Lázár, Olimpia
-6 °C
-1 °C

Még a végén forradalom jön a kézműves sörözésben

MZS 1302
2017.07.15. 18:18
Persze, persze, bárki nyit egy sörfőzdét, rögtön azt hiszi, olyat csinált, amit eddig még senki. De a First névre hallgató új márka olyan ötletekkel és háttérrel indult, hogy abból most tényleg kijöhet valami új.

„Nem lesz gondotok abból, hogy a söreitek nem elég karakteresek?” – kérdezi az egyik újságíró a First Craft Beer látványsörfőzde bemutatóján az egyik tulajdonost, miután megkóstolta a nyolcféle, csapra vert új kézműves sört. „Mi az embereknek főzzük a sört, nem a sörgeekeknek” – jön a magabiztos válasz.

És tényleg: a most megnyitó kézműves nagy sörmanufaktúra vagy kis sörgyár – már azt sem könnyű megítélni, az 5-600 millió forintos beruházásból nyitott szupermodern üzem melyik kategóriába esik – nem akar egy kábé hatvanadik, újabb craft sörmárka lenni a hipszterekre és sörsznobokra építő piacon. Pontosabban nem csak az akar lenni: a tulajdonos testvérpárnak, a Budavári és a Belvárosi Sörfesztivált is szervező Kurucz testvéreknek, Gergelynek és Dánielnek ennél sokkal komolyabb ambíciói vannak.

Ők akarnak lenni az a láncszem, ami eddig hiányzott a sörpiacról, és mindenüket feltették arra, hogy ez sikerüljön is.

Vagy máshogy fogalmazva, bár ezt ők soha nem mondanák így: ők akarnak lenni a kézműves sörök Heinekenje. Egy olyan megbízható minőségű, mindig elérhető, a fogyasztók érzelmeit semelyik irányba sem túlzottan felkorbácsoló sörcsaládot szeretnének, amelyben megvan azért a kézműves söröknek az a gazdagabb íz- és illatvilága, amiért ma már sokan inkább a nagyobb ár ellenére is ezeket rendelik ki a kocsmában, viszont nincs bennük semmi olyan merész csavar, ami bárkinek is elvenné a kedvét a további próbálkozástól. A First tulajai állandó, profi technikával biztosítottan mindig egyforma minőséget akarnak, amiben nincs meg a kézműves romantikából adódó hibalehetőség sem, de azért nem is olyan egyensör, mint ami rekeszszám áll a hipermarketek polcain.

Kuruczéknak ráadásul többrétegű missziója van. Ezt se mondanák ki ilyen nyíltan, de úgy tűnik, sörforradalmat akarnak, olyasmit, mint ami a borokkal jó pár éve végbement: azt akarják, hogy legyen minden étteremben sörlap is a borlap mellett, edukálni akarják a közönséget, hogy tudják, a sör nemcsak olyan, mint amit a piac 95 százalékát lefedő nagy gyártók készítenek, és azt szeretnék, hogy a kézműves sör kerüljön ki az ellenkultúra grundjaiból. „A borászatokban az utolsó szőlőszemet is végigsimogattatják a vendéggel, hogy legyen saját élménye a borral, aztán ötcsillagos borhotelekben altatják el este. A sörrel ugyanez egyáltalán nincs meg” – indokolja Kurucz Gergely a látványfőzde megnyitását: a külső Váci úti ingatlanban a kocsmaasztalok mellett látogatható az üvegablakok túloldalán a főzde is, malátával, komlóval, héttonnás tartályokkal, üvegező- és dobozológépekkel.

És a nagyszabású tervek az „újhullámos” sörök kiszabadításáról az elefántcsontfőzdéből, bár más is fogalmazott már meg hasonlót, most akár még sikerrel is járhatnak. Nem is csak a gigantikus, félmilliárdos beruházás miatt (amiben állami pénz egyébként nincs, csak Kuruczék megtakarítása a rendezvényszervező cégükből, meg egy nagyobb hitel), hanem azért is, mert a tulajdonosok tényleg elég komolyan átgondolták a dolgot; azt mondják, négy éve aktívan dolgoznak azon, hogy most, július 15-én egy ingyenes, saját főzdefesztivállal megnyílhasson a First saját kocsmája.

Felkérték például Unger Zsolt márkadizájnert, aki olyan brandeket indított be vagy dobott fel, mint a Sauska bor, a sörös tervekhez egy picit hasonló „pezsgőreneszánszt” elhozó Kreinbacher, vagy a Bookline és a Libri kiadó. Így lett egy már-már bárgyún egyszerű, mégis ismerős név, egy kicsit semmilyen, de azért barátságos színeket használó dizájn, és mindez amúgy jól illik a sörök igazán kockázatos kísérletezést, nagyon merész megoldásokat kerülő, viszont a nagy sörmárkáknál azért mégis egyértelműen izgalmasabb ízeihez. A First a külsővel és a belsővel is el akarja kerülni, hogy bárki is valami hippi vadhajtásnak nézze, amivel csak különleges alkalmakon érdemes kísérletezni, és azt próbálja bizonyítani, hogy a kézműves piacon is érdemes a nagyiparra emlékeztető megoldásokat használni.

A First első nyolc söre a csapon

A First Pilsner első kortyra craft sörhöz képest egy kicsit jellegtelennek tűnik, de az utóíze nagyon rendben van, a második kortynál meg már úgy érzi az ember, igazából nagyon kellemes egy ilyen kifejezetten könnyű, nem túl erős, igazi nyári sört inni. Az American Pale Ale sem olyan karakteres, mint amit az APA-któl megszoktunk, bár erősebb a komlós íz, kimondottan keserűnek nem lehet nevezni, ráadásul elég jól érződnek benne az aromák; ez is egy könnyen iható sör. A Belgian Witbier búzasörében nem is a maláta, inkább a gyümölcsös íz a domináns, meglepően erős a korianderes hatás benne, és ez jót tesz neki. A tulajdonosok az India Pale Ale-re a legbüszkébbek, pedig igazság szerint első kóstolóra ez a legkevésbé izgalmas First, bár az kétségkívül igaz, hogy hiába a fajtára jellemzően sok komló, a First IPA-ja is könnyen ledönthető, aminek viszont az ízvilág nem látja kárát.

A gyümölcsös sörök közül sajnos a Tropical IPA a legnagyobb találat, ami azért szomorú, mert ez a tervek szerint csak szezonális íz lesz. (Szezonálisan tervez egyébként a First merészebb, kevésbé közönségbarát söröket is kihozni majd: ezeknek például mindegyikének 4,2 és 5,6 százalék közt van az alkoholtartalma is.) Szó sincs a gyümölcsös sörként ismert limonádék ízvilágáról, a sör íze az abszolút uralkodó, és őrülten érdekes, ahogy a szájban és az utóízben emellett megjelennek az édes ízek is (ananász, papaja és mangó van a tartályok alján), nagyon jól kiegészítve egymást, úgy, hogy tényleg egyszerre tud jelen lenni az édes és a keserű. Hasonlóan érdekes a Sour Cherry is, amiben a meggyet végigerjesztették a sörrel együtt, ettől tényleg savanykás-kesernyés a sör íze, ami talán végre le tud számolni az olyan hülyeségekkel, mint hogy a meggysör nőies ital lenne. De akinek ilyen, a belga Kriekre emlékeztető meggysör kell, annak ott a belga búzasör alapú Belgian Cherry, ami jóval szörpösebb, ahogyan az a Blueberry Ale is – ez már annyira édes, hogy azoknak is simán bejöhet, akik amúgy utálják a meztelen sör ízét. Viszont a békésszentandrási Szent András Könnyével, ezzel a baromi erős és mégis édeskés áfonyás duplabakkal szemben ízben alulmarad, ha árban sokkal barátságosabb is annál.

A sörforradalmi koncepció a visszafogott, de abszolút kellemes ízvilágon, a jó kreációkon meg a legszélesebb közönséget célzó branden kívül azért is működhet, mert a First aránylag olcsó is lesz, cserébe (a kézművesekhez képest) hatalmas mennyiséget főznek belőle, és még dobozban is a polcokra kerülnek majd a sörök, amivel eddig Magyarországon a kézművesek közül csak a Reketye főzde próbálkozott, fapadosabb kivitelben. (Érdekes adalék egyébként a nagyszabásúnak számító kézműves sör és a nagyipari sörök viszonyáról, amit Kurucz Dániel mesél a dobozológép mellett: a belgrádi üzemben, mondja, élmény volt nézni, ahogy a nekik gyártott százezer fémdoboz pillanatok alatt lekerült a gépről. Eközben a hátuk mögött kábé ugyanannyi idő alatt jött le a gyártósorról négy és félmillió doboz a Heineken rendelésére.) Egy félliteres doboz ára 590 és 650 forint között lesz a boltokban, a 0,33-as dobozok úgy egy százassal lesznek olcsóbbak, és Kuruczék azt is nézni fogják, hogy a kocsmákban se adják őket túl drágán. „A volumennel lehet áttörést elérni, nem azzal, hogy ezerkétszáz forintért adok egy korsó sört, ráadásul abból sem tudok megbízhatóan mindig ugyanolyan minőséget előállítani” – véli Kurucz Gergely.

Ami miatt egyébként elég realistán azt várják, hogy az első évben masszív mínuszokkal zárjon a teljes nevén First The Craft Beer Co. cég, a másodikban egy kis mínusszal, a harmadikra kijönne a nullás zárás, és aztán a negyedikben kéne elkezdenie termelni a profitot. Aminek részben a nagyobb termelés lehet a kulcsa: az Amerikából átreptetett, hiperdrága és cserébe hiperminőségű, folyékony élesztőkultúrát például ők is tenyésztik, és egy „adagot” akár nyolcszor-kilencszer is fel tudnak majd használni, mielőtt végleg deaktiválódik az egész. A vízszűrés és még pár hasonló dolog is annál olcsóbbra jön ki, minél nagyobb mennyiségben használják, úgyhogy a kézműves viszonyokhoz képest tömeggyártásnak tűnő termelés lehet az anyagi értelemben vett túlélés kulcsa.

Kuruczék a gyárbejáráson azt is bevallják,

nem akarják túlmisztifkálni ezt az egész kézművesség-témát sem.

Magyar terméket csak abból használnak, amiből tényleg a magyar a legjobb – így az amerikai komlón és élesztőn kívül például a maláta is német vagy holland. A termelést Mac gépeken és iPhone-ról irányítják, a profi technikát használó gépekről, az ásványi anyagoktól előbb mentesített víz használatáról és a típusokhoz igazítva visszaásványosítást végző berendezésről pedig senki nem mondaná meg, hogy egy kis, tizenöt fős családi vállalkozás részei, legfeljebb a mennyiségük alapján. De a nagyipari sörök rákfenéje, az ízeket hazavágó pasztőrözés persze itt sincs jelen: a hosszabb – kábé féléves – eltarthatóságot szeparációval és szűréssel biztosítják, meg a hűtött tárolással.

Amikor meg arról kérdezem Kuruczékat, vajon van-e annak realitása, hogy a bulinegyedből a sörözők majd kivonulnak a Váci út legszélére, ami autóval is húsz perc a Nyugatitól, beerbike-kal meg, félmeztelenül vonyítva az angol kocsmadalokat talán több napba is beletelik. Egyrészt azt mondják, hogy szerintük még van is erre esély, ha jól sikerül bejáratni a helyet a hétvégente ide szervezendő saját fesztiválokkal, másrészt viszont igazából nem a kocsmán van a hangsúly, „az legjobb esetben is csak egy ötöd ekkora főzdét tudna eltartani”. A hely maga a látványfőzdével inkább csak a marketing része, a brand megismertetésének és bejáratásának eszköze – bár elméletileg szeptemberben nyílik egy First kocsma a bulinegyedben is, és mivel a tulajok debreceniek, oda is szeretnék betenni a lábukat, pontosabban a sörtankjaikat (mert a kocsmákban a hamar lejáró, tehát gyorsan kicsapolandó, cserébe viszont a gyári ízt a legtökéletesebben hozó tankokból csapolnak majd).

És akkor az még szóba sem került, hogy Kuruczékban munkál egy kis lightos kivagyiság is, ami érthető, ha az ember négy évet feccöl bele, hogy csak azért is megvalósítsa minden kamasz álmát, a saját sörmárkát és kocsmát: a szezonális söreiket európai versenyeken is indítani akarják, hogy aztán – ahogy fogalmaznak – ők „tegyék fel Magyarországot Európa sörtérképére”.

Végül is erre is van esély, a tartályonként száz kilónyi ananászt, mangót és papaját felemésztő Tropical Session IPA például tényleg kifejezetten egyedi és jó sör. De a másik nagy terv, a kézművesnek nevezett sör lehozása a magas polcról még ennél is elérhetőbbnek tűnik, elnézve a First koncepcióját. Mert lehet, hogy egy percig sem haboznék, mielőtt mondjuk a Kozel, a First Pilsner és a Távoli Galaxis közül az utóbbit választanám, de az is száz százalék, hogy ha mindenhol a Kozel, a Heineken, a Borsodi és a First lenne a választék, akkor sem tartana tovább a döntés a First mellett, mint amíg egy buborék kipukkad a sör felszínén.

És ha mindenhol legalább ennyi lenne a választék, máris egy sokkal szebb világban élnénk.

Ne maradjon le semmiről!

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!