Vendel
4 °C
15 °C
Index - In English In English Eng

Az évtized, amikor elfelejtettünk tükörbe nézni

2000 cover
2016.11.01. 12:17
"Úristen, ez de kétezres évek!" Még mindig szokatlanul hangzik, pedig nyolcvanassal, kilencvenessel régóta használjuk. Sokáig nem akartuk elfogadni, de most már számot vethetünk vele, hogy tíz-tizenöt éve még egy egész másik világban éltünk. De tényleg a nullás évek volt a legnagyobb stíluskatasztrófa több ezer éves civilizációnkban? És ha igen, akkor miért?

Ha egy mai filmben a hetvenes éveket akarnák újra megidézni, viszonylag könnyű dolguk van az alkotóknak: testhez tapadós szűk felsőt, inget, dzsekit adnak a szereplőkre, nagy gallérral, és harang alakban szélesedő trapéznadrágot, hosszú hajú parókát, a férfiakra barkót, és meg is vagyunk, egy pillanat alatt tudatosodik a nézőben, hogy melyik évtizedben járunk.

Hasonlóan megvan a közhelyes ábrázolása is a nyolcvanas éveknek (válltöméses zakó/blézer, feltűrt ujjal, répafarmerrel, cicanadrágra vett miniszoknyával, fölül rövid, de hátul hosszabbra hagyott hajjal, vagy akár Bundesliga-frizurával, a férfiaknál gyakran Rába ETO-bajusszal, a nőknek nagy karika fülbevalóval stb.), de még a kilencveneseknek is (kockás flaneling, koptatott farmer, Martens bakancs vagy sima tornacipő, színes mintás, bő pulóver, a nőknek neonszínű cuccok és Rachel-frizura a Jóbarátokból, a fiúknak középen elválasztott függönyfrizura vagy boyband-haj stb.).

Azt hittük, itt a jövő, pedig dehogy

Na de most, hogy már 2020 egyértelműen közelebb van, mint 2010 (ebbe borzalmas belegondolni is), bőven eltelt annyi idő, hogy a kétezres évekre is önálló korszakként tekinthetünk vissza. Az objektivitást kissé megnehezíti, hogy még nem mindig látszik a valódi választóvonal a nullás és a tízes évek között, illetve van olyan, akkor indult divattrend, amely még most is aktuális, de azért mára kezd kirajzolódni, mivel is azonosítjuk a kétezres éveket: leginkább az első pár évével.

A Buzzfeed és hasonló oldalak egy ideje már ontják magukból a “19 borzalmas divatbűntény a kétezres évekből” típusú összeállításokat, és ugyan ezekre joggal lehet mondani, hogy szándékosan az extrém jelenségekre mennek rá, és nem a hétköznapi viseletekre, azért tény, hogy az évtized bőségesen szolgáltatott alapot a szörnyűlködésre. (És persze mi magunk, hiszen senki nem kényszerített, hogy úgy nézzünk ki, ahogy tíz-tizenöt éve kinéztünk.)

Nem is feltétlenül csak azért, mert mindig az előző évtized tűnik a legcikibbnek, hanem mert a hozzáértők szerint a kétezres évek tényleg egy rémes katyvasz volt. Valamelyest minden korszak merít a korábbiakból, a maga képére formálva azt, és ahogy megyünk előre az időben, ez egyre inkább így van, de a divat a kétezres években lépte át azt a lélektani határt, hogy itt már főleg csak az előző évtizedekből csipegetett elemeket. Lehet, hogy ma a nyolcvanas vagy a kilencvenes évek is divatkatasztrófának tűnnek, de ezekben még tetten lehet érni egy minimális stílusosságot, egységességet - a kétezres évekre leginkább a stílustalanság maradt. Ne tévesszen meg, hogy 10-15 éve jobban érezhettük magunkat a világban, mint most, a nosztalgia mindig becsapós.

“Az évtizedre a mash-up a legmegfelelőbb kifejezés - a korszak, amely egyszerre tűnt nosztalgikusnak és futurisztikusnak, ahogy szégyentelenül kölcsönzött az elmúlt évtizedek trendjeiből, formáiból és hangulataiból” - fogalmaz ez az esszé, amely szerint mostanra a divatvilág a popiparhoz hasonlóan “már mindent látott”, és csak az újrafelhasználás marad. 

Ez pedig némiképp csalódás, ha abból indulunk ki, hogy a 2000-es évekhez sokáig futurisztikus, mágikus korszaknak vártuk, ehhez képest kaptunk egy folyton hátratekintő, turkálóból összedobált évtizedet. Pedig egy nagyon rövid ideig tényleg volt egy észrevehető tech/monokróm vonal a divatban, de aztán jött 2001. szeptember 11., és Amerika inkább visszavett a jövőbe nézéstől, és a nyomában ezt tette a nemzetközi divatvilág is. De mit is?

A celebek és az olcsóság évtizede

Speciálisan a korszak tünete volt, hogy az internetnek köszönhetően a korábbinál sokkal komolyabb szerepet kezdtek játszani a celebek a divatvilágban. A folyamat már korábban elkezdődött, amikor megjelentek a hírességek a Vogue és hasonló divatlapok címlapján, de ahhoz már a 21. század és az internet kellett, hogy ha Paris Hilton vagy Sarah Jessica Parker valami őrülten menőnek tűnő táskával vagy sapkával mutatkozott a tévében, akkor másnap milliók keressék ugyanazt az üzletekben. Sőt, bármilyen fura is mai szemmel, a nagy filmes díjátadó gálákból is az új évezredben lett vörös szőnyeges divatbemutató. 

Egy másik fontos ok, amiért a kétezres évek divatja pluszban még olcsónak is tűnik, hogy tényleg az volt: az ezredfordulóra aratott végleges és visszafordíthatatlan győzelmet a fast fashion, melynek következtében a két-három évtizeddel ezelőtti ruhamennyiség többszörösét vásároljuk és hordjuk, kevesebb pénzért, és általában olcsóbb, de rosszabb minőségű anyagokból is. (Nálunk pedig külön hozzájött ehhez a rengeteg hamisított, kínai piacos ruha is, de az alábbi, német tehetségkutató-szereplőket ábrázoló 2004-es fotót látva nem kellett ehhez a józsefvárosi piacra menni.)

Szintén fontos fejlemény volt, hogy egyszerre mindenkinek hozzáférhetővé váltak az addig csak a felső tízezernek szóló luxusmárkák, és a rapperek is felfedezték maguknak a Louis Vuittont és a Versacét. Megjelentek a designerek és a fast fashion divatláncok közötti együttműködések is: Karl Lagerfeld és Stella McCartney a H&M-nek, Pierre Hardy a Gapnek, Christopher Kane a Topshopnak tervezett, hogy csak párat említsünk.

Gyakorlatilag eltűnt a választóvonal a gazdagok és az utca embere öltözködése között: érdemes megnézni Szex és New York sorozatban látott ruháknak szentelt Instagram-oldalt,  mai szemmel egytől egyig katasztrófa a legtöbb cucc, pedig ezek kimondottan drága ruhák voltak, gazdag New York-i nőknek. A sorozat stylistja, Patricia Field akkoriban nagyobb hatással bírt a divatra, mint csaknem bárki, de most ezek is olcsónak és stílustalannak tűnhetnek, mint egy tetszőleges partifotó-galéria a kétezres évek Budapestjéről. 

Ugyanazt hordják Moszkvától Buenos Airesig

Az ebben a Refinery29-cikkben megszólaltatott szakértők az évtized másik nagy sorsfordító eseményének, a 2008-as pénzügyi válságnak tulajdonítják a menő járókelőket fotózó streetblogok felfutását a kétezres évek legvégén, hiszen a luxusmárkák hajszolása helyett az egyediség és a stílusosság lett a cél. 

Az egyik ilyen streetblog a svájci Yvan Rodic FaceHunterje volt, aki így látta a korszakot: "A nagyvárosokban élő embereknek egyre kisebb a földrajzi identitása, kezdik elveszíteni a régiójukra jellemző esztétikát, és egyre inkább egy nagy nemzetközi, globális esztétikában gondolkoznak. (...) Úgyhogy most már nem az a jellemző, mint korábban, hogy egy-egy régión belül hasonlítanak egymásra az ott lakók, hanem, hogy az emberek a világ különböző pontjairól válogatnak maguknak elemeket, és ebből alakítják ki egyedi stílusukat" - mondta az Origónak öt éve.

Rodic a popzenéhez hasonlítja a divat változását: "A kilencvenes években a szubkultúrák mindennél erősebbek voltak, az emberek a hovatartozásukat az öltözködésükkel akarták kifejezni." Az új évezredben azonban az internet lebontotta a falakat a szubkultúrák között, mindenki hallgat mindent, és ugyanez jelenik meg az emberek öltözködésében is Rodic szerint.

Ez persze még nem lehet magyarázat az emberiség legbénább frizuradivatjaira, a Livestrong karkötőkre, a fagolyós nyakláncra, meg a többire, de ahelyett, hogy nekiállnánk felsorolni az összes nullás évekbeli divatelemet, inkább próbáljuk megragadni az évtized esszenciáját. Sok-sok, a kétezres éveken élcelődő-szörnyűlködő cikk és blogposzt, illetve korabeli képgaléria átnézése után a tíz megkerülhetetlen nullás stíluselem:

1. Bő szárú (bootcut) nadrág

A képen random amerikai férfiak láthatók 2004-ből, és számos jelből rá lehetne jönni az évtizedre, de amiről ordít, hogy a nullás években készült, azok a nadrágok. Ez az ún. bootcut nadrág, ami nem egyenlő a klasszikus trapéznadrággal, hiszen az utóbbi fent még szűk, és lejjebb hirtelen bővül, a bootcut fazon viszont sehol sincs beszűkítve, egyenletesen bővül, mint ezek is a fotón. Aztán a farmerdivat beszűkült, de a divathoz értők évek óta azzal riogatnak, hogy nemsokára visszatér a bő fazon - noha nem is tűnt el teljesen, épp az előbb láttam két bootcut farmert is itt a szerkesztőségben.

2. A Mátrix

Nehéz lenne olyan filmet mondani, amely jobban rányomta volna a bélyegét az évtized öltözködésére, mint a Mátrix-trilógia. A hosszú, fekete bőrkabátok, a Morpheus- és Neo-napszemüvegek (nem is beszélve Smith ügynökéről), és a kihajtható Nokia-telefonok a kétezres évek első felében elárasztották a világot, és megdöbbentő módon még néha ma is találkozni velük. 

3. Szoknya farmerral

A női réteges öltözködés csúcsa volt akkoriban a nadrágra húzott szoknya/ruha, igazából sok nem szól mellette ma sem, viszont kiválóan megidézi az ezredfordulót. Nagy versenyben szorította ki az Avril Lavigne-nyakkendőt a nőknél, ami egy időben hasonlóan nagy őrület volt. De hogy miért is?

4. Pólóing, pláne felhajtott gallérral

Bár a trend még ma sem akar elhalni, a korábban a jómódú fehér egyetemistáknak tulajdonított, "preppy" felhajtott galléros pólóing tömegessé válása is a kétezres évtized terméke, akárcsak az ingpulóver. Csakhogy mára Amerikában a bunkó macsó "frat boy" elmaradhatatlan kelléke lett a felhajtott galléros, rózsaszínű pólóing, pedig volt idő, amikor még a legkúlabb rapperek is ebben pompáztak. Olyannyira, hogy 2006-ban még egy hiphop-szám is született róla, mennyire menő is a felhajtott gallér, pedig jól tudjuk, hogy nem az. Főleg nem, ha egyszerre kettőt hajtunk föl. Még akkor sem, ha te vagy Kanye West, akiről egy egész felhajtott galléros galéria is van itt. Jusson mindenki eszébe: ha felhajtja a gallérját, valójában csak a tíz évvel ezelőtti Kanye Westet majmolja. 

5. Álvagány frizurák

Az ötvenes évek óta folyamatosan lejtmenetben lévő férfifrizuradivat állóvizébe tényleg atombombát dobott a nullás évtized, különösen a punk/nu-metal és egyéb szubkultúrákból beemelt stílusok: a butikpunk Beckham-taraj, a felzselézett-melírozott tüsi deszkáspunk-frizura, a homlokba fésült emo/scene frizurák mind-mind elkeserítették volna a jó megjelenésére mindig adó gróf Andrássy Gyulát, ha történetesen a kétezres években szottyant volna kedve feltámadni (és most csakazértis kihagyjuk a Tokio Hotel-ziccert, mert mindennek van határa). De a nőket sem felejtettük el, hiszen a vasalt haj és a zebra-melír is ebben az évtizedben hódított. Ezzel a 2005-ös Sum 41-képpel egyszerre több frizuratrendet is sikerült elkapni, nem is beszélve a kitűrt inggel viselt idióta nyakkendőről, amit távolról sem csak az Avril Lavigne-követő lányok hordtak. 

6. Színes mintás kapucnis felső

Ez az őrület annyira rövid ideig tartott, hogy mára sokan el is felejtették, pedig az évtized második felében rengeteg nagyvárosi tizen/huszonévesnek volt legalább egy, rikitó színű mintákkal ékesített kapucnis felsője. “Mikor lett a mintás kapucnis felső az új felhajtott gallér?” - kérdezi egy tanácstalan brit fórumozó még 2007-ben, és a válasz az, hogy az egészet a hiphopnak köszönhettük. Eleinte a japán Bape, és Pharrell Williams saját márkája, a Billionaire Boys Club népszerűsítették a trendet, majd rövidesen a H&M-et és társait is ellepték, hogy aztán a következő évtized elejére el is tűnjenek.

Untitled-2

7. Kiegészítők

A kétezres évek volt a leglehetetlenebb kiegészítők virágkora, amikor karácsonyfaként pakolta magára a különféle karkötőket, nyakláncokat boldog-boldogtalan. Ne feledjük, a nyakhoz feszülős kagylós/gyöngyös/fagolyós nyakláncok rémuralmáról beszélünk, meg a Livestrong karkötőről, és persze a csuklószorítóról. Vajon szükséges volt ez?

8. Ed Hardy és a tetoválás

A kilencvenes években kezdett egyre elfogadottabbá válni a tetoválás, illetve a piercing és egyéb testékszerek, az új évezredben pedig már egyenesen mainstreammé vált mindkettő, és ennek köszönhette világhírét a tetováló mester, Ed Hardy ruhakollekciója is. Utóbbi egy francia tervezőnek, Christian Audigiernek köszönhetően vált a kétezres évek második felének ikonikus viseletévé, hogy aztán villámgyorsan a Jersey Shore reality sorozat suttyó szereplőivel kezdjék azonosítani, olyannyira, hogy az évtized végére már több klubból ki is tiltották az Ed Hardy-kollekciót viselőket. Pedig önmagában azzal az indokkal is megtehették volna ezt, hogy iszonyú rondák.

9. A legrosszabb kalapdivatok

Igen, a kétezres évek feleltek a legidiótább kalap- és sapkadivatokért is. Amíg a férfiaknak remekül állt a kalap a negyvenes évekig, addig a 21. század fedora kalapos ficsúrjairól ez már nem volt elmondható. Ugyancsak ez az évtized hozta újra divatba az újságosfiú sapkát (hogy ezért Jennifer Lopez vagy Britney Spears felelős-e, az még nem világos), és a kamionos baseballsapkáról se feledkezzünk meg. Még szerencse, hogy senki nem kötelez már arra, hogy a fejünkre kelljen tenni valamit.

10. Csőtop/ujjatlan top

Ha korabeli bulifotókat látunk (mert maradt ilyenből elég sok), akkor az egyik legfontosabb felfedezés az lesz, hogy a rövid top/csípőnadrág párosítás miatt látszik az összes lány hasa. Illetve ez még oké is lenne, de a vállakat és a hasat is szabadon hagyó csőtop, vagy az ujjatlan top (tank top) annyira kétezres évek, mint Britney Spears szorozva a Tokio Hotellel. Főleg, ha még az ún. “boho chic”-kel párosítjuk, mint a képen Paris Hilton. 

Lehet, sőt, valószínű, hogy tíz év múlva a mostani fotókra is ugyanígy fogunk visszatekinteni, de ettől még igaz, hogy az előző évtizedből sok mindenre érdemes nosztalgiával visszaemlékezni, de az esztétikájára semmiképpen.