Eleonóra
-1 °C
2 °C

Ilyet csináljon inkább Benke Laci bácsi

4O5A5846
2017.02.12. 11:03 Módosítva: 2017-02-20 12:02:57

Hogy mitől lesz egy étterem már a nyitás hetén olyan menő, hogy az ebédmenüre is hosszú sorok álljanak sorba, és a környék irodistái az Excel-táblákkal, meg az Asana taskokkal mit sem törődve órákat tébláboljanak az ajtóban? Mégis, hogy lehet, hogy még kész sincs a végleges étlap, de már lehetetlen estére asztalt foglalni, mintha nem is egy mediterrán és közel-keleti ízeket kínáló budapesti bisztrót kaptak volna fel, hanem egy két Michelin-csillagos fúziós éttermet a Szex és New York valamelyik kimaradt jelenetéből?

A már csak a nevéből adódóan is a Dob és a Rumbach Sebestyén utca sarkán álló Dobrumba zajos sikerét foghatnánk a jó közösségi médiakampányra, vagy esetleg arra, hogy az új hely tulajdonosai annyira beépültek már a budapesti éjszakai életbe, hogy elég volt csak a haveroknak írni Messengeren, hogy nézz be, és máris kész volt a telt ház. Sőt mondhatnánk azt is, hogy a váratlan rohamhoz elég volt annyi, hogy Mautner Zsófi olyan méltató cikket írt a helyről a Chili&Vanílián, hogy abba nemcsak a séf, de még az olvasók is belepirultak. De tényleg, az az elragadtatás, ahogy a gasztroblogszféra nagyasszonya írt a házi készítésű zhoug chiliszószról, és persze Berényi András séfről, legfeljebb ahhoz mérhető, ahogy Szijjártó Péter és Kerényi Imre beszél Orbán Viktor államférfiúi erényeiről. Két feles szilvapálinka után.

A séf

Nem szeretnék versenyre kelni szerelmi vallomásokban Mautner Zsófiával, de azért tényleg fontos megjegyezni, hogy a Dobrumba az étteremdizájnerként hamar jelentős hírnévre szert tevő Laki Eszti mellett leginkább Berényi András séfről szól. A fiatal magyar szakács nemrég még a Kecskeméti utcában nyíló Urban Tiger séfjeként talált ki fúziós ázsiai fogásokat, előtte pedig Thaiföldön és Malajziában tanult, Svájcban és Angliában dolgozott. Londonban többek közt a Morgans Hotel Groupnál és a három Michelin-csillagos, francia Jean Georges Vongerichten mesterszakács Spice Market nevű ázsiai éttermében volt sous chef.

A siker oka azonban még ennél is egyszerűbb: A Dobrumba nem bonyolít semmit túl, ez a hely tényleg nem a konfitált ökörszemről és a tahini redukcióval tálalt kaviárfüstről szól. Hanem a tradicionális közel-keleti és mediterrán fogásokról, mint a humusz, a köfte, vagy a joghurtos, csicseriborsós harira leves. Ezeket az ételeket egyébként elég sok helyen kapni Budapesten az odaégett gyrostól füstös török étkezdéktől át a bulinegyed McDonald'saként minden sarkon felbukkanó Hummus Barokon át a nagyon hasonló konyhában utazó Mazel Tovig.

A Dobrumba egyrészt abban különbözik ezektől a helyektől, hogy egy-egy ország gasztronómiája helyett az egész térség ízeiből válogat: ahogy a Facebook-oldalukon írják, Atlasztól Ararátig, Boszporusztól Gibraltárig. Másrészt egy tökéletes világban éppen ilyen ételeket főzne Benke Laci bácsi a ketchupos bolognai tészta vagy éppen lecsós rántott pacal helyett: a Dobrumba fogásai ugyanis minden egyszerűségük ellenére különlegesen finomak.

A legjobb fogások a mezzék, vagyis a közel-keleti tapaszok, mondjuk a paprikás humusz vagy a marinált olíva. Ezekhez, de a főételekhez, például az arab köftéhez, vagy az afrikai fogásból portugál étellé vált piri-piri csirkéhez is rengeteg zöld fűszer és házi szószok járnak, de amúgy is az egész konyhára jellemző a sok citrus, az olíva, meg a friss koriander.

Az étterem egyik specialitása egyébként a korianderes pesztó, ami még kicsit csíp is. Ha ehhez friss pitát kérünk, már azt sem tudjuk, hogy egy nápolyi kisvendéglőben, vagy egy tel-avivi kifőzdében vagyunk. Ha viszont nem csukott szemmel falunk, akkor azért feltűnhet, hogy ez a hely tényleg olyan, ahogy a divatosan laza bisztrót Londonban, vagy New Yorkban elképzelik. De tényleg, például ilyen esztétikusan, ennyire stílusosan álrohadó falat Berlin legmenőbb szórakozóhelyein sem látni. Úgy mállik az a vakolat, hogy az már belsőépítészeti magazinok címoldalára való.

Na jó, a WC-t jelző retró piktogramokról azért látszik, hogy ez itt Közép-Európa: a férfi olyan mintha éppen most jött volna a borbélytól az elvtárs, de a női is ismerős lehet bármelyik SZTK-ból. De ennyi, pár apró jel utal csak arra, hogy odakint tombol a bulinegyed, részeg angol legénybúcsúsok és didergő olasz diáklányok keresik a boldogságot, de legalábbis az egyet fizet kettőt kap pálinkaakciókat.

A Dobrumba ugyanis nem turistahely. Persze vannak itt turisták is, de látszik, hogy úgy örülnek, mint amikor az egyszeri magyar Ázsia-utazó Kambodzsa közepén elveszti az útikönyvét, és rájön, hogy eddig fogalma se volt, milyen jókat esznek errefelé a helyiek.

Ráadásul az étterem meglepően olcsó, 3500 forint az öt mezzéből álló válogatás, de a legnagyobb fogás, a Köfte burger is csak 2900 forint. Nem, ezek nem a Burger King, és még csak nem is a Zing árai, de ha valaki körbenéz a Király utca, a Kiskörút és a Rákóczi út határolta turisztikai Bermuda-háromszögben, rájön, hogy jelenleg mégis az egyik legjobb vétel a bulinegyedben. Már árérték arányban, így diszkontnyelven szólva.

De a Dobrumba nem azért igazán kellemes, mert viszonylag olcsón lehet nagyon jót enni: hanem, mert a vacsora mellé megkapjuk azt az érzést is, hogy ez nem valami csoda, nem különleges, meg egyedi. Hanem, hogy ilyen is tud lenni egy egyszerű bisztró Magyarországon.