András, Andor
-3 °C
3 °C

Száz éve ámulunk a bécsi csodapiacon

2016.09.03. 09:45

Nagy ünnepségsorozattal köszönti Európa egyik leghíresebbe piaca, a Naschmarkt századik születésnapját, - ami kicsit megtévesztő, mert a piac valójában már inkább a négyszázadik születésnapjához közelít. 1916-ban épült meg azonban a piacon végighúzódó pavilonsor a mai formájában, tervezésével az egyik leghíresebb osztrák szecessziós építészt, Otto Wagnert bízták meg. A Naschmarktra mi magyarok sokáig csak ámulni jártunk, és bár ma már nálunk is tök jó piacok vannak, azért még mindig van mit tanulnunk, és még mindig sok olyan áru van itt, amiért a magyar séfek is ide járnak. Legutóbb például Széll Tamás méltatta nekünk a bécsi piacot podcastunkban.

Bár a Naschmarkt hivatalosan most ünnepli 100 éves születésnapját, de ez csak mostani épületre igaz, valójában már a 17. század óta járnak ide piacra a bécsiek. A 16. században még csak tejpiac volt itt, a 18. század végétől aztán minden olyan árut, zöldséget és gyümölcsöt itt kellett árulni, ami az utakon érkezett Bécsbe, - erre 1793-ban törvényt is hoztak. Ami a Dunán érkezett hajóval, annak más piachelye volt.

Az eredetileg a Karlsplatz felé eső részen lévő piac az 1900 évek elején húzódott mai helyére, amikor a Wien folyót lefedték, - valójában persze ennél jóval bonyolultabb volt a dolog, hiszen gyakorlatilag bebetonozták a folyót a föld alá, és a piac e fölé költözött, - egyben természetes hűtőrendszert is biztosítva az áruknak. A Naschmarkt elnevezés már a 19. század elejétől kezdett széles körben elterjedni, de hivatalosan csak a huszadik század elejétől hívják így a helyet, ami valószínűleg a korábbi név, az Aschenmarkt „továbbfejlesztése”, ami a piacon nagy mennyiségben kínált csemegékre utal, amelyek gyakran távoli országokból származtak. De a név mégsem ebből, hanem az Asche, azaz hamu szóból ered, mivel itt korábban hamu és trágyalerakóhely működött, ugyanakkor Asch-nak hívták a kőrisfából készült tejes vödröket is, amiket a tejpiacon használtak.

Otto Wagnert aztán 1916-ban bízták meg az árusító bódék megtervezésével, és a hely rendbetételével, bár az építményt csak ideiglenes dolognak szánták, eredetileg ugyanis egy nagy sétányt terveztek ide. Az elképzelés az volt, hogy csak átmenetileg marad itt a piac, a végleges helye pedig egy vásárcsarnokban lesz. De az első, majd a második világháború meghiúsította a terveket, és közben a bécsiek annyira megszokták a piacot, hogy végül is maradt. A száz éves születésnapra fel is újították, az öt évig folyamatosan zajló munkálatok 13 millió euróba kerültek. 

Nagyon kevés olyan hangulatú és lendületű piac létezik, mint a Naschmarkt, már az illata is egészen egyedi, az itt kapható több száz, főleg keleti fűszer miatt. De a különlegessége az elhelyezkedésének is köszönhető, - nem véletlen, hogy bár csak ideiglenesen helyezték ide a piacot annak idején, végül mégis itt maradt. A Naschmarkt ugyanis nem csarnokban van, hanem másfél kilométer hosszan húzódik a szabadban - ami azért remek, mert a hely teljesen átjárható, és sok kiülős hely is nyílhatott körülötte, ami az egyik legnagyobb vonzerejének számít. Délutánra az éttermek teljesen megtelnek, szinte egyetlen szabad asztalt sem találni. Az utóbbi időben talán egy kicsi túlzottan is népszerű is lett a hely, hetente több, mint 60 ezren jönnek ki a piacra, ami annyira nem tett jót neki. Sokszor szinte beférni sem lehet, de nem csak a turistáktól, hiszen többnyire a munka utáni étkező és fröccsöző helyiekkel telik meg a piac minden délután.

A hihetetlen zsúfoltság mellett érdekes módon mégis meg tudott maradni a nagyon egyedi, egzotikus zöldség-gyümölcs kínálata, és az éttermek sokszínűsége is. Bécs egyetlen másik piacán sincs ekkora választék élelmiszerekből és vendéglőkből. Az áruválasztékával egyetlen szupermarket sem tud versenyezni, bármilyen extrém dolgot is keressünk is, itt egészen biztosan lehet kapni, olyan dolgokat amiket itthon soha sem látunk. A piacfelügyelet évente 70-szer végez szúrópróbaszerű ellenőrzéseket, pont azért, hogy a hatalmas forgalom mellett a minőség ne csökkenjen. Szintén változatlan helyen áll egyébként száz éve a piacfelügyelet épülete, a Kettenbrückengasse-i metrómegállónál.

Nemcsak az áruválaszték hatalmas, hanem rengeteg étterem is van, a Michelin-csillagos helytől kezdve a török gyorséttermen át, a talpon álló kolbászosig, mint amilyen a Horvath Würstelstand, ami híres a szuper fűszerezésű burenwurstjáról és a roppanósra sütött sajtos kolbászáról. De vannak olyan árusok, illetve vendéglők, amelyek 1916 óta működnek itt folyamatosan, ilyen például a Zur Eisernen Zeit nevű vendéglő, de persze mindig nyílik valami új hely is, - az én kedvencem a Naschmarkt Deli, ami kicsit törökös hely, és nagyon jó a reggeli is.

zeitraffer stadt naschmarkt.png

A piacon ma 123 állandó standon árulnak zöldséget és gyümölcsöt, 60 helyet pedig a termelőknek tartanak fenn, ahol például 250 féle fűszer, 300 fajta sajt és 60 féle ecet és több, mint 400 féle biotermék kapható. Michael Horak, a bécsi piacfelügyelet munkatársa szerint a Naschmarkt titka abban rejlik, hogy

itt kicsit úgy érzik magukat az emberek, mintha nyaralnának. Belépnek egy másik világba és elmerülnek a színes forgatagban.

Szeptember 2. és 3. között tehát nagy buli lesz a piacon: látványkonyha, koncertek, nyereményjáték, felolvasóest, gyerekprogram és a piac történetét bemutató vezetett séta egyaránt szerepel az idén 100. jubileumát ünneplő Naschmarkt születésnapi programján.

A szombat különösen jó nap a látogatásra, mert ilyenkor a Naschmarkt egyik végében bolhapiac van, amit 1977 óta minden szombaton megtartanak. Ide sokan nem is mernek kimerészkedni, pedig az egyik nagyon jó dolgokat lehet találni alig pár euróért, és remekül lehet alkudni, én több mindent vettem már itt, mint az Ecserin. Több mint 400 árus jön is minden szombaton, persze sokan Magyarországról, és sajnos egyre több a retró, de el lehet itt tölteni az egész délelőttöt.

Részletes program itt.