Ilona
15 °C
29 °C
Index - In English In English Eng

Végre valami történt a Sziget éttermeivel

terkep 2019.png

A Sziget Fesztiválon általában nem kellene enni, de néha muszáj, és ha már egyszer muszáj, akkor szeretnénk hozzá egy kis támpontot adni. A fesztiválon évek óta olyan kaját keresni, mintha egy ismeretlen kontinensre érkeztünk volna, és azonnal kellene élet-halál döntéseket hozni (értsd: gyanús kolbászt enni, vagy inkább menni még 20 métert, hátha valahol van értékelhető étel), miközben a nyakunkban liheg egy félmeztelen holland horda, valaki a fejünk fölött lebegtet egy koktélvödröt, és a pultos nem hallja a rendelésünket az ordító EDM Slágerek Magyarul Válogatástól.

Enni viszont kell, főleg akkor, ha az ember éppen egy nagyon népszerű előadóval súlyosbított, teltházas napra érkezik, mint az idei nyitónap, vagy a fesztivált záró kedd. Ilyenkor a sötét, hangos tömegben kóvályogni felér egy duplamaratonnal, és amikor ilyen helyzetben vagyunk, akkor érdemes tudni, hogy merre kell az energiánk utolsó morzsájával elindulni.

Főleg azért, mert akárcsak az előző években, a Sziget nem igazán könnyíti meg a dolgunkat, azaz nem sok információt ad arról, hogy mennyi, és főleg, milyen kínálatú éttermek és büfék vannak a fesztiválon. A weboldalon ugyan van egy kicsit koncepció nélküli válogatás néhány kiköltözött étteremről, de arról már nincsen semmi, hogy hol is lehetne megtalálni őket.

Nem parcella és helyrajzi számok kellenek, hanem hogy legalább melyik színpad oldalában vannak, vagy hogy melyik égtáj felé kell elindulni. Ezért történt az például, hogy hiába akartuk a saját szemünkkel megnézni a fogyatékosokat alkalmazó Jupiter Food Truckot, egyszerűen nem tudtuk, hogy merre keressük, és a több órás menetelés alatt sem vettük észre.

Amit viszont képtelenség nem észrevenni, az az, hogy

még mindig óriási kereslet van az egész nap a tűző napon álló, borzasztó kinézetű készételekre.

Ezeket feltehetőleg az első napi látogatói csúcsot váró, rafkós vendéglátósok annyira összekészítettek, hogy már délután ki voltak sütve a sültkrumplik, a hamburgerhúsok, a szottyadt, borzasztónak kinéző húspogácsára már rá volt olvasztva a sajt, hogy ha jön a kedves vendég, akkor csak 13 másodperc legyen összerakni a burgerét. Hát, váljék egészségére. Ugyan mintha egy kicsit visszaszorulóban lennének ezek a sütőlapos húsok, meg a gigászi wokokban órák óta rotyogó tészták, még mindig akad belőlük bőven.

Szerencsére vannak ennél egy fokkal értelmesebb választások, nem lehet elhajítani egy télapónak öltözött, óriási pupillájú francia huszonévest anélkül, hogy ne botlanánk bele legalább egy Zing vagy Casa Piadina bódéba, ahol még mindig teljesen tisztességes áron adnak teljesen tisztességes ételt, ráadásul mintha mindkettőből több lenne, mint előző években. Az Aldi Grillterasza kezd úgy kikupálódni, hogy messziről simán lehet sátornak nézni, itt a megoldás még mindig ugyanaz, mint 2016 óta minden évben: amit megveszel a boltban, azt ingyen megsütik neked, idén pedig még sajátmárkás mustárokat is tettek ki a pultokra szósznak. Igaz, ehhez ki kell állni a szerda kora délután is elég emberes sort, meg hát ha valaki Foo Fightersre vagy The Nationalre megy, akkor nem biztos, hogy kedve lenne egy szupermarketben válogatni kaját.

De akkor mit? A Zing, Casa Piadina, Napfényes, Che Che még mindig megbízható választás, de a Szigetnek most sikerült szintet lépnie a kaják terén, egyszerűen azzal, hogy létrehoztak két, kifejezetten étkezésre szakosodott, stílusban mégis homlokegyenest különböző részt a fesztiválon, ahol tömbösítve vannak a szinte azonos tematikájú kajáldák. Ezekről majd később.

BOCCACINI

“Vega golyók!” - kiáltottam fel, amikor megláttam messziről a Boccacini pici food truckját, mert azonnal éreztem, hogy mennyit lehet majd poénkodni herékkel ebben a cikkben. Főleg akkor, amikor megláttuk, hogy a vega golyók mellett a másik termék a “kopasz kolbász“. A Boccacini egyébként a Magic Mirror közvetlen szomszédjában van, szóval egészen biztosan nem véletlen a Kretén Magazin-szintű humor. Kár, hogy amit a kis járgányból ténylegesen adtak, az kevésbé vicces: a gyorsan, olajban kisütött, panírozott kis izék, akár vega golyók, akár kopasz kolbászok voltak, mindkét esetben úgy néztek ki, mintha elrontották volna őket. A hely alapból összezavar mindenkit azzal, hogy kétféle vega golyót és legalább hatféle kopasz kolbászt lehet kérni, kétféle körettel (quinoacsipsz, vagy baconos csipsz) és négyféle szósszal (salsa, ajvár, málnás-céklás, almás), amitől rögtön rendelésnél egy kombinatorikai feladványt kell megoldania a kiszolgálónak. Ez speciel szerda délután nem volt probléma, de kíváncsi lennék, mi lesz akkor, ha a Magic Mirror közönsége megrohamozza őket. És akkor mi lesz, ha meg is kóstolják a kajákat, amik elrontott nudlira, átázott krokettre, túlsütött panírra, vagy a tányérra ragadt gombócprézlire emlékeztetnek. Céklás szósszal.

ÓRIÁS PALACSINTA

Pár éve a kiflibe rakott óriási kolbász, a HunDog volt a kikerülhetetlen szigetes kaja, idén nehéz volt ilyen óriási slágert találni az első bejárásnál - a külföldi turistáknál a cipóban szervírozott gulyás még mindig tartja magát -, de talán az óriás palacsinta volt az, amiből gyanúsan sok volt, úgyhogy eldöntöttük, hogy muszáj kipróbálni. Lehetőleg sósat. Ez mindaddig tűnt jó ötletnek, amíg a szemünk előtt el nem kezdték csinálni, azaz egy diszperzites vödörből ráöntötték a platnira a palacsintatésztát, arra a tejfölt, a nevetségesen olcsónak kinéző gépsonkát, a hasonló minőségű reszelt sajtot, összehajtogatták, és ezt a lángost felszippantó elefántormányra hasonlító förmedvényt átnyújtották nekünk. 2400 forint volt. (Összehasonlításképpen: egy szelet pizza 900-1100, egy gírosz pitában 1800-2200, egy ázsiai tésztás box 2500 forint). Borzasztó volt, a palacsinta tésztája alacsony minőségű, túl olajos, a benne lévő dolgok egyáltalán nem illettek oda, megenni pedig kész veszedelem. Majdnem sikerült vele kerékbe törni a tesztünket.

A BBQ SZEKCIÓ

De szerencsére belebotlottunk ebbe. A talán BBQ és Vega Színpadnak (nincsen egyértelműen kiplakátolva, de az egyik éttermen ez díszeleg) keresztelt rész viszonylag a fesztivál területének elején, a nagyszínpad magasságában, a nyugati úton található, és itt gyűjtötték össze a fesztivál normálisabb, de húscentrikus büféit: van itt egy Zing, egy Nemo, a Lakatos Márk-féle Lakatos Műhely, a Digó, a BBQ Smokehouse, és a tesztünk messze legjobb helye, a +52.

A +52 egy etyeki rendezvényközpont, amit többek között a megboldogult Céltorony nevű, BBQ-ra specializálódó éttermet vezető brigád visz, és az eddigi gasztroélmények után olyan, mintha belebotlanánk egy 1 órás ingyen wellnesskezelésbe. Az étlap limitált, kétféle étel (wrap, tál) van, ötfajta alapanyaggal (marha, kacsa, sertés, zöldség, sajt) plusz desszert is. Mi a kacsás tálat kérjük, amire kapunk egy iszonyatosan finom kacsás szendvicset, hozzá dresszinges salátát és pár tortillacsipszet, 3500 forintért. Igen, 3500 forintért, de szeretnék mindenkit emlékeztetni a 2400 forintos óriáspalacsintára. A kacsás tál pazar, nagyon finom, és látszik rajta, hogy egy komplett éttermi stáb rakja össze, nem pedig egy unatkozó, Instát pörgető srác egy fritőzzel és egy mikróval. Az angolkrémes mákos nudlijuk (1800 forint) legalább annyira jó desszert, mint a főétel volt, tisztességes nudli, lágy, habos angolkrémmel.

Ez kicsit már Gourmet Fesztivál-színvonal, nem tudom, hogy fogják bírni a kiszolgálást, ha nagyobb lesz a tempó, de az biztos, hogy nem volt őrült sor a 3500 forintos tálakért, pedig lehetne. És ha lenne, akkor még mindig ott van az egész BBQ udvar, aminek az egyik sarkában például marhaszegyes (BBQ-nyelven: brisket) szendvicset is lehet kapni 3200 forintért. Ne tessék szart enni, ha már egyszer kijut a Szigetre.

MAMA EARTH EATERY

A BBQ-udvar fordítottja a Mama Earth Eatery, ami viszont nem egy étterem neve, hanem szintén egy blokkosított rész a színházsátor közelében, csak itt a fenntarthatóságé, a komposztálásé és a húsnélküliségé a főszerep. Jó, ennek ellenére sikerült berakni középre egy sültcsirkézőt, meg a legnagyobb sor a vödörkoktélosnál állt sorba, de ez az a rész, ahol meg lehet kóstolni a Vegan Love-nál a hírhedt Beyond Meattel készült hamburgert (erősen felpumpált, 4900 forintos áron, a többi burger 3000 forint körül van), itt kapott helyet a fesztivál egyik legjobb italfranchise-a, az Almapont Juice Bar (egy igazi zöldségekkel/gyümölcsökkel készült fél literes dzsúz 1800 forint körül van), és a sor végén ott árválkodik a Victor’s Taco, ahol 2390 forintért lehet két darab, szeitánnal készült tacót enni, egy marék tortillával. A mellettünk ülő holland fiatalok el voltak ájulva a vegán választéktól, mi a tacót kóstoltuk, amiben a szeitán kicsit gumis, de legalább rendes lisztből készült a tészta, és igazi pico de gallo kerül rá. A Victorból van egy húsos változat is a Volt Színpad mellett, de annyira szerencsétlenek vagyunk, hogy azt nem találtuk meg.

KANÁLGÉP

A két blokkot látva az lehet az ember érzése, hogy a fesztivál ezekre a gócpontokra akarja terelni a rendes kaját, és hogy ha valami a kettő között ragadt, akkor az a futottak még kategóriába tartozik. De kapásból itt a kivétel, a két, egymáshoz kapcsolt kocsival, egy céggel, de két stábbal működő Kanálgépnél például elég jó hamburgereket lehet kapni, ha esetleg valamelyik Zingnél már elviselhetetlen lenne a sor.

Van kéksajtos, ananászos, mi a katalánt kóstoltuk (2300 forint), amibe a sima változathoz képest serrano sonka és egy olívabogyós-mazsolás szósz került, amitől az egész kapott egy kellemes, édes, pikáns ízt. A zsemle a klasszikus, kalácsos buci, ami nekem valahogy sose lett a kedvencem, de ez az én magánügyem, a Kanálgép sokkal, de sokkal jobban megéri, mint a horrorhamburgeresek az előre megsütött húsaikkal és a napon szikkadó zsemléikkel.

COSTES DOWNTOWN

Az embernek akkor is kell ennie, ha a VIP-ben, a VIP-en belüli VIP-ben, a VIP-en belüli VIP külön VIP-jében, esetleg a VIP-en belüli VIP külön VIP-jének első VIP-emeletén tartózkodik, és látva, hogy ez a rész mekkorát tágul évről évre, lesz itt közönség. A VIP-étkeztetés két fő pillére a Digó (2600 forint a margarita pizza) és a Costes Downtown, viszont mire az utóbbihoz eljutunk, addigra már degeszre ettük magunkat hamburgerrel és mindenféle más, súlyos étellel, úgyhogy az övéket nem kívánjuk (3290 forint a Costes Burger), hanem inkább a Peaches Rock & Roll fantázianevű desszertet kérjük ki, ami egy barackkrémes, baracklekváros, meringue-darabokkal és mentalevéllel díszített, papírkehelyben szervírozott édesség.

Amivel tényleg át lehet élni az alap-VIP életérzést, főleg azért, mert röhejesen finom, és egy teljesen váratlan, szinte tökéletes desszert egy olyan helyen, ahol egyáltalán nem számít rá az ember. Azért sem, mert körülöttünk mindenki Cézár-salátát és a hamburgert kért, ezért a sütőlap olyan hatásfokon pörgött, hogy az egész VIP-et belepte a füst a lelkes grillmester miatt, de amikor kanalaztuk, még ez sem tűnt zavarónak. Ha valaki egyszer bejutott az alapfokú kiváltságosok közé, ne menjen haza anélkül, hogy ezt meg nem kóstolta.

(Borítókép: Bakró-Nagy Ferenc / Index)