Előd
10 °C
16 °C

Pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt

2015.03.07. 14:10

Minden szénhidrát közül a fagyit szeretem a legjobban; én akár kenyér nélkül is elvagyok hetekig, de a fagyihiányt nem bírom. Télen is nagykanállal, tavasztól őszig meg pláne. Kamaszkorom legszebb nyara pedig az volt, amikor szülővárosom legjobb fagyizójában voltam diákmunkán, ahol természetesen meg lehetett vámolni a pultot, aztán egy hónappal (és öt kilóval) később még pénzt is kaptam, amiből vettem egy lemezmeghajtót a Commodore 64-emhez. Daliás idők.

Az első alkalommal megrendezett fagyifesztivál tehát az én eseményemnek tűnt, de amikor üres gyomorral és bevetésre kész nyelvvel megérkeztem a Syma Csarnokba, kiderült, hogy nem eszik olyan forrón a kását (vagy inkább nem nyalják olyan hidegen a csoki-vanília-puncsot). A még vasárnap délutánig tartó Fagylalt Kiállítás és Fesztivál ugyanis a HostTrade Vendéglátóipari Szakkiállítás egy nagyobb nyúlványa, és eléggé szakmai rendezvény – ami azt jelenti, hogy főleg a mindenféle előre gyártott aromákat, leveket, krémeket és egyéb alapanyagokat készítő és forgalmazó cégek képviseltetik magukat, cukrászdákat csak elvétve találni.

Ez tehát nem az a ring, ahol kiderülhet, hogy mondjuk a soproni Dömötöri cukrászda vagy a soltvadkerti Szent Korona fagyija jobb, és ahol filózni lehetne arról, hogy ez a Daubner már nem az a Daubner, és valószínűleg a helyes fagyievés frakciói sem itt fognak összecsapni.

Ön hogy eszi a fagyit?

Azért akad egy-két nevesebb cukrászda is, de tényleg csak mutatóban. Az egyiknél a cukrászmester csak legyint az egyik, előre gyártott hozzávalókat reklámozó óriásstand felé. „A cukrászdák 90 százaléka ilyeneket használ, de mi nemˮ – mondja. Alapkrémekkel és porokkal amúgy főleg az olaszos fagyiiskola él, és technológiával próbálja helyettesíteni azt, amit a hagyományos iskola főzéssel ér el. De akármennyi csúcstechnikás porfagyit kóstolok az expón, a kanyarban sincsenek egy jó főzötthöz képest. És nem meglepő, hogy a több pultnál is támadó paleo, vegán és allergénmentes fagyik sem érnek fel az igazihoz, de ezek létjogosultságát valahogy könnyebben elfogadom, mint az aromákból pacsmagolt, fagyinak látszó tárgyat.

Tökmagos, uborkás

Az első pult, ahol elgyengülnek a térdeim, a Máriaremetei úton rezidens Frer cukrászdáé. Ők vitték el tavaly a cukrászok országos ipartestülete által rendezett versenyen az év fagyijának járó díjat a mezes-diós hecsedlifagyival. Meg is lehet kóstolni ezt, szenzációs. Az íze pont azt adja, amit a neve ígér, csodás harmóniában, de arra is jó példa, hogy a jó fagyi az ízzel nem ér véget. A halmazállapota, textúrája ugyanis fenséges, és ez is fontos, mert egy jó taktilis ingerre termelődni kezd a boldogsághormonnak is nevezett endorfin. A jégkrém egyebek között azért sem fagyi, mert jóval durvább jégkristályok vannak benne – egészen más élmény, amikor hűvösen selymes kalóriák simogatják az ember legerősebb izmát.

A Frertől nem messze ott van a 2013-es év fagyija is, a székesfehérvári Damniczki cukrászda vörösboros málnája. A cukrászda pultjánál kint van az általános fagyireceptjük is, semmi műizét nem használnak, és ezt érezni is az ízeken. A boros málna mellett kipróbálok mindenféle vad kombót – szarvasgombás csoki, joghurtos-kapros uborka, tökmagfagyi –, és mindegyik működik, az uborkás is. Élesben amúgy a szarvasgombás fagyik persze drágábbak, 400 forint egy gombóc (a többi 250), de totál megéri.

Fagylalt Kiállítás és Fesztivál

Syma Csarnok, március 6-8.
Nyitva 10.00-18.00 óráig

Napi felnőtt belépőjegy: 1500 forint
Diák, nyugdíjas: 1000 forint
Családi jegy (2 felnőtt és 2 gyerek): 4000 forint

6 éves kor alatt a belépés ingyenes.

Az érdi Pataki cukrászda neve ismerős még a kiállítók közül, ők nagyon rámentek arra, amit egyébként is érezni a kiállításon: alapízeket már nagyítóval kell keresni. Vagy ahogy Charlie Firpo mondaná: pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt. Van helyette viszont sóskás banán, petrezselymes kivi, és barackpálinkás vanília.

Az utóbbi kettő végül is működik, de a sóskás banánnál úgy érzem, túltolták kicsit a gasztrobiciklit (pedig furcsa fagyikra nyitott vagyok, Távol-Keleten volt dolgom babpürés és zöldteás-rambutános fagyihoz is, és csak Japánban, a tintahalas fagyinál mondtam azt, hogy nyaljon nektek az Obersovszky Péter).

Ja, csak ne spórold ki a pisztáciát

Kajszibarackos-mákos

A fesztivál fagyiversenyére – mert természetesen ilyen is van – benevezettek között sem nagyon vannak alapízek. Az látszik, és nem is meglepő, hogy a túró a csokival több tégelyben is kokettál, a sütőtökös alma már zavarbaejtőbb, azt pedig elképzelni sem tudom, mit nyújthat a kenyérfagylalt juharszirupban, karamellizált baconnal, snidlinggel. Sajnos ezeket pont nem lehet kóstolni, amikor fotós kollégámmal ott járunk, mert a nevezettek még az órák múlva esedékes zsűrizésre várnak, pedig érdekelne, milyen utóízek rejlenek az Adios cipőre emlékeztető Nuletta fantázianév mögött, mennyire light a Light Gerbeaud, és hogy mi a túró (túró?) van a Pusszancs fagyiban.

A versenyfagyikat három cukrász és három séf bírálja, de a zsűri tagja három fogyasztó is, akiket Facebookon vadásztak. Utólag megérdeklődöm a végeredményt: tejes kategóriában a Frer kajszibarackos-mákos rétese nyert, gyümölcsös kategóriában pedig a fekete teás málna a Damniczkitól. A diabetikus fagyik is versenyeztek, ezek közül a kiskörei Kádár cukrászda végzett az élen: karamellás írkrém fügecukorral a győztes neve. Ezekből is lehet nyalakodni a vasárnap estig tartó fesztiválon.