Huba
17 °C
33 °C
Index - In English In English Eng

Nosztalgiamenzától a házi vasalt kenyérig

HUSZ8740
2019.07.22. 13:34

Bőven tart még a 29. Művészetek Völgye Fesztivál Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend területén. A fesztivál imidzséhez a kézműves árusok passzolnak, így természetesen az ételek sem a szokásos hamburger-lángos-hotdog vonalon mozognak: ezekből a klasszikusokból csak elvétve találunk, pörköltöt, dödöllét vagy rétest viszont annál több helyen látni. Végigkóstoltuk a Művészetek Völgye ételkínálatát a sertéstokánytól a pisztrángon át a vegetáriánus lehetőségekig.

Ahogy arról írtunk is, a Művészetek Völgyében idén nagy változás volt a gasztronómia terén, ugyanis a fesztiválon elengedték a műanyagot, és a fenntarthatóság jegyében kukorica-evőeszközökre és cukornádból készült tányérra váltottak. Ezt minden étkezde be is tartotta; volt, ahol lebomló tányért kaptunk, és volt, ahol inkább a mosogatást választották, és rendes tányéron kaptuk meg az ételt. Ez a repohár rendszerével együtt nagyon fontos környezettudatossági lépés, ami eléggé megnövelte az árakat, cserébe viszont az ételminőség elég középszerűre sikerült.

Katlan Tóni (Kapolcs) – dödölle,1450 forint

Katlan Tóni Kapolcson a buszmegállóval és a kisbolttal szemben, szinte a fesztivál központjában található. Kacsakolbászt, micset, dödöllét, pörkölteket árulnak, szóval egyáltalán nem diétásnak mondható ételeket, mi végül egy tál dödöllét kóstoltunk meg tejföllel. Vásárlás közben a dödölléket szeletelő árustól megtudtuk, hogy az étel alapját krumpli és liszt adja, illetve hagymával és szalonnával sütik ki – így a dödölle maga egytálételnek számít, habár állítólag sokan köretként is fogyasztják, például a csirkepaprikás mellé (ez amúgy 2150 forint).

Az ételben a krumpli íze erősen dominált, amihez jó kiegészítést adott a sós szalonna, az édeskés hagyma és a tejföl. Finom volt, csak nagyon tömény, a tányér alján tocsogott a zsír, az első pár falat után pedig rettentő nehéz volt leerőltetni a többit. Alkoholmámoros estékre nagyon jó fogás lehet, biztos, hogy bármilyen berúgást képes megmenteni, viszont a 30°C-os nyári melegben egy kellemes ebédre senkinek nem ajánlott, ahhoz túl nehéz.

Zala-Tófi (Kapolcs) – napi menü 1100 forintért

Ebédre amúgy célszerűbb inkább a napi menüs helyek közül választani. A Zala-Tófi a Folk Udvarhoz közel található, saslik, saláta és egyebek mellett árulnak napi menüt (leves és főétel), ráadásul egészen kedvező áron. Mi vasárnap voltunk ott ebédelni, ekkor szárnyas ragulevest és erdélyi sertéstokányos tésztát lehetett kapni. 

Ízvilágban egyik sem volt túl nagy durranás, a levesen szinte csak a sót lehetett érezni, de a tésztánál sem erőltették meg magukat a gasztronómiai élvezetekért. Az egész kiszolgálás és az ételek úgy néztek ki, mint a sulis menzán, de legalább az ízük is olyan volt. Amellett viszont, hogy általános iskolai napjaink nosztalgikus hangulatába ringatott étkezés közben a piros tálca és a semmilyen húsleves, ennyi pénzért az egész fesztiválon ez érte meg a legjobban. Lehet, hogy nem volt túl jó, de legalább jóllaktunk, főtt ételt kaptunk, és mindezt a pénztárcánk sem bánta – a legtöbb budapesti kifőzdénél pedig még így is jobb volt.

Hungaro Bistro (Kapolcs) – faszénen sült pisztráng és salátaköret, 2100 és 900 forintért

Ha már vízpart van a közelben, mindenképp jó, ha valahol tudunk halat is enni. A Hungaro Bistrónál (a Folk Udvarral szemben) ha hekk nem is, de sült pisztráng azért kapható. A sütő az utcára néz, az utcai fronton fellógatott halak pedig minden halimádó kedvét meghozzák ahhoz, hogy beálljon a hosszú sorba és akár negyedórát is várjon arra, hogy végre pisztránghoz jusson.

Ami aztán a fesztivál gasztroviszonylatában eléggé megéri. Habár a hal fűszerezése nagyon gyenge, de a húsa finom, emellett lehet rá kérni citromos-fokhagymás olajat, ami jelentősen dob rajta. Kívül nem nagyon, de ropog, a szálkákkal viszont vigyázni kell. A salátaköret 900 forintért kicsit drága, de nagy adagot adnak, és a halhoz tökéletes párosítás.

A központi gíroszos (Kapolcs) – csirkés tortilla 1400 forintért

A központi részen a főtéren van egy autó, amire annyi van felírva, hogy gírosz, burrito, tortilla. Valószínűleg ha szeretnénk elkerülni a sorban állást, ez a legjobb lehetőségünk, mert bármit rendelünk, az pár perc alatt elkészül. Természetesen van gírosz tál, gírosz pitában, illetve háromféle tortilla is, utóbbiból mi a csirkéset próbáltuk ki. Ebben sima bolti kukoricás tortillába tekert uborka, káposzta, paradicsom, csirkehús és sajt van. Az egész egyben nagyon finom, a hús ropogós és a fűszerezése is jó, árban nem nagyon éri meg, gyors éhségoltásra viszont kiváló.

1 Falat Zamat (Kapolcs) – melegszendvics 1000 forintért

Ha vegetáriánus opciókat keresünk, a Kender Kertben kifejezetten erre a vonalra mentek rá: a zabtejes kávétól kezdve a chili con carnés napi menüig minden vega – mondjuk, ez utóbbi tulajdonképpen egy önellentmondás. Nagy előnyük emellett, hogy árulnak reggelit is. Az ebéd napi menü (ami amúgy 1800 forint) csak 2-3 körül készül viszont el, így amikor délre beértünk enni, még csak a reggeliből tudtunk választani, úgyhogy jobb híján melegszendvicset kértünk.

Erre kapásból legalább 20 percet várni kellett, az utánam várakozót pedig hamarabb szolgálták ki, habár ugyanazt kérte, mint én. A csapongó kiszolgálás mellé társult az is, hogy a szendvicsek 1500-as áron vannak kiírva, végül 1000 forintba kerültek – mármint amikor végre megkaptam őket. A hosszas várakozás ellenére viszont nagyon jó választás volt, egy adag melegszendvics két kenyérből állt, amire kérhettünk házi humuszt vagy padlizsánkrémet (vagy vegyesen), illetve babcsírát és/vagy rukkolát a tetejére. A humusz nem volt sokkal jobb, mint az egyszerű bolti, viszont a padlizsánkrém isteni finom, a nagyon ropogós pirítósra kenve remek reggeli.

Lőke-kúria Vendégház (taliándörögdi kék abroszos) – diós sajtkrémes kenyér és veganese vasalt kenyér 350 és 890 forintért

A kék abroszos étkezdék azok az udvarok a Művészetek Völgyében, amelyek magánházakhoz tartoznak, és ahol a helyiek alakítottak ki egyrészt helyet a sátrazóknak, másrészt kisebb étkező részeket. Ilyen kék abroszos hely a Lőke-kúria is Taliándörögdön, és mivel Kapolcs mellett ott is számtalan kemping van, így átutaztunk oda vegetáriánus ebéd után kutatni. Itt találtunk is kiírva 550 forintért cukkinis lecsót, rendeltünk belőle, illetve diós sajtkrémes kenyeret, végül viszont előbbi helyett veganese vasalt kenyeret kaptunk: kiderült, hogy a lecsó elfogyott. 

Így a főétel az ebédünkből végül kimaradt, viszont egész jó vegetáriánus opciókba futottunk bele. A dió és a fokhagymás sajtkrém párosítása elsőre érdekesnek tűnt, de a dió végül nagyon sokat dobott a szendvicsen, előételnek vagy reggelinek 350 forintért teljesen megéri. A vasalt szendvics viszont amilyen jól hangzik – humusz, mángold, cukkini, zöldpaprikakrém és lilahagyma van benne –, annyira nem volt jó üzlet. Az egész nagyon száraz, amin a humusz sem segít, valami szósz vagy egy paradicsom igazán ráfért volna. A zöldpaprikakrémet egyáltalán nem éreztük, szóval összességében nem ez volt a legjobb ebédünk, viszont annak örültünk, hogy legalább mindkét faluban találtunk vegetáriánus étkezési lehetőséget is.

Sári Család Vendégasztala (kapolcsi kék abroszos) – házi rétes és 3 dl házi szörp, 350 és 300 forintért

Desszertért visszatértünk Kapolcsra, itt a Sári család kék abroszos udvarába mentünk be, házi meggyes nyújtott rétesért és házi eperszörpért. A rétes előnye, hogy nem volt túl édes, viszont hátránya, hogy a tésztája száraz volt. A tölteléket a meggy mellé grízzel kipótolták, ami csak fokozta a szárazságát, és egyben az ízét is borzasztóan elrontotta. A házi eperszörp viszont finom volt, csak elég édes, így érdemes kevés szörppel és sok vízzel kérni, mert alapból nem spórolják ki a szörpöt belőle. A Sári család udvara amúgy nagyon aranyos hely, kicsit sajnáljuk is, hogy a rétest választottuk a házi lecsó (800 forint) vagy töltött paprika (1200 forint) helyett. 

Kézműves fagyizó (Kapolcs) – egy gombóc fagyi 300 forintért

Desszertnek – főként a nyár miatt – egy fokkal jobb ötletnek tűnt kipróbálni a Tóni mögötti kézműves fagyizót. Itt laktóz- és cukormentes fagyikat és gluténmentes tölcsért is árultak, a sima vaníliától kezdve a sós karamellán át az édenkert gyümölcséig pedig minden mindenféle ízzel találkozhatunk. Mi végül három gömb fagyit kértünk, 

  • egy bodzás limonádét, ami laktóz- és cukormentes volt,
  • egy kávésat, ami csak cukormentes,
  • és egy édenkert gyümölcsét.

A bodzás limonádé volt ezek közül talán a legfinomabb, a bodza és a citrom is jól érezhető volt rajta. Kávéval viszont rossz párosítás volt, mert a kávéfagyi nem hazudtolta meg önmagát, valóban kesernyés presszókávé íze volt, ami hideg fagyi változatában nem bizonyult túl kellemesnek (én üresen iszom a presszókávét, de fagyi verzióban még nekem is túl cukormentes volt). Az édenkert gyümölcse passiógyümölcsös-citrusos édeskésebb íze viszont nyerő volt a bodzás limonádénk mellé, így a nagy nyári melegben végül ez a desszertezés lett a fesztivál egyik díjnyertes ebédje nálunk.

(Borítókép: Huszti István / Index)