Etelka, Aletta
1 °C
12 °C
Index - In English In English Eng

Szédítő a kilátás a Pilis kéményének tetejéről

cover
2019.10.31. 18:16
Ugyan hosszú lesz a hétvége, de teljesen kiszámíthatatlan időjárással, ezért ilyenkor a közeli, kompakt, aránylag gyorsan megjárható, mégis érdekes és látványos túrák az ideálisak. Ráadásul aki el akarja kerülni a turistainváziót kiváltó klasszikus kirándulóhelyeket, valami nyugodtabbat kell keresnie. Ilyen hely Klastrompuszta és környéke. Ez az Escape Navigator, az Index hétvégi túraajánlója.

Budapest központjától bő egy óra autózással elérhető Klastrompuszta, a Kesztölchöz tartozó, de attól két kilométerre, az erdőben elbújó kis üdülőtelepülés. A Pilis-hegység dél-nyugati, meredeken lezuhanó sziklaszirtjei alatt fekvő, ivóvízzel ellátott területet már az 1200-as években felfedezték a pálos rendi szerzetesek, az itt épült Szent Kereszt kolostorban működött fennállása első ötven évében a rend központja. A kolostor a török korban elpusztult, és annyira romba dőlt, hogy még a helye is feledésbe merült, a 18. században szabályosan összekeverték a szintén elpusztult pilisi ciszterci apátsággal, ami mellett falut alapítottak Pilisszentkereszt néven. A romokat csak az 1950-es évek végén találták meg a régészek, a túra innen indul.

A rom mellett fekszik Klastrompuszta tulajdonképpeni főtere, gépkocsiparkolóval, turistapihenővel (rönkpad, -asztal). Sőt nemrég még ivóvizes kút is volt itt, aminek a nyomókarját szorgos kezek precízen lefűrészelték, majd végül az egész kutat kidöntötték, és betemették a helyét. (Fura.)

Ezen a kis téren halad át az Országos Kéktúra (pecsét is van itt), valamint az Esztergom és Budaörs között húzódó sárga jelzésű turistaút, de forgalmasnak ennek ellenére sem nevezhető. A kolostorrommal szemben egy nagyon turistaháznak kinéző épület áll, ami jelenleg magántulajdonban van. Az épület hányatott története tökéletesen leképezi a hazai természetjárás történelmét.

Ahogy a Turisták Lapja 1936-os egyik számában beszámolnak róla, 1888. szeptember 24-én egy kilenc tagú turistatársaság tartott pihenőt a pilisszentkereszti Klastromkútnál. A lelkes, rajongó lelkű emberekből álló társaság egy orvosnak, az akkor még fiatal Dr. Téry Ödönnek indítványára ezen a helyszínen vetődött fel a Magyarországi Kárpát Egyesület Budapesti Osztálya megalapításának ötlete. Az osztály az évek folyamán nőtt, erősödött, végül Magyar Turista Egyesület (MTE) néven önállóvá vált. A hely közelében, ahol ez az egyesület megszületett, egy vadászlak állt, hatvan évvel azelőtt építette vadásztanyának Zichy Géza gróf. Ezt 1926-ban a MTE megkapta 50 évi használatra az esztergomi káptalantól és átalakította turista menedékházzá, ami 1926 decemberében, negyven férőhellyel meg is kezdte működését, és a háborúig nagy népszerűségnek örvendett.

A háború után a hatvanas években a dorogi bányászok fedezték fel Klastrompusztát, és nagyon sokat tettek azért, hogy feltámadjon. Sok százan jártak ki társadalmi munkát végezni, tavat és utat építettek. Sőt, az 1973-as Dolgozók Lapja szerint olyan irreális elképzelések is születtek, hogy átfúrják a Pilist, és a területet összekötik a dobogókői műúttal, amiből szerencsére nem lett semmi.

A hetvenes években a kesztölci tanács felparcellázta és üdülőterületté nyilvánította Klastrompusztát. A turistaház a rendszerváltásig hol működött, hol nem, végül 1989-ben a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság bérbe adta, és Kakukk panzióvá alakult. A bérlőkkel az időközben újjáalakult Magyar Turista Egyesületnek megromlott a kapcsolata, viták kezdődtek. Ahogy az MTE 1998-as beszámolója fogalmaz, pusztán átmeneti siker volt a klastrompusztai ház üzemeltetési (bérlési) jogának megszerzése, mert egy hirtelen történt, zavaros hátterű privatizáció eredményeképp magántulajdonba került. A kiváló adottságú turistaház 2004-ig működött, ma már csak kívülről lehet benézni.

A szomorú kitérő után vissza a túrához. Tehát a startpont a valaha volt monostor, az egykori turistaház, és a beszántott közkút Bermuda-háromszögében található. Klastrompusztát a (sárga jelzéssel együtt haladó) zöld kereszt jelzésű turistaúton kell elhagyni, Esztergom irányába. Az erdőben hamar a Klastrom-szirtek alá kanyarodik az ösvény, a fák közül ki-kivillannak a fehér sziklafalak. A séta gyorsan lihegős kaptatásba csap az emelkedőn, valahogy ugyanis fel kell jutni a szirtek tetejére.

A jobbra lekanyarodó zöld háromszög jelzésnél már nyugodtabban lehet levegőt kapni, feljebb már nem kell menni. A zöld háromszög jelzés visz ki a Kémény-sziklához, de ha éppen többen lennének ott, mint amit a nyugodt szemlélődésre, meditálásra vágyó túrázó szeretne, ötven méterrel a jelzett turistaút előtt egy másik, jelzetlen ösvény is kivisz egy hasonlóan szép fekvésű sziklapadra. A legjobb persze mindkettőre kimenni, és hátradőlve hosszan élvezni a teret, a látványt, a csendet és a napsütést.

A kilátópontokról a zöld kereszt jelzésen megy tovább a túra, egészen addig, amíg bele nem torkollik a Pilis-nyereg (észak) felől érkező piros jelzésű turistaútba. A piroson lassú ereszkedés kezdődik a balra meredező Csévi-szirtek alá a völgybe. A Csévi-szirtek annyiban különböznek a szomszédos Klastrom-szirtektől, hogy fekvésük nem déli, hanem nyugati, és nem a tetejükön van a kilátópont, hanem az oldalukban, méghozzá barlangokkal ellátva. 

A barlangokhoz vezető, piros Ω jelű ösvényre egy kevésbé lejtős szakaszon kell ráfordulni bal felé, és onnan először enyhébb, majd meredekebb emelkedő vezet fel a barlangnyílásokig. A messzebbi Leány-barlanggal jobb kezdeni, mert onnan egy fenti rejtekösvényen át lehet vergődni a Legény-barlanghoz anélkül, hogy lemásznánk és visszabotladoznánk a kaptatókon.

A barlangbejáratok közül a Legény-barlangé a tágasabb. Mindkét fogadóterem felderítéséhez kell lámpa, legalábbis ahhoz, hogy a nappali szoba nagyságú belső részek zugait is jól láthassuk. A Legény-barlang csarnokának mennyezetén szép oldott gömbüstöket, fosszilis cseppkőlefolyásokat figyelhetünk meg. A Leány-barlang belső termének plafonjából egy kürtő nyílik felfelé, mint egy szellőző ablak, a másik oldalon pedig a denevérek alvóhelye látható a mennyezeten.

Mindkét barlangban található egy lezárt vasajtó, amin tovább lehet jutni a belső részek irányába, de ennek a kulcsát csak barlangászok kaphatják meg. A két járat ugyanis a hegy gyomrában nemcsak egymással, hanem más barlangokkal is össze van kötve, így együtt képezik a 15 kilométer hosszan kanyargó Ariadne-barlangrendszert. A barlangban a kilencvenes évek közepén nagy erőket megmozgató mentésre volt szükség.

Flashback: 1994 januárjában 25 barlangi mentő dolgozott azon, hogy az osztálytársaival és tanárával barlangászás közben balesetet szenvedő 12 éves Kajla Gergelyt kihozzák a Legény-barlangból. A budapesti iskolás a bal alsó lábszárát két helyen is eltörte, mert rosszul lépett egy nagy kőre. A barlangszűkületeken a lábtörés miatt nem tudott visszakúszni, miként azt az engedéllyel túrázó húsz diáktársa és tanára megtehette. Volt olyan pillanat, amikor az is felvetődött, hogy vésni kell a sziklaszűkületet. Közben a mentésre érkezők terepjárói sorra elakadtak a tombolni kezdő hóviharban. Végül Gergőt becsomagolták, s hordozható hordágyon húzták át a szűkületen. A tűzoltók közben kötélhágcsót készítettek, s ennek segítségével hozták le a menedékházig, írta a Komárom-Esztergom megyei 24 óra az esetről akkoriban.

Ma már nem történhet ekkora nagy baj, a barlang mindenki által megközelíthető, bejárható belső termeiben döngölt, egyenes talajon lehet sétálgatni. A barlangoktól kék Ω jelű turistaút egyenesen bevisz az innen egy kilométernyi gyaloglásra levő klastrompusztai "főtérre". Aki megszomjazott, megéhezett, elsétálhat a kék jelzésen kétszáz méterre álló Tölgyfa büféig, ha pedig az nincs nyitva, akkor elvileg a házak között a Kígyó utcában van még egy nyomós kút. Hacsak le nem fűrészelték már azt is.