonban vagyunk, a ribancrendszám, a derék fölötti nonfiguratív tetoválás szinte az első öt percben szóba kerül. Ma már alig van, aki ilyet szeretne, de tíz éve minden második nő ilyet kért. „Akármekkora divat volt, művészileg akkor is igénytelenek voltak. Nem volt jelentésük, azon túl, hogy egyesek szerint jól néztek ki, nem volt bennük semmi plusz, ami miatt magukra varratták ezeket a mintákat." Lili összesen három ilyet készített életében, három barátnőnek, akik hajthatatlanok voltak a kérdésben. Még úgy is, hogy mostanában egyre többen rajzoltatják át a deréktetoválásukat valami nagyobb mintára.

A másik nagy tetoválómumus a szerelmi tetkó. Gyakran jönnek párok, akik közös mintát vagy egymás nevét akarják magukra varratni. Mindig elmondják nekik, hogy nem biztos, hogy örökké együtt lesznek, hogy gondolják még át. Az esetek nagy részében az alanyok lebeszélhetetlenek. Lilinek kellett már eltüntetnie olyan mintát, amit ő maga varrt fel, mert véget ért a szerelem.

Nem bírtam ki, és felhoztam, hogy megmondtam neki akkor, hogy ne csináltassa meg, de ragaszkodott hozzá. Három hónap telt el a két tetoválás között. De valahol megértem, én is voltam tini és fülig szerelmes.

17 év alattiakat egyébként nem vállalnak, bár van olyan tini, aki szülővel jön, hogy közösen tetováltassanak.

Aztán vannak a részeg legénybúcsú-tetoválások, főleg itt bulizó külföldiek szokták úgy gondolni, hogy vicces lesz másnap egy tetoválással ébredni. Lili ugyan nem tartja élete fő művének, de tetovált már pálcikaembert egy vőlegény fenekére.

Megkapta a skorpióját

A lányok szerint, ha nem is mindig látszik az utcákon, de a szalonok és a vendégek is egyre igényesebbek. „A kezdet kezdetén magam forrasztottam a tűmet. 5-7 év alatt minden hatalmasat fejlődött, a kínai jelek divatjától eljutottunk oda, hogy az emberek egyre nyitottabbak a nagyobb, színesebb, kidolgozottabb tetoválások felé. Régen besétáltak, rámutattak egy képre, aztán felvarrták nekik. Ma ilyen nincs, egy az egyben fel sem varrnám kétszer ugyanazt. Elmondja, hogy mit szeretne, rajzolok három változatot, aztán együtt alakítgatjuk. Ez csapatmunka” – mondja Viki.

Néha azt sem árt tudatosítani, hogy a tetoválás nem egy új farmer, hogy a vendég egész életében viselni fogja.

Nemrég bejött egy 18 éves srác, hogy kér a nyakára egy skorpiót. Első tetoválása, az indok annyi volt, hogy ez a csillagjegye. Elmondtam neki, hogy lehet, hogy emiatt soha nem lesz munkája. Átgondolta, és végül megkapta a skorpióját, de olyan helyre, amit el lehet takarni.

Viki nyakra eleve csak akkor varrna, ha „az illető már szét van varrva, akkor nem én leszek a megrontó”.

A vendégek nagyjából fele gondolja úgy, hogy senkinek semmi köze ahhoz, hogy hova és mit tetováltat, a másik felük szerint meg a munkahelyeken ez még mindig számít, ezért inkább olyan helyre varratnak, ami ruhában nem látszik. Így van ezzel az a lány is, akinek a combjára Lili saját tervezésű flamingós mintája kerül. „Csak oda tetováltatok, amit egy pólóval meg egy szoknyával el lehet takarni. Persze van, ahol elfogadják, de egy orvos vagy egy óvónő ma sem lehet tetovált.” Lili viszont már tetovált gerincspecialistát is. „Idősebb, befutott orvos, megengedhette magának, hogy a karja ki legyen tetoválva. Nem hiszem, hogy ettől egy betege is máshoz ment volna.”

A lányok sok mindent el tudnak képzelni, csak azt nem, hogy a tetoválás kimegy a divatból. Abban sem hisznek, hogy egy idő után újra csak egy szubkultúra sajátossága lesz, és nem tetováltat boldog boldogtalan. „Elképzelhetőnek tartom, hogy később nem emberek, hanem gépek tetoválnak, de azt, hogy kimegy a divatból, nem” – állítja Móni. Viki pedig biztos abban, hogy még ennél is többen lesznek, minden generációban egyre többen, akik tetováltatnak, mert ez egy remek önkifejezési mód. Mondjuk, furcsa is lenne, ha mást mondana, mert neki ez az élete: „Ha nem tetoválhatnék, abba szerintem belehalnék.”