A nagy nyálcsorgatás, illetve annak főpróbája

Igaz, hogy egyelőre nem kell senkivel összeverekedni, hogy bejussunk, és nincs drága belépő sem, de nekünk is van már menő séfversenyünk. Hétfőn zajlott le Budapesten a Világevő séfverseny, Jókuti Világevő András jóvoltából, aki maga sem tudja pontosan, mi lesz a rendezvény jövője, ezt az első alkalmat inkább főpróbának tekinti. 

A Világevő meghívására nyolc magyar konyhafőnök vonult fel egy kétórás látványos főzőversenyben. A résztvevők:

• Ádám Csaba (Olimpia)
• Bicsár Attila (Alabárdos)
• Bíró Lajos (Bock)
• Pataky Péter (IKON)
• Sárközi Ákos (Michelin-csillagos Borkonyha)
• Takács Lajos (Lacipecsenye)
• Varju Viktor (Bock)
• Wolf András (Salon)

Csupa olyan ember tehát, aki a magyar gasztronómiában számít, aki pedig nem a tűzhely mellett állt, az a zsűriben ült, mint például Csapody Balázs a Kistücsökből, Segal Viktor, és a zsűri elnök Szulló Szabina a szintén Michelin-csillagos Onyx-ból.

Rendhagyó volt ez a séfverseny azért is, mert

és mint Sárközi Ákos elmondta, leginkább azért vállalták ezt a főzőversenyt a szabadnapjukon, (a legtöbb étterem ugyanis éppen hétfőn tart zárva), hogy tudjanak találkozni egy kicsit. Hiába próbálják ugyanis követik egymás munkáját, beszélgetni szinte soha sem tudnak. Mint elmondta, ők például Wolf Andrással jó barátok, de a sok munka miatt, örülnek, ha hajnali egykor össze tudnak futni néha valamelyik benzinkúton egy kávéra. Itt legalább egymás mellett főzhettek és beszélgethettek pár órát. A tervek szerint a jövőben rendszeresek lennének a hasonló sztárséf versenyek, Budapesten és vidéken is. Jókuti András még a mély vízbe is szívesen bedobná őket, mondjuk egy erdő közepére, ahol maguknak kell összeszedni a fát, amin főznek, de ez már erősen a valóságshow kategória.

Egy ilyen séfversenynek azonban, - ha valóban lesz folytatása, - a nagyközönség számára talán még nagyobb haszna van: olyan helyzetben láthatják a konyhafőnököket, ahogyan máskor sohasem. „Szeretnénk mi is megmutatni, hogy milyenek vagyunk igazából. A séfekről sokan még mindig azt hiszik, hogy csak állnak a konyha közepén egy helyben, és másokkal kiabálnak. Ez most egy főpróba, de szeretnénk rendszeressé tenni ezeket az alkalmakat, hogy aki meg akar ismerni minket, legyen rá alkalma” – mondta el Sárközi Ákos, a Borkonyha séfje. A személyiségükön túl pedig a látványkonyhában táthatjuk a szánkat, és még tanulhatunk is. Gyorsan kiderül például hogy

de hamar ránk ragadhat a halszeletelés, a húsfilézés, és a mártások sűrítése is. Nem titkolt cél persze, hogy közelebb kerüljön a csúcsgasztronómiához az is, aki most még esetleg fél beülni egy ilyen helyre, és az van a fejében, hogy ezeken a helyeken mikroszkóppal kell keresni a kaját a tányéron. További cél a magyar alapanyagok népszerűsítése is.

A verseny eredeti koncepciója szerint csak az előre megadott alapanyagból lehetett volna dolgozni, - ami jelen esetben egy szabadon tartott, két éves mangalica volt, - de hamar kiderült, a mi séfjeinket nehéz keretek közé szorítani. Mindenki becsempészte a saját megszállottságát: a tiszai harcsát, a báránymájat, a borjúnyelvet vagy éppen a francia gyöngytyúkot, aztán a végén hozzákomponálta a mangalicát is. Így bukott az az elképzelés, hogy mindenkinek a helyszínen kell kitalálni, mit is dob össze a mangalicából, meg a kosár zöldségből, amit őszintén szólva sajnáltunk. Természetesen csodálatos ételek születtek, de mégiscsak izgalmasabb koncepció lett volna az, hogy mindenki ugyanazt az alapanyagot kapja, és abból kell összehoznia valamit és belevinnie a fantáziáját. Ez többnyire egyébként a nagy szakácsversenyeken is így van, már csak azért is, mert az egyszeri nézőnek is jobban követhető, hogy egyféle alapanyag mennyi mindenre használható. Amit viszont betartottak a versenyzők, hogy az ételeket egyszerű, szinte minden háztartásban megtalálható eszközökkel dobták össze, így nem hagyatkozhattak semmilyen csodamasinára.

Ezek az emberek nemcsak imádnak főzni, de

Az elkészült ételek aztán a zsűri elé vonultak, ahol az íz mellett pontozták a tálalást is, illetve figyelték, hogy mennyire viszi bele egy adott séf a személyiségét egy ételbe, illetve hogy mennyire az adott alapanyagokból dolgozik.

Nem csigázzuk tovább az olvasókat, a versenyt végül a friss Michelin-csillagos Sárközi Ákos nyerte, a zsűri szerit nem kis mértékben azért, mert ő vitte át személyiségét legjobban az ételbe. „Amikor a tányért megkaptuk, egyből meg tudtuk mondani, hogy ki készítette. Ez a stílus nemcsak a tálalásban jelentkezett hanem az ízek sokszínűségében, az étel tökéletes elkészítésében, harmóniájában és az arányokban. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy ma a magyar gasztronómia itt tart!” – mondta el Csapody Balázs, a Kistücsök tulajdonosa. Második helyezett az Olimpia étterme séfje lett, Ádám Csaba, harmadik pedig a versenyt gyakorlatilag végig beszélő Bíró Lajos, a Bock konyhafőnöke. A legszebb tálalás Wolf Andrásé lett, a legjobb anyagfelhasználásért Bicsár Attila kapott elismerést.

Mi nem állítottuk fel saját sorrendet, mert sajnos nem tudtunk mindent megkóstolni, de Bicsár Attila sárgarépás gnocchival kínált mangalicagulyását imádtuk, főleg azét, mert ő volt az egyetlen, aki valóban csak a megadott alapanyagokból dolgozott.