Nem tudom, hogy lehet így koncentrálni

Elkezdődött a világ leghíresebb szakácsversenyének, a Bocuse d'Ornak az európai döntője, amit idén először rendeznek Budapesten. A hangulat már most hihetetlen, pedig az első nap kevésbé mozgalmas, a magyar csapat szereplése és természetesen a verseny eredményhirdetése is szerdán lesz. Sokan jöttek már reggel is, a zsűri érkezésére pedig, délután egy órára teljesen megtelt a nem is kicsi lelátó.

A hangulatot alapvetően az angolok alapozzák meg, akik egy komplett zenekarral érkeztek, és néha csatlakozik hozzájuk a helyszínen lévő angol nagykövet is. Már most akkora a hangzavar, hogy el sem tudom képzelni, mi lesz szerdán. Érdemes lesz  kijönni a Hungexpóra, nemcsak a magyar csapat, de a hangulat miatt is, egészen biztosan őrület lesz. (A versenyt közvetítik a Belvárosi Piacon is.) 

A versenyzőket délig lehetett közelebbről szemlélni, legalábbis a sajtó részéről, a lelátóról kevesebbet látni a versenyből, de mondjuk egy vízilabdameccsen még ennyit sem. A versenyzőket furcsa módon egyáltalán nem zavarja az eszméletlen hangzavar, én tényleg nem tudom, hogy lehet így koncentrálni. Beszélgetni persze nem lehetett velük, esetleg az edzőkkel, akik szemben a csapattal, háttal a közönségnek állnak egy nagyjából 10 perces pontosságra lebontott tervvel: halat elővenni, halat felvágni, halat pucolni – és folyamatosan pipálják ki a már lezajlott pontokat. Egy percet sem lehet csúszni, hiszen a főzésre pontosan 5 óra 35 perc áll rendelkezésükre. Persze a versenyzők hónapok óta gyakorolják, hogyan férjenek bele az időbe, hiszen már két perc késésért is pontlevonás jár.

Kedden az izlandi, az osztrák, a norvég, a bolgár, a finn, a német, az észt a spanyol, az angol és a török csapat versenyzett. Holnap újabb tíz csapat kapcsolódik be a versenybe, köztük a magyarok részéről Széll Tamás, az Onyx étterem séfje, de holnap versenyeznek a hollandok, az olaszok, az oroszok, a svájciak, a horvátok, a franciák, a belgák, a dánok és a svédek is, elég erős lesz tehát a felhozatal.

A legnagyobb tömeg kedden a norvég box előtt volt, ők nyerték tavaly a világdöntőt, így érthető módon nagyon sokan voltak kíváncsiak rájuk, és rengeteg rajongót is hoztak, a tálalásuk is szép volt. A skandinávok mostanában uralják a Bocuse d'Or versenyeket, és úgy általában véve a gasztronómiát is, így nem csoda, hogy nagy volt az érdeklődés a norvég séf főzőtudománya iránt. Én mondjuk kevésbé értek a halpucoláshoz, de Sárközi Ákos, a Borkonyha Michelin-csillagos séfje biztosított róla a helyszínen, hogy a norvég szakács nagyon ügyesen bánik a hallal, sokkal profibban, mint a többi versenyző. Sárközi egyébként nagyon izgult, mert neki kell kihordnia a kész tányérokat a zsűri elé, ami nem könnyű feladat.

Kóstolni nem fog, magyar részről Szulló Szabina és Hamvas Zoltán, a magyar Bocuse d'Or Akadémia elnöke ül a zsűriben. A zsűri elnöke Serge Vieira, aki maga is nyert Bocue d'Or versenyt 25 évesen, azóta pedig saját étterme van egy kis francia kastélyban, és hozzá két Michelin-csillaga is. Tiszteletbeli elnöke is van a zsűrinek, mégpedig Rasmus Kofoed dán séf, akinek három Michelin-csillaga van, és elég nagy sztárnak számít a gasztronómiában. Ő is nyert Bocuse d'Ort, de ezüstöt és bronzot is kapott már, a harmadik Michelin-csillag pedig éppen idén érkezett a repertoárba. Kofoed 2007 óta vezeti Geranium nevű éttermét Dániában.

A norvégok mellett más nagyágyú is versenyzett kedden, például a németek három Michelin-csillagos séfje, Marvin Böhm, de Michelin-csillagos séfet küldtek a finnek is, és kiterjedt rajongótábor is érkezett velük. Néhányan már reggel nyolckor melegítetek a belvárosban.

A helyszínen elkaptuk Szulló Szabinát, a zsűri egyetlen női tagját, mint mondta, Széll egyáltalán nem izgul, nagyon felkészült a versenyre, és szerinte jól teljesíteni.

Széll Tamásnak mindenképpen benne kell lenni az első 11-ben ahhoz, hogy bekerüljön a jövő évi lyoni világdöntőbe.

A magyar versenyző podcastunkban egyébként azt mondta, nagyon bízik a jó eredményben, bár már az is hatalmas teljesítmény, ahová ennyi idő alatt Magyarország eljutott. Soha nem volt még ugyanis olyan, hogy egy először induló ország rögtön a tizedik helyen végezzen egy világdöntőn, mint Széll Tamás 2013-ban Lyonban.

A mostani budapesti versenyen minden alapanyag magyar, a hal- és a húsételhez is hazai hozzávalókat hasznának a versenyzők: szarvasborjút és a kecsegét. Ebből kell valami lehengerlőt összehozni öt és fél óra alatt – tehát összesen kettő, egy halas és egy húsos tányért, de hogy pontosan mit, azt egészen a végsőkig titkolják. Ráadásul van olyan titkos alapanyag, ami csak helyszínen derül ki a versenyzők számára is, mint például idén a tárkony. Így mi sem tudjuk még pontosan, hogy milyen tálat fog holnap a zsűri elé vinni Széll Tamás.

A versenyen egyébként elég nagy hangsúlyt helyeznek a tálalásra is, húsz pont jár érte, és ugyanennyi pont jár a konyha tisztaságáért is, a maradék hatvan pedig a kóstolás. Hogy abszolút igazságos legyen a verseny, a legalacsonyabb és a legmagasabb pontokat nem számolják bele a végeredménybe.

Mint Széll Tamás podcastunkban elmondta, a kóstolás korántsem szubjektív, hiszen akik a zsűriben ülnek, pontosan tudják, milyennek kell lennie a tökéletes halnak vagy céklának, így nem azt pontozzák, hogy ők szeretik-e az adott ételt, hanem azt, hogy hogyan van elkészítve. A verseny leglátványosabb része a tányérok felvonultatása, délután fél kettőtől tíz percenként prezentáltak egy-egy halas tányért, majd ezután kezdődött a tíz húsos tányér felvonultatása is. Mivel a látvány sokat számít, a tálalás a közönség számára is érdekes.

A világ leghíresebb szakácsversenyét 1987 óta rendezik meg Franciaországban, alapítója Paul Bocuse, a világ egyik leghíresebb séfje. A világdöntő minden páratlan évben van Lyonban, minden páros évben pedig – mint amilyen a mostani is – az európai döntő zajlik.