Lenke
17 °C
29 °C
Advertisement

Vásárolj 4db Somersby-t, töltsd fel az AP kódját és nyerj!

9000 forint két pizzáért, két kóláért és egy teáért elég sok

2018.01.14. 08:41

Khan

Anh Tuan, vietnami származású divattervező öt éve nyitott először éttermet, Madame Noi néven az Andrássy úton. Már abban az étteremben is az indokínai konyha került előtérbe, és bár az ételek minősége jó volt, a hely mégsem lett hosszú életű. Ami utólag egyáltalán nem tűnik problémának, hiszen Anh Tuan és két másik, gyerekkori barátja megnyitotta a Sáot, ami annak ellenére töretlenül a budapestiek egyik kedvenc helye, hogy a full turistás, és idegesítő Gozsdu udvarban található.

Ezért is öröm, hogy új éttermük egy sokkal félreesőbb helyen, az Újlipótvárosban, és annak is a szélén nyitott meg. A Khan végül nem is lett egy Sáo kettő, egy sokkal intimebb, kedvesebb hely, eltérő étlappal, de fókuszban ugyanúgy a távol-keleti konyhával. Tuan elmondta, hogy vannak a két étlapon megegyező ételek, de alapvetően

a Khant azért nyitották, hogy még jobban ki tudjanak bontakozni.

A Sáo konyhája nagyon kicsi, ezért ott nem volt hely kísérletezésre, és a Khanban végre megvalósíthatják gasztronómiai téren azt, amire régóta vágytak.

Bár az étlapon szerepelnek a kötelező darabok, mint Tuan elmondta, pirított tészta és rizs nélkül elsodorná őket a népharag, ő azonban mégis inkább a salátákat ajánlja, amelyek tényleg különlegesek és máshol nem kóstolhatók meg. Ezt a tanácsot sajnos már csak utólag kaptam, mikor összefutottunk az étterem előtt, így mi rizst és tésztát ettünk, illetve megkóstoltuk a császárhúsból készült mijotét, és a sertés húsos nyári tekercset is. A sült rizs teljesen átlagos, a dan dan szószos tészta és a mijote azonban kiemelkedő volt. A Khanban a főételek 2500 és 3000 Ft között vannak, az előételek pedig 1500 és 2000 között, viszont a jóllakás és az élmény garantált, még salátával is. Kedves, finom, visszatérős hely. (Ipoly utca 3.)

Ez is Budai

Két új Budai is nyitott ebben a hónapban, természetesen Budán. Aki nem lenne akkora Budai-rajongó, mint én, annak elmondom, hogy a pékség első egysége a Maros utcában nyitott meg, még akkor, amikor lasszóval kellett fogni a jó kenyeret a városban, - ez mostanra szerencsére azért már megváltozott. Aztán nyitottak még egy helyet a Varsányi Irén utcában, majd a Kiss János altábornagy utcában december elején megnyitott a Budai 3 is. Ami azt jelenti, hogy végre ezen a környéken is van kedves pékség, ahol kizárólag jó minőségű péksüteményt és kenyeret árulnak, de mégsem horror áron mint a közelben lévő MOM bevásárlóközpont luxuspékségeiben. A Budai 3. szerintem az a hely, ami minden városlakó álma, ahol már akkor készítik nekem a laktózmentes kapucsínót, ha meglátnak reggel 7.45-kor erőtlenül vánszorogni két gyerekkel az iskola felé.

Nagyon kellett már egy ilyen pékség ide, a kis, személyes üzletek és vendéglátó helyek amúgy is fájdalmasan hiányoznak erről a környékről. A második és a 11. kerület fényévekkel elhúzott a kettő közé ékelődő 12. kerület mellett, elég csak megnézni

a kerület főutcájának kikiáltott Böszörményi utat, aminél még egy vidéki kisváros sétálóutcája is színesebb kínálatot mutatott fel már a nyolcvanas években is.

És ami külön örömhír, hogy a Budai 3. helyén egy borzalmas, felfújt lisztbombákkal operáló albán pékség működött, ami szerencsére tönkre ment és nyílt helyette egy jobb. Jó a dizájn, isteni a kávé, szuperek a szendvicsek, kedves a személyzet.

A tulajdonosok egyébként nagyon belehúztak, mert bár eddig csak pékségük volt, - ez itt már ugye a harmadik, - most rögtön egy étterembe is belevágtak, a Finomítót vették át a Varsányi Irén utcában. A kézműves hamburgerezőként induló Finomító a kezdeti hájp után elég hamar mélyrepülésnek indult, vagy az is lehet, hogy a hamburger lett kevésbé népszerű, mindenesetre ezt varázsolta a Budai egy új séffel és dizájnnal sokkal vonzóbbá, a Finomító nevet pedig Ez is Budaira cserélték, - amiről még mindig nem tudtam eldönteni, hogy jó név-e?

Ez a projekt azonban a pékségekkel ellentétbencsak félig sikerült, mert bár a kajába nem tudok belekötni, - pedig három félét is próbáltunk, de a borzalmas kajaszag megmaradt. Valahogy kikerülhetetlen, hogy az ember ételbűzben és a sorban álló emberek között egye meg a kajáját, vagy ha van olyan szerencséje, hogy kap helyet az ablak mellett, akkor kétpercenként rányitják az ajtót. Sajnos a hely elrendezése nem jó, ezért bármit is újítanak a konyhán, vacsorázós helynek kevésbé tudom elképzelni, pedig elvileg este is nyitva vannak.

Ebédmenüzőnek azonban tökéletes, az ebédmenüre várni sem kell, azonnal adják a levest és a másodikat is, az 1590 Ft-os ár pedig egészen baráti. A kínálat a húsos, magyaros vonalon fekszik, kicsit mint a Séf utcája, jó nagy rántott húsokat, sült kolbászokat, sült húst adnak. (Ez is Budai: Varsányi Irén utca 3, Budai 3: Kiss János altábornagy utca 35.)

Jamie's Pizzeria

A Gozsdu-udvarban nyíló Jamie-pizzériáról már mindent elmondtunk pár hónapja. A nyitás kicsit csúszott, de végül december közepén megnyitott a hely, ami nem csak azért nagy szó, mert Jamie Oliver, meg minden, hanem azért is, mert a világon ez az első ilyen pizzéria. Olasz étterme ugyan sok van a sztárszakácsnak, de a pizzérialáncot még csak most kezdte, és ennek keretében Budapesten nyílt az első.

A hely dizájnban nem meglepő módon hasonlít a várban lévő Jamie's Italianhoz, talán egy fokkal ridegebb, és gyorséttermesebb maga a fíling, - ami nem csoda, hiszen az ígéretekhez híven itt tényleg csak saláta, pizza meg két-három tészta étel van. Már most látszik, hogy első sorban buli előtti melegítésnek szánták a helyet, a zene kedd délben is olyan hangos, hogy először át kellett ülnünk egy másik asztalhoz, hogy halljuk egymás hangját, aztán meg konkrétan szóltunk is, hogy halkítsák le.

A pizza kínálat meggyőző, a feltétek fantáziadúsak, és igazából nekem bejön, hogy nem játszanak rá a nápolyi pizzára. Ez itt egy más stílus,

a hangsúly kevésbé a tésztán, mint inkább a feltéteken van.

Feltűnik az étlapon persze a klasszikus Margherita, bivalymozzarellás változatban is, de emellett sült csirkés, padlizsános, carbonarás, rákos és a fűszeres-csípős marhás pizza is van, egyszóval elég fantáziadús a kínálat.

Mi végül egy sült csirkés és egy gombás pizzát kértünk, ami ahhoz képest, hogy a pizza nagyon gyors műfaj, viszonylag lassan érkezett az asztalhoz, és inkább langyosan, mint melegen. Pedig a pizza csak úgy jó, ha a kemencéből azonnal az asztalra kerül, így viszont a végén már csak hideg, kemény tésztát rágcsáltunk.

Frissen egyébként a tészta kifejezetten finom volt, a feltétek jó minőségűek, és azt adják, amit ígérnek. A gombáson például kifejezetten érezni lehetett az étlapon is feltüntetett citromlevet és kakukkfüvet. A kiszolgálás figyelmes, a pizzával sincs alapvető probléma (a hőfokán kívül), de nem ér fel a tíz méterrel arréb lévő Igen pizzériához, bár konkrétan ott is majdnem minden alkalommal annyit kell várni, mintha beülne az ember egy étterembe, 

Két pizzáért, két kóláért és egy teáért végül közel 9000 forintot fizettünk, ami tekintve, hogy mégiscsak pizzáról van szó, azért meglehetősen sok. (Gozsdu udvar)