Gellért, Mercédesz
12 °C
16 °C

Monori Center, Hong Kong Büfé

港式茶餐厅 Gang Shi Cha Canting

2018.09.15. 09:58

Cím: Jegenye u. 31-37, Nyitva: 7:15-21:00

Én azt hiszem, hogy – hála a kajabuzi családomnak – azok közé tartozom, aki egy kicsit jobban ismeri a kínai konyhát, mint a magyar átlag: lassan már meg tudom különböztetni a szecsuáni konyhát a kantonitól, van egy halvány elképzelésem, hogy mire jó a halszósz, és mire nem, és még pálcikával is eléggé tudok enni annyira, hogy megdicsérjen az egyik kínai interjúalany, amikor elmentünk ebédelni. Az viszont mindig is egy hatalmas luk volt a tudásomban, hogy 

mit esznek a kínaiak reggelire?

Erre a kérdésre hál' istennek Budapesten is megkaphatja az ember a választ, ha elmegy egy olyan helyre, ahol sok kínai összpontosul reggeltől estig, és mint ilyen, reggelizik is. Például a kőbányai kínai negyedbe, ahol legalább két helyen is szolgálnak fel reggelit. Három kollégámmal neki is vágtunk a kalandnak, hogy reggeli időben jussunk ki Kőbányára, hogy ott a Hong Kong nevű étkezdében kiderítsük, mi is van reggel. Itt eleinte nem  nagyon találtunk közös nyelvet a magyar vendégekhez (fél 9-kor legalábbis) nem annyira szokott személyzettel, de egy idő után sikerült megértetnünk, hogy egy tipikus kínai reggelit szeretnénk, mire kaptunk egy összeállítást a következőkből:

  • Kaptunk pár hosszúkás, lángoshoz vagy fánkhoz hasonló, olajban sült rudat (amelyről kisebb kutakodás után kiderült, hogy jusao-nak hívják),
  • pár húsos gőzgombócot,
  • pár zöldhagymás kis palacsintát
  • és egy nagy pohár meleg szójatejet.

Egy idő után megfigyeltük, hogy ők mindezt még egy dologgal mindenképpen kiegészítik: 

egy nagy tál fehér vagy barna kásával.

Úgyhogy gyorsan beálltam még a sorba, hogy egy ilyet szerezzek, és teljes legyen a reggeli. Hogy milyen volt mindez? Fura. 

A kevés édesítővel és tejporral kiegészített meleg szójatej elsőre nagyon különös, kicsit talán émelyítő ital, de mire a pohár kétharmadáig értem, úgy éreztem, hogy egy pohárral minden reggel meg tudnék inni, és azóta is többször figyeltem meg magamon, hogy megkívánom ezt a cuccot. A hosszúkás, hideg és kicsit olajos lángos nem fogott meg igazán, elég funkcionális ételnek tűnik, a hozzáértőbb vendégek egy része szójaszószba mártogatta. A gombócok és a hagymás lángos viszont kifejezetten finom volt, de aki evett már baót, az tudja, mire számítson. 

Viszont a kásával kapcsolatban nem tudtam, mire számítsak, és, hát, izé. A kondzsi nevű, egy fehér és egy barna verzióban kapható rizskása ránézésre nem volt igazán vonzó. A fehér változat engem arra az indusztriális trutyira emlékeztetett, amit a Mátrixban esznek hőseink, így inkább a barnát választottam. De lehet, hogy a fehéret kellett volna. Azt végül nem kóstoltuk, úgyhogy lehet, hogy az jó, a barna viszont konkrétan sótlan vízben szétfőzött rizs és vörös bab, aminek pontosan olyan íze van, mint amiben főtt. Víz. 

Kicsit az jutott eszembe erről az ételről, hogy a kínai gasztronómia ezzel kompenzálhatja, hogy a nap többi szakában evett ételeknek legalább öt íze van egyszerre, ennek viszont konkrétan semmilyen se volt. Így nem mondanám,  hogy rossz volt, mert ez az étel ilyen dimenziókban értelmezhetetlen. De jó se volt. Megfigyeltük azért, hogy a kínai reggelizők különböző feltétekkel, savanyított zöldségekkel, húsos batyukkal, szójában főtt tojással egészítik ki a kását és a lángost. 

A Monori Centerben a Hong Kong étkezdén kívül a He He étterem kínál reggeli menüt, a kalandvágyók ott is próbálkozhatnak. De a legtöbb helyen reggelre is adnak lamiant, vagyis nagy, tésztás húslevest, azzal nem lehet mellé fogni. A szójatejet pedig, ha kérhetném az asztalomra minden reggel.