Bertalan
18 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

Sokkal nagyobb szükségünk van az erdőkre, mint gondolnánk

VT Erdőfürdőzés-35
2019.07.20. 16:26
A japánok sinrin-jokunak, azaz erdőfürdőzésnek, nevezik a természetben töltött időt, amely a kutatások szerint csökkenti a stresszt, helyrebillenti a vérnyomást és erősíti az immunrendszert. Az erdőfürdőzés egyik magyar szakértője, Csinálos János a Hármashatár-hegyen mondta el és mutatta meg az Indexnek, hogyan kell ezt csinálni.

Valószínűleg én voltam a világ legboldogabb embere, amikor egy csütörtöki munkanapon kikapcsolva a telefonomat egy időre elfelejthettem a megválaszolásra váró, soha el nem fogyó emaileket, a monitor sarkában villogó csetüzeneteket, vagyis nem egyszerűen offline-ná, hanem néhány órára egyenesen elérhetetlenné tettem magam mindenkinek. Hogy ezt az időt a Hármashatár-hegy ösvényein, a madarak csicsergését hallgatva, a fák, a mohák és a föld illatát mélyre szippantva élhettem át, csak tovább fokozta az élményt.

Persze ki ne érezne ugyanígy hasonló helyzetben? Egyrészt komplett idiótának kell lenni ahhoz, hogy ne akarjuk az iroda vackait a természet díszleteire cserélni, másrészt a tudósok szerint evolúciós okai vannak annak, hogy a vadonba vágyunk, a szívünk a zöld felé húz. Az első emberelődök közel hétmillió évvel ezelőtt jelentek meg, míg az ipari forradalommal meginduló városiasodás óta mindössze két-háromszáz év telt el, vagyis az emberiség a biológiai ideje 99,99 százalékát a természetben töltötte – ahogy azt Mijazaki Josifumi, a Csiba Egyetem Környezeti, Egészség- és Tereptudományi Központjának igazgatóhelyettese is levezette a Sinrin-joku: Erdőfürdő, a japán módszer a testi-lelki egészséghez című könyvében.

A 19. században még csupán az emberek 3 százaléka élt városi környezetben, 2016-ban azonban ez az érték már elérte az 54 százalékot. És az urbanizáció nem áll meg: egy három évvel ezelőtti ENSZ-jelentés szerint 2030-ra a világ lakosságának kétharmada városlakó lesz, a városok területe pedig akár meg is háromszorozódhat addigra. Az évmilliókon át a természethez szokott emberi szervezet tehát egyre inkább arra kényszerül, hogy egy evolúciósan idegen környezetben létezzen. A gének azonban két-háromszáz év alatt nem tudtak megváltozni, ezért a zöldhöz szokott testünk a négy fal közé zárva és a flasztert koptatva szenved.

A városi életforma folyamatos stresszhatásnak teszi ki az embert, de amikor az erdőben találjuk magunkat, percek alatt megnyugszunk, jobban érezzük magunkat, hiszen ilyen környezetben fejlődtek ki az életfunkcióink is. Miközben a stressz és a stresszhez köthető betegségek egyre nagyobb problémát jelentenek a modern társadalmak emberének, japán kutatók felismerték, hogy a természetben töltött idő, például egy kellemes erdei séta, jótékony hatású.

A japánok sinrin-jokunak, azaz erdőfürdőzésnek, nevezték el a fák között töltött időt. A kifejezést Akijama Tomohide, a japán Erdészeti Ügynökség igazgatója találta ki marketingcéllal, hogy minél több látogatót vonzzanak Japán káprázatos erdeibe, ám később a világ több pontján egyre több kutató kezdte vizsgálni az erdők élettani és pszichológiai hatását az emberek egészségére, az emberi immunrendszer működésére. Mára már számos tudományos kísérlet igazolja, hogy az erdőfürdő:

  • erősíti a legyengült immunrendszert,
  • csökkenti a szervezet stressz-szintjét,
  • helyrebillenti a vérnyomást,
  • csökkenti a vércukorszintet,
  • javítja a vérkeringést és az anyagcserét,
  • javítja a koncentrációs képességet és a memóriát,
  • növeli a természetes ölősejtek számát (ezek a sejtek veszik fel a harcot a daganatokkal és a fertőzésekkel),
  • csökkenti a feszültség-szorongás, a düh és a fáradtság-zavarodottság értékeit,
  • elősegíti a szervezet relaxáltságát,
  • segíti az alvásunkat,

vagyis jobb lesz tőle a közérzetünk.

A sinrin-joku időközben Magyarországra is eljutott: több könyv is megjelent a témában, illetve olyanok is vannak, akik az erdőfürdőzés szakértőiként kényelmes erdei sétákat vezetnek a fák közé, és mutatják meg, hogyan kell ezt jól csinálni. Ilyen Csinálos János is, aki rendszeresen szervez erdőfürdőzéseket a Hármashatár-hegyre, de tartott már sinrin-jokut a Pilisben, a Börzsönyben, a Mátrában, Ausztriában és Romániában is. Mint mondja, általában 2-5 ember szokott vele tartani, és legfeljebb 10 embert visz magával egy-egy séta során. Ennél többet nem is érdemes, ha az a cél, hogy valamennyi résztvevő befelé tudjon figyelni.

És hogy miért pont a Hármashatár-hegy? Egyrészt azért, mert rém egyszerűen megközelíthető a fővárosból – mi is erre látunk rá a szerkesztőség ablakából –, másrészt pedig sokáig élt a környéken, ezért ezt ismeri a legjobban. Csinálos arra is figyel, hogy elkerülje a hétvégi kirándulóáradatot, ezért az erdőfürdőzéseket zömében péntek délutánokra szervezi. A sétákat különböző útvonalakon vezeti, a csapatok összetételétől és igényeitől függően. Hangsúlyozza: egyes szakértők szerint az erdőfürdő 30 éven belül akár olyan népszerű is lehet, mint manapság a jóga. Hogy a trendek elébe vágjunk, a Hármashatár-hegyre indultunk bóklászni Csinálos Jánossal, hogy a jóga- és légzőgyakorlatok között az általa vezetett erdőfürdőzésekről meséljen nekünk.

Csinálos János három éve olvasott először a sinrin-jokuról az interneten, amire természetbarátként rögtön felkapta a fejét. Tavaly aztán több természetterápiás kötet is felbukkant a magyar könyvesboltok polcain, ő ezek közül kettőt – Mijazaki Josifumi már említett munkáját, illetve Dr. Csing Li Sinrin-joku: A fák gyógyító ereje című könyvét – tart hitelesnek. “Több mint húsz éve foglalkozom meditációval, és régóta szeretek túrázni, hegyet mászni is, így amikor ezeket a könyveket olvastam, felvetődött bennem: mi lenne, ha megpróbálnám az erdei sétát meditációval, illetve az általam öt éve gyakorolt Kum-Nye tibeti jóga pár gyakorlatával ötvözni.

Kipróbáltam és úgy tapasztaltam, elég jól működik – megtisztít, mentálisan egyszerre frissít és ellazít, így elkezdtem rendszeresen gyakorolni.

Na jó, de miben tér el ez attól, hogy elmegyünk kirándulni?

A sinrin-joku és az erdei kirándulás közti legfőbb különbség Csinálos szerint az, hogy az erdőfürdőzés során nem a teljesítményért vagy a társaságért indul el az ember, nem azon van a hangsúly, hogy legyűrjük a megtenni kívánt távot, és nagyokat beszélgessünk, miközben az ösvényeket tapossuk. Az erdőfürdőzésnél fontos, hogy mindenki a saját tempójában haladjon, nem kell sietni, hiszen ha végigrohanunk az erdőn, pont arról mondunk le, amiről a sinrin-joku szól: a természet csendes és kényelmes élvezetéről. “A séta során nem beszélgetünk, inkább próbálunk az összes érzékszervünk segítségével kapcsolatot teremteni belső önmagunkkal és a természettel.

Megpróbálunk tudatosan lélegezni, a jelenben lenni, ezáltal jobban érzékeljük a természet apró finomságait, a hangokat, a fényeket, az illatokat.

Lefordítom: amikor erdőfürdőzünk, teljesen normális, ha megállunk, hogy megsimítsunk néhány levelet, megérintsük egy nekünk rokonszenves fa kérgét, de Csinálos szerint az is teljesen okés, ha egyenesen megöleljük valamelyik fa törzsét.

Az épített környezet, a városi életforma észrevétlenül túlterheli a szervezetet ingerekkel, folyamatosan stresszes állapotban tart, ami gyengíti az immunrendszert. A stressz során a test kortizolt szabadít fel, hogy meg tudjon küzdeni a helyzettel, így kortizolszintünk folyamatosan magasabb, ebből kifolyólag megnő az egészségügyi problémák kockázata. Az elmúlt években a stresszhez köthető betegségek globális méretű társadalmi problémává váltak. Japán orvoskutatók eredményei szerint a fertőtlenítő fitoncidok – amelyek voltaképpen a növényt védik a rothadást beindító baktériumoktól és más kórokozóktól – az emberi szervezetben is hasonló hatást váltanak ki. Bebizonyosodott, hogy az erdőfürdő során a növények által kibocsájtott fitoncidok megnövelik a szervezetünk ellenálló képességét a vírusok és a daganatos megbetegedések ellen. Tehát a természetben tett séta növeli az olyan sejtek számát, amelyek az immunrendszer részeként a rákos sejtek legyőzésért felelősek

– magyarázza Csinálos János, aki szerint fontos a rendszeresség is, vagyis minél gyakrabban mozdulunk ki az erdőbe, annál inkább élvezhetjük a természet emberi szervezetre gyakorolt pozitív hatásait.

Az elmúlt 15-20 évben végzett vizsgálatok rámutattak, hogy egy kétórás erdei séta után akár még egy hétig 50 százalékkal is több lehet szervezetünkben a természetes ölősejtek aránya. Egy friss kutatásból, amit Dr. MaryCarol Hunter, a Michigani Egyetem docense tett közzé 2019 áprilisában a Frontiers in Psychology című kiadványban, az derül ki, hogy már 20-30 percnyi természetben töltött idő után kimutathatóan csökken a stresszhormon kortizolszintje.

Felejtsük el a mobiltelefonokat!

Csinálos erdőfürdőzéseinek fontos momentuma, hogy a séták elején udvariasan megkéri a résztvevőket, hogy kapcsolják ki (vagy legalább némítsák le) a telefonjaikat. “Fontos, hogy a telefont és minden technikai eszközt mellőzünk a séta során, és hagyjuk, hogy a természet az öt érzékszervünkön keresztül megnyugtassa a testünket és tudatunkat” – mondja. Arról tehát mondjunk le, hogy az erdőfürdőzések után majd tele lesz a telefonunk Instagram-kompatibilis természetfotókkal és erdei szelfikkel. De tényleg nagyon megéri arra a néhány órára kilőni a telefont, ezt tapasztalatból mondhatom: olyan szabadságérzetet nyújt, amilyet ma már csak nagyon ritkán tapasztalunk.

“A séta célja, hogy az összes érzékszervünkkel (hallás, látás, szaglás, tapintás, ízlelés) kapcsolódjunk a természethez. A látásunk segítségével például megtapasztalhatjuk a természet nagyszerűségét és szépségét” – mondja Csinálos János. “A számítógép, a táblagép és a mobiltelefon előtt töltött hosszú órák fejfájáshoz, a szem feszüléséhez és úgynevezett technostresszhez vezethetnek. Minél hosszabb ideig nézünk mesterséges fényeket, annál valószínűbb a diszkomfortérzés kialakulása. A természetes zöld szín ezzel szemben biztonságérzetet kelt bennünk. De az erdőben a színeken felül a természet gyönyörű mintázatait is láthatjuk. Ezeket nevezzük fraktáloknak. Az ilyen mintázatok képesek akár 60 százalékkal csökkenteni a stressz-szintünket. Aztán szívjuk magunkba a természet összes aromáját, ez más lesz tavasszal, nyáron, ősszel és télen is. Végül pedig: a természetben elfogyasztott ételt finomabbnak érezzük.”

Csinálos persze tudja, hogy nem könnyű ráhangolódni a természet hangjaira. “Nagyon hozzászoktunk a zajokhoz, hogy mindig szól valami körülöttünk. Még ha csöndben is maradunk, a fejünkben zakatolnak a gondolatok, ezeket nehéz lehalkítani, elcsendesíteni. Mindig azt javaslom: elsőként adjunk időt arra, hogy elengedjük a gondolatainkat, és lassan elkezdjük hallani a természet csöndjét. Ezt mély, lassú levegővétel segítségével érjük el. Az erdő hangja megnyugtatja az igénybe vett idegrendszert, és idővel megtalálhatjuk a lelki békét.”

Csinálos János egyébként nem az egyedüli ember az országban, aki hasonló sétákat szervez. “Többen vagyunk, akik sétákat vezetünk erdőkbe. Vannak erdészmérnökök, akik ilyesmivel foglalkoznak, illetve tudok olyan terapeutáról is, aki erdőben folytat egyéni beszélgetéseket. Az én sétám abban különbözik a többitől, hogy beiktattam több speciális jóga-, illetve légzőgyakorlatot, hogy elősegítsem a tudatos jelenlét megélését.”

Nem árt tudni, hogy a séta során nem kell euforikus, katartikus élményre számítani, nem fogunk kicserélődve, új emberként visszatérni a városba, Csinálos szerint azonban az erdőfürdő tisztító és feszültségoldó hatását már az első alkalommal megtapasztalhatjuk. Hozzáteszi: ha rendszeressé tesszük az erdőfürdőt, az idővel kihat a mindennapjainkra is, például nyugodtabbnak és kiegyensúlyozottabbnak érezhetjük magunkat. “Fontos tudni, hogy az erdőfürdő nem gyógyít súlyos betegségeket, de lehet olyan egészségmegőrző hatása, amely csökkenti a megbetegedések kockázatát.”

Most pedig térjünk rá a praktikus kérdésekre!

  • Mi kell az erdőfürdőzéshez? Mindenekelőtt kényelmes cipő, illetve ruházat, egy kulacsnyi víz vagy tea, esetleg egy alma, egy müzliszelet és/vagy egy szendó, attól függően, hogy mennyi időt akarunk a szabadban tölteni.
  • Érdemes egyedül belevágni? Csinálos szerint igen: “Azt szoktam javasolni, hogy első lépésként menjünk erdőfürdőzni egy közeli fás parkba. Üljünk le egy fa tövében, koncentráljunk a légzésünkre, majd azt lelassítva csak figyeljük a falevelek színét, mozgását, hallgassuk a madarak csiripelését, próbáljunk meg relaxálni és csak lenni.”
  • Mire figyeljünk, amikor erdőt választunk? “Bármelyik erdő alkalmas erdőfürdőre. Az a fontos, hogy ne legyen légszennyezés, legyen benne sokféle növény, fontos a jó fényviszony, illetve ne legyen túl sötét. A különböző fáknak más és más az illatuk. Legaromásabb fáink a toboztermők közé tartoznak – tűlevelűek és a többségük örökzöld, így egész évben zöldben pompáznak.”
  • Mit tegyen az ember, amikor hideg van, korán sötétedik vagy esik az eső? Csinálos szerint az erdőfürdőt évszaktól függetlenül lehet gyakorolni, akár esőben vagy hóban is, egy dolog azonban fontos: mindenképpen világosban tegyük, jobb nem elveszni egy sötét erdőben.
  • Mit tegyünk, ha már az erdőben vagyunk? “Az erdőfürdő nagy hangsúlyt fektet a meditatív elemekre. Szerintem a lényeg a tudatos, mély, lassú lélegzetvételekben rejlik, aztán érdemes befelé figyelni, milyen érzéseket, gondolatokat ébresztett fel bennünk a természet.”
  • Mit tegyünk, ha nem érzünk semmit? “Próbáljunk meg a jelenben lenni és nem feladni, ha elsőre semmi különöset nem érzünk. Közhelyes, de a rendszeres gyakorlás valóban meghozza gyümölcsét.”