Miért kéne hegy a bornak, ha Alföld is van

További Életmód cikkek

Ha bor, akkor a legtöbben egyből Tokajra, Egerre vagy Villányra gondolnak, pedig az Alföldön legalább olyan eleven és régre visszanyúló hagyománya van a szőlészetnek. Az adottságok sokszor nehezek, a brand nem annyira ismert, de az alföldi bor igazi must have. Az ország legnagyobb megyéjéhez ráadásul egyből két borvidék tartozik, a Kunsági és a Hajós-bajai borvidék szinte a megye egészét lefedi. Ezután nem volt számunkra meglepő, hogy a településeken szinte mindenhol családról családra szállt a borászat szeretete, az viszont már annál inkább, hogy mennyi bort szállítanak külföldre a magyar borászatok.

A Kunsági borvidék

Magyarország 22 borvidéke közül a Bács-Kiskun és Pest megyéhez tartozó Kunsági borvidék messze a legnagyobb, az ország szőlőterületeinek közel egyharmada található itt. Az Alföld borkészítés tekintetében sokáig hírhedt volt az Aranyháromszög miatt (Kecel-Soltvadkert-Kiskőrös), mivel a rendszerváltás utáni zavaros évtizedben sokan próbáltak meggazdagodni borpancsolásból. A becsületes borászok rengeteget dolgoztak érte, hogy ezt a sötét múltat maga mögött hagyja a vidék, és nem is eredménytelenül: az elmúlt években már előfordult, hogy ez a térség adta "Az év bortermelőjét" (Frittmann János 2007-ben, előtte tizenhat évig nem akadt ilyen, őt követte 2013-ban Gálné Dignisz Éva), illetve több hazai és külföldi díjnyertes bor is kikerült már a kunsági borászatokból.

A borvidékre főként a fehér szőlőfajták jellemzők, vannak ugyan elvétve vörösök is, de ezek jelentős részéből rosé készül. A testesebb vörösökhöz nem megfelelő a borvidék tipikus homoktalaja, de így is készülnek azért kisebb számban vörösborok (pl. Kadarka). Mivel a borvidék területe nagy, így a talajszerkezet sem egységes, a homok mellett találni humuszban gazdag vagy löszvályogos területeket is. Eltér emellett az is, hol mi a meghatátozó szőlőfajtája: az ország legnagyobb szőlőtermelő településén, Soltvadkerten közel 3000 hektár szőlő található, itt az ezerjó a jellegzetes, habár túlzott igényessége miatt kezdi átvenni helyét a cserszegi fűszeres. A népszerűbb fajták elterjedése annak is köszönhető, hogy az Unió által támogatott szőlőkivágással sok család élt, a nagyobb törődést igénylő fajtákat megszabdalták, helyükre pedig igénytelenebb és nagyobb hozamú szőlők kerültek. A hagyományos magyar fajták területe így jelentősen megcsappant az évek során, az arany sárfehér (Izsák jellegzetes fajtája), a kövidinka, a kadarka, illetve az ezerjó is visszaesett - ennek ellenére sok helyi borászat foglalkozik a hazai fajták újbóli népszerűsítésével. Ha már muszáj erről a nagy területrvalamilyen összefoglaló megállapítást tenni, akkor azt mondhatjuk: a Kiskunság a gyümölcsösebb, illatosabb fehér/roséborokat, könnyedebb vörösöket adja az országnak.

A Hajós-Bajai borvidék

A közel 2000 hektáros Hajós-Bajai borvidék egykor az alföldi borvidékhez tartozott, amit 1990-ben három részre bontottak, így született meg a Csongrádi, Kunsági és a Hajós-Vaskúti (később Hajós-Bajai) borvidék. Jó oka volt annak, hogy ezeket a területeket szét kellett választani, mert ez tulajdonképpen a szekszárdi borvidék Duna baloldali nyúlványa, talajban sokkal közelebb áll a Dunántúlhoz. A szőlők itt nem homokon termettek, hanem elsősorban lepelhomokkal fedett agyagtalajon, illetve lösztalajon (ezért sem helyes az alföldi borok kapcsán egységesen homoki bort emlegetni). A másik két régióhoz képest sokkal változatosabb a domborzat, 180 méter magas a legmagasabb pont, ahol a fagyveszély már lényegesen kisebb, ráadásul magyar borvidékek közül itt a legmagasabb napsütéses órák száma. A rendszerváltás előtt itt 8000-10000 hektár szőlő volt, most kicsivel több mint 2000 hektár van. Megmaradt viszont az ország egyik legszebb pincesora, a híres hajósi

A kezdeti folyótéri, ártéri szőlőtermesztés a 15. századra jelentős méreteket öltött, majd a hódoltsági időkben eljutott erre a borvidékre a balkáni eredetű szőlőművelési forma és a kadarka szőlőfajta. A borvidék jelenlegi arculatára a legnagyobb hatással a Baden-Württembergből idetelepített svábok voltak, ők hozták magukkal az ismereteket és a technológiát, a hajósi pincefaluban látható építészeti stílust, amelyre jellemzők a téglával kirakott sarkok, köztük vert falakkal. A hagyományos alföldi fajták mellett a chardonnay, a rajnai rizling, a cserszegi fűszeres, illetve a kékfrankos, a zweigelt, a kékoportó, a cabernet sauvignon és kadarka is jelen van. A borvidék települései Baja, Bátmonostor, Borota, Császártöltés, Csátalja, Csávoly, Dávod, Dusnok, Érsekcsanád, Érsekhalma, Hajós, Nagybaracska, Nemesnádudvar, Rém, Sükösd és Vaskút.

Van témája a saját megyéjéből?

Küldje el nekünk!

A Frittmann Borászat családi vállalkozás, már az 1700-as években betelepített sváb ősök is bort készítettek, és szőlőt termesztettek. Habár egészen a rendszerváltásig sokan foglalkoztak szőlővel Soltvadkerten, ez szinte az összes családnak csak mellékállás volt, így Frittmann Tamás szüleinek is: apja, Frittmann János 1982 óta foglalkozik teljes állásban a borászattal. A pincészet 1997-ben kft.-vé alakult, rá 8-10 évre a fiatalabb generáció is becsatlakozott az üzletbe, Frittmann Tamás három unokatestvéréből ketten is a borászatnál dolgoznak. Tamás nagyszülei hentesek voltak, szülei élelmiszer technikumban tanultak tovább, és ők is húsboltban dolgoztak, Tamás viszont már 16 évesen elhatározta, hogy szőlész-borász lesz. Mára az újabb generáció becsatlakozása mellett a Frittmann szőlőterülete is megnőtt: 1982-ben tizenvalahány hektárjuk volt, mostanra ez közel 60 hektárnyi, Soltvadkert közelében található területre növekedett.

(Fotó: Bődey János / Index)

A borászatra sokféle bor jellemző, a legnépszerűbbek az Irsai Olivér, a Cserszegi Fűszeres, a Kékfrankos Rosé és a rosé Cuvée. Emellett vannak speciálisabb boraik is, a rosék közül a Néró, fehérek közül a Generosa, a soltvadkerti jellegzetességnek számító Ezerjó, valamint van kétféle gyöngyözőboruk, pezsgőjük, tönköly- és szőlő pálinkájuk is. A legnagyobb mennyiségben készített és legnépszerűbb borukból, az Irsai Olivérből közel 200-250 ezer palackot gyártanak le egy évben, ez teszi ki a forgalom egynegyedét. A borok 90%-a belföldön fogy el, 10%-ukat viszont exportálják Németországba, Szlovákiába, Romániába, Angliába és Lengyelországba, ritkán szállítanak Mongóliába, Új-Zélandra és Japánba is. Sok borukat csak kevés helyen árusítják, a prémium borok jelentős része csak a borászatnál található meg. A borok mellett egyébként bevételük a borászat mellé 2007-ben épült panzióból is jön, amit a jövőben terveik szerint fejlesztenének és nyitni szeretnének a gasztronómia felé is.

A borászatra a sokféle bor jellemző, a legnépszerűbbek az Irsai Olivér, a Cserszegi Fűszeres, a Kékfrankos Rosé és a rosé Cuvée. Emellett vannak speciálisabb boraik is, a rosék közül a Néró, fehérek közül a Generosa, a soltvadkerti jellegzetességnek számító Ezerjó, valamint van kétféle gyöngyözőboruk, pezsgőjük, tönköly- és szőlőpálinkájuk is. A legnagyobb mennyiségben készített és legnépszerűbb borukból, az Irsai Olivérből közel 200-250 ezer palackot gyártanak le egy évben, ez teszi ki a forgalom egynegyedét. A borok 90%-a belföldön fogy el, 10%-ukat viszont exportálják Németországba, Szlovákiába, Romániába, Nagy-Britanniába és Lengyelországba, ritkán szállítanak Mongóliába, Új-Zélandra és Japánba is. Sok borukat csak kevés helyen árusítják, a prémium borok jelentős része csak a borászatnál található meg. A borok mellett egyébként bevételük a borászat mellé 2007-ben épült panzióból is jön, amit a jövőben terveik szerint fejlesztenének és nyitni szeretnének a gasztronómia felé is.

(Fotó: Bődey János / Index)

Habár elsők között indultak a vidéki minőségi borgyártók között, az alföldi borokkal szembeni előítélet és sokak szkepticizmusa nem rémisztette el őket, szépen lassan egyre ismertebbé váltak. “A 2000-es évek elején a Szegedi Borfesztivál versenyén nyertünk roséval, akkor nagy feltűnést keltett, hogy nyert valaki a Kunsági borvidékről. A következő nagy fordulópont az volt, hogy 2007-ben édesapám megkapta az Év Borásza címet, az is nagyon sokat segített, akkor kezdtünk elfogadottabbakká válni, nagyáruházakba is akkor kerültünk be. A következő fordulópont a Belga volt, amikor megénekelt minket, aztán pedig 2015-ben az Év Pincészete díjat is elnyertük” - ezek voltak Tamás szerint a borászat legfontosabb pontjai a népszerűséghez vezető úton. Úgy látja, azóta a fiatalok körében is valamiért sokkal ismertebbek lettek, mint a többi borászat, de szerinte ez főként a borvidékre is jellemző könnyű, gyümölcsösebb boraik miatt lehet. Na meg a kóstolókra és versenyre látogatások, valamint a marketing miatt, mert szerintük “van az a mondás, hogy a jó bornak nem kell cégér. Na, ez ma már egyáltalán nem igaz”.

(Fotó: Bődey János / Index)

A Font Pincészet már hat generáció óta borászkodással foglalkozik, ifj. Font Sándor és testvére képviselik a legfiatalabb vonalat. Apjuk, id. Font Sándor műszaki végzettségű, 1977-ben nászajándékba kapta az első földterületét. 1985-ben a szüleitől kapott még két hektárt, ekkor döntött úgy, hogy egyéni vállalkozóként kezd foglalkozni a borászattal. Az idősebb Font két fia már gyerekkorában elhatározta, hogy beszállnak majd az üzletbe, 4-5 évesen már metszőollót fogtak a kezükbe, mini puttonyokban hordták a szőlőt, Sándor ekkor azt mondta, hogy Gábor majd megcsinálja a bort, ő pedig eladja - és ez így is lett. Sándor kereskedelmet tanult, Gábor pedig borászatot, rengeteg kiállításra és kóstolóra mentek el.

(Fotó: Bődey János / Index)

Mindeközben azt látták, hogy külföldön egyre fejlődik a borkultúra, ezért remélték, hogy ez Magyarországra is elér majd. Az adottságaik jók voltak, hiszen Soltvadkert hihetetlen gazdag szőlőben, valamint lendületet adott nekik az is, hogy a borvidékről Frittmannt az Év Borászává választották. Aztán valóban változás is jött, szerintük egyrészt azért, mert a válság után az emberek újraértékelték a drágább borok valódi értékét, mára pedig a két literes pillepalackos borok is háttérbe szorultak, a fogyasztók egyre jobban nyitnak a minőségre. Szerintük habár a borkultúra fejlődik már itthon is, a jó ár/érték arányú borok piaca még hiányos, ráadásul egyre nagyobb érvágás a klímaváltozás miatt eltolódó szüret és csökkenő munkaerő (hiszen kevesen akarnak a gigantikus hőhullám közepette szőlőt szüretelni). Na meg az is probléma a hazai piacon, hogy bármit is hiszünk, szerintük “a hazai borok igazán csak itthon világszínvonalúak”.

Az adottságok jók voltak, hiszen Soltvadkert hihetetlen gazdag szőlőben, valamint lendületet adott nekik az is, hogy ugyanerről a környékről Frittmannt Az év borászává választották. Aztán valóban változás is jött, szerintük egyrészt azért, mert a válság után az emberek újraértékelték a drágább borok valódi értékét, mára pedig a két literes pillepalackos borok is háttérbe szorultak, a fogyasztók egyre jobban nyitnak a minőségre. Szerintük habár a borkultúra fejlődik már itthon is, a jó ár/érték arányú borok piaca még hiányos, ráadásul egyre nagyobb érvágás a klímaváltozás miatt eltolódó szüret és a munkaerőhiány. Na meg az is probléma a hazai piacon, hogy bármit is hiszünk, szerintük “a hazai borok igazán csak itthon világszínvonalúak”.

(Fotó: Bődey János / Index)

A Font Pincészet borainak majdnem 60%-át belföldi kiskereskedelemben, közel 40%-át pedig hazai gasztronómiában árusítják. Elenyésző százalékban szállítanak külföldre, főleg Japánba és Horvátországba, céljuk viszont inkább az, hogy sokkal több bort adjanak el helyben, a borászatnál. Palettájukon sokféle bor szerepel, id. Font Sándor kedvence például a kövidinka, húzófajtájuk az ezerjó, különlegességük pedig a barackos illatú Generosa. Évente kb. 250-300 ezer palackot gyártanak, ennek kétharmada fehérbor, emellett a helyszínen bag-in-boxos kiszerelésű bort és folyóbort is árusítanak (előbbit egyébként egyedül a Borhálónak szállítják).

(Fotó: Bődey János / Index)

Léder Zoltán a csengődi Köpcös pincészet és borászat alapítója, és egyike azoknak, akik szerelemből borászkodnak, és nem azért, hogy megélhessenek belőle. Az előbb említett szerelem pedig nem jött azonnal, hiába volt már a nagyszülőknek is szőlője a tanya környékén. “Nem voltam nagy borrajongó, a katonaság után ez azonban megváltozott. Kiskőrösön felszolgálóként kezdtem el dolgozni, és akkoriban kezdtek a piacon megjelenni az első jó borok, az ismerőseimmel pedig elkezdtük járni a borászatokat. Az első célpont Villány volt, majd Tokaj-Hegyalja jött. Itt megismerkedtünk Szepsy Istvánnal és Demeter Zoltánnal, én pedig elkezdtem borokat gyűjteni, illetve itthon is elkezdtem foglalkozni a szőlővel, telepítettem cabernet sauvignont, ami nem annyira jó fajta, de szeretik itt az Alföldön. Utána jöttek az uniós pályázatok, utána telepítettünk hárslevelűt, furmintot, meg amik az én kedvenceim lettek, például olasz rizlinget. Azóta 6 hektáron dolgozunk, de nekem az már sok. Az első évjáratom az 2006 volt” - meséli. A fajtalista azóta kibővült, van furmint, irsai olivér, kékfrankos, illetve csókaszőlő is, ami egy régi magyar fajta.

Léder Zoltán a csengődi Köpcös pincészet és borászat alapítója, egyike azoknak, akik szerelemből borászkodnak, és nem azért, hogy megéljenek belőle. Az előbb említett szerelem pedig nem jött azonnal, hiába volt már a nagyszülőknek is szőlője a tanya környékén. “Nem voltam nagy borrajongó, a katonaság után ez azonban megváltozott. Kiskőrösön felszolgálóként kezdtem el dolgozni, és akkoriban kezdtek a piacon megjelenni az első jó borok, az ismerőseimmel pedig elkezdtük járni a borászatokat. Az első célpont Villány volt, majd Tokaj-Hegyalja jött. Itt megismerkedtünk Szepsy Istvánnal és Demeter Zoltánnal, én pedig elkezdtem borokat gyűjteni, illetve itthon is elkezdtem foglalkozni a szőlővel, telepítettem cabernet sauvignont, ami ugyan nem annyira jó fajta, de szeretik itt az Alföldön. Utána jöttek az uniós pályázatok, ekkor telepítettünk hárslevelűt, furmintot, meg amik az én kedvenceim lettek, például olasz rizlinget. Azóta 6 hektáron dolgozunk, de nekem az már sok. Az első évjáratom a 2006-os volt” - meséli. A fajtalista azóta kibővült, van furmint, irsai olivér, kékfrankos, illetve csókaszőlő is, ami egy régi magyar fajta. (Fotó: Bődey János / Index)

A Köpcös pincészetnak nincs engedélye palackoztatni, ő csak palackoztathat, és a szőlő egy részéből nem is készítenek bort, hanem eladják. “Tavaly felét, most 10-20 százalékát adtuk el, és a szőlő fennmaradó részéből 5000 palack bor készült. A készletből nem nagyon szokott maradni következő évre Tavaly nem volt forgalmi borom, mert ha valami nem tetszik, azt nem kínálom eladásra. Versenyekre nem nagyon szoktam járni, nem vagyok a híve, szerintem ennek a nagyobb pincészeteknél van értelme. Amíg persze volt Csengődön verseny, akkor indultam, illetve a siller borok versenyére szoktam küldeni tételeket, mert ez nagy kedvencem. Nem annyira könnyű, de amikor nem akarsz vöröset inni, de tartalmasabb borra vágysz, akkor ez a jó választás.” Egy vonatkozó kiadványban is ezt nevezték a pincészet zászlóshajójának, és ahogyan már a korábban említett Kovács Anti fogalmazott, Léder Zoltán a jó bizonyíték arra, hogy a kézművesség szellemiség kérdése, nem kell feltétlenül hozzá terroir-bajnok terület. “Ebben a pincészetben nem körzővel-vonalzóval tervezik a borokat, annyi szent. Itt bizony a természet tartja a kezében a karmesteri pálcát” - írják. A pincészetben egyébként alacsony tőketermelésű szőlőből koncentrált borok készülnek általában fahordós erjesztéssel, érleléssel. Léder Zoltán kiemeli, az ő roséja más mint a többieké, sokkal testesebb és alkoholosabb. Ő mondjuk inkább a fehér borokat szereti. “Demeter barátom szokta mondani, hogy meglett férfi csak száraz fehéret iszik.” Persze azért a rosé és a fehér meleltt vannak vörösborok is. ““Amikor Szepsi Pistának vittünk vöröset, azt mondta Zolikám, ebbe a talajba biztosan valamit elrejtettek valamit, mert azt, hogy az Alföldön ilyen vöröseket lehet kóstolni, ilyen nincs.”

A Köpcös Pincészetnek nincs engedélye palackozni, ő csak palackoztathat, és a szőlő egy részéből nem is készítenek bort, hanem eladják. “Tavaly felét, most 10-20 százalékát adtuk el, és a szőlő fennmaradó részéből 5000 palack bor készült. A készletből nem nagyon szokott maradni következő évre. Tavaly nem volt forgalmi borom, mert ha valami nem tetszik, azt nem kínálom eladásra. Versenyekre nem nagyon szoktam járni, nem vagyok a híve, szerintem ennek a nagyobb pincészeteknél van értelme. Amíg persze volt Csengődön verseny, akkor indultam, illetve a siller borok versenyére szoktam küldeni tételeket, mert ez nagy kedvencem. Nem annyira könnyű, de amikor nem akarsz vöröset inni, de tartalmasabb borra vágysz, akkor ez a jó választás.” Egy vonatkozó kiadványban is ezt nevezték a pincészet zászlóshajójának, és ahogyan már a korábban említett Kovács Anti fogalmazott, Léder Zoltán a jó bizonyíték arra, hogy a kézművesség szellemiség kérdése, nem kell feltétlenül hozzá terroir-bajnok terület. “Ebben a pincészetben nem körzővel-vonalzóval tervezik a borokat, annyi szent. Itt bizony a természet tartja a kezében a karmesteri pálcát” - írják. A pincészetben egyébként alacsony tőketermelésű szőlőből koncentrált borok készülnek általában fahordós erjesztéssel, érleléssel. Léder Zoltán kiemeli, az ő roséja más mint a többieké, sokkal testesebb és alkoholosabb. Ő mondjuk inkább a fehér borokat szereti. “Demeter barátom szokta mondani, hogy meglett férfi csak száraz fehéret iszik.” Persze azért a rosé és a fehér mellett vannak vörösborok is. “Amikor Szepsi Pistának vittünk vöröset, azt mondta, Zolikám, ebbe a talajba biztosan valamit elrejtettek valamit, mert azt, hogy az Alföldön ilyen vöröseket lehet kóstolni, ilyen nincs.” (Fotó: Bődey János / Index)

Léder Zoltán borainak többsége háztól megy el, leginkább ismerősök, barátok veszik, de egy ideig a Zwack is forgalmazta azokat, illetve remélhetőleg erre a jövőben is lesz lehetőség. “Volt egy indexes fórum, az Istenek ajándéka, itt sok budapesti borrajngóval ismerkedünk össze. Csite Norbi barátom ismerte a Kovács Antit, aki kétszeres sommelier bajnok volt, neki köszönhetően kerültem be a Zwackhoz. Alapvetően azért ez egy hobbiborászat, ami a baráti borozgatásokból nőtte ki magát”. Ritkaság az, hogy valaki csak úgy beesik egy messzi vidékről, de ha vendég van, nem távozik éhesen.”Ha valaki jön, akkor szoktunk egy kicsit sütni-főzni. Füstölt kacsamell az én specialitásom. Rendes páccal és rendes füsttel készül, ahogyan a füstölt szűzérmém is. A borral jött a gasztronómia szeretete. Szerencsére ez a baráti kör olyan, hogy mindenből a legjobbat szeretnénk.” Ez igaz a szivarokra is, ami másik nagy szenvedélye a csapatnak. “A szivarok is évjáratosak. Ha találsz jó dobozt belőle, akkor azt kell keresned máskor is. A szivaroknál minőségben egyébként nagyobb ugrások vannak mint a boroknál. utóbbinál kis mennyiségben, mondjuk 25 ezer palackig biztosan ugyanazok a paraméterek, a szivaroknál viszont egy dobozon belül is lehetnek különbségek.

Léder Zoltán borainak többsége háztól megy el, leginkább ismerősök, barátok veszik, de egy ideig a Zwack is forgalmazta azokat. “Volt egy indexes fórum, az Istenek ajándéka, itt sok budapesti borrajngóval ismerkedünk össze. Csite Norbi barátom ismerte a Kovács Antit, aki kétszeres sommelier bajnok volt, neki köszönhetően kerültem be a Zwackhoz. Alapvetően azért ez egy hobbiborászat, ami a baráti borozgatásokból nőtte ki magát”. Ritkaság az, hogy valaki csak úgy beesik egy messzi vidékről, de ha vendég van, nem távozik éhesen.”Ha valaki jön, akkor szoktunk egy kicsit sütni-főzni. Füstölt kacsamell az én specialitásom. Rendes páccal és rendes füsttel készül, ahogyan a füstölt szűzérmém is. A borral jött a gasztronómia szeretete. Szerencsére ez a baráti kör olyan, hogy mindenből a legjobbat szeretnénk.” Ez igaz a szivarokra is, ami másik nagy szenvedélye a csapatnak. “A szivarok is évjáratosak. Ha találsz jó dobozt belőle, akkor azt kell keresned máskor is. A szivaroknál minőségben egyébként nagyobb ugrások vannak mint a boroknál. Utóbbinál kis mennyiségben, mondjuk 25 ezer palackig biztosan ugyanazok a paraméterek, a szivaroknál viszont egy dobozon belül is lehetnek különbségek." (Fotó: Bődey János / Index)

Koch Csaba a Hegyközségek Nemzeti tanácsában az elnökség tagja, elnöke a Duna Borrégió tanácsának, a Duna Borrégió Borút Egyesületnek, a Hajós-Bajai Borvidék Hegyközségi Tanácsának, a Magyar Borakadémia tagja és a szervezet ellenőrző bizottságának elnöke. “Tizedik generációs borászcsalád vagyunk. 1746-ban 13 sváb családot telepítettek Hajósra, és Koch József volt a falualapítók egyike. A második világháború után kitelepítések és a téeszesítés miatt nehéz időket élt meg a régió. Nagyapám szinte hivatásszerűen készített bort, fél életét a szőlőben töltötte, mindenhol, ahol lehetett, a lugasban, a pince, a ház előtt, mindenhol szőlőtőke volt. Nagyon büszke volt arra, hogy a Mészöly Kálmán évekig odajárt papához bort venni” - meséli Koch Csaba, aki gyerekkora óta szívesen töltötte idejét a szőlőben, és 1991-ben Hajóson kapott egy 0,2 hektáros földet. “Ezt a nagyapám, nagyanyám segített művelni, a család állta a járulékos költségeket, és aztán valahogy valahogy elkapott a gépszíj. Pár évvel később minden pénzemen szőlőt és földet vettem, olcsón meg tudtam vásárolni azokat a területeket, amiket elhagytak” - meséli Koch Csaba, aki eredetileg ökológusnak tanult, de a borászat felülírta a terveit, végül Kecskeméten szőlész-borász szakmérnökként végzett, Gödöllőn pedig mesterdiplomát szerzett agrármérnökként. (Fotó: Bődey János / Index)

A Koch Borászat pár év alatt kinőtte a császártöltési pincét, és a borászat 1996-ban költözött a jelenlegi helyére, az üzem teljes kapacitása 18 000 hl. “A szőlészetben az a jó, hogy a kicsik és a nagyok is jól tudják csinálni. Most 150 hektáron dolgozunk Hajós-Baján, és 10 hektáron vagyunk Villányban. Itt kizárólag kék szőlővel foglalkozunk, a hajós-bajai 150 hektár legnagyobb része pedig cserszegi fűszeres, de vannak kadarka, pinot noir, kékfrankos, chardonnay, ottonel muskotály, rajnai rizling, cabernet sauvignon és cabernet franc tőkék is. 2002 óta készítünk palackos csendes borokat, 2016 óta már pezsgővel is foglalkozunk. A tételeink 80 százalékát Magyarországon adjuk el, de Lengyelországba, Franciaországba, Japánba is szállítunk. Az utóbbi pár évben biodinamikus borokkal is próbálkozunk, már 30-40 hektár ilyen művelés alatt van. Mennyiséget nem növelünk évek óta, inkább elhagyunk bizonyos borkategóriákat." (Fotó: Bődey János / Index)

“A csendes és a gyöngyöző borok mellett egy új termékcsoportot is bevezetünk, mégpedig gyümölcsleveket. 22 éve mindig építek valamit, a gyümölcsfeldolgozó lesz az utolsó nagy beruházás.” A borotai borászathoz, amit egy 40 hektáros, összefüggő szőlőterület vesz körbe, tartozik egy nyolcszobás panzió is, illetve a kádárszakmát bemutató múzeum berendezett kádárlakással, ahol a nagymama esküvői ruhája is ki van állítva. És természetesen szoktak tartani bórkostolókat is, és a gasztrónómiai kínálatból a kemencés ételek a legnépszerűbbek.” Vannak kinti kemencéink, általában csülköt, kacsát, libát, de a vendégek kívánságára bármilyen házias ételt el tudunk készíteni.” (Fotó: Bődey János / Index)

Dr. Sümegi József, a Baja melletti Sümegi és Fiai Szőlőbirtok és Pincészet tulajdonosa, a Magyar Borakadémia egykori elnöke. A Hajós-Bajai borvidékhez tartozó pincészetet itthon és világszerte is jégboráról ismerik, ezt több nemzetközi borversenyen is aranyéremmel díjazták. “1996-ban készítettünk először jégbort, de mivel ez a kategória nem szerepelt az aktuális borászati törvényben, ezért akkoriban jégbor technológiával előállított, kései szüretelésű, természetes csemegebornak kellett nevezni. A jégbor rajnai rizlingből (Geisenheim 110-es klón) készül, ezt a szőlőfajtát a németek kifejezetten erre a célra szelektálták ki. A másik ital, amit kiemelnék a termékpalettánkból, az az ürmösbor. Egy nagykanizsai orvos 1860-as kiadású borászati könyvben leírja a bajai rácürmös készítésének a módját, amit mi már bajai magyar ürmösként kezdtük el forgalmazni. Az ürmösbor régen adventi ital volt, szüretben kellett elkészíteni, és szinte minden arisztokrata családnak – akinek volt szőlőbirtoka - megvolt a maga receptje is.” (Fotó: Bődey János / Index)

Ahogyan nagyon sok családnál ezen a környéken, a Sümegiek is több száz éve foglalkoznak borászkodással. “A családi gazdaságban természetesen más növényeket is termesztettek, és állattartás is volt, egyik felmenőm például egy mücheni mészárosnak szállította a hízómarhákat. De a szőlészet/borászat volt a legkifizetődőbb, ez jelentette a napi árbevételt. A családi gazdaság a két háború között volt a csúcson, ekkor négy hold volt a szőlőterület”. A Rákosi-rendszerben a család kuláklistára került, és minden föld bekerült a termelõszövetkezetbe, majd 1953-ban mindenki visszakapta a vagyont, és 1959-ig újra mindenki magángazdálkodó volt a környéken. Amikor eljött a pályaválasztás ideje, ez sokat nyomott a latban. “Édesapám a Szabad Földben meglátta, hogy a budafoki bortechnikumba keresnek diákokat, és mivel nekünk is volt szőlőnk, úgy gondolta érdemes lenne odamenni. Meg is kérdezte pesti mészáros ismerősét, Csizmadia Jóskát, ő mit gondol. “Te egy pesti ember vagy, csak szélesebb a látóköröd, mit szólnál, ha a gyerek elmenne ebbe a borászati technikumba, érdemes-e odaküldeni. András, az az igazság, hogy a Bazilika előtt én még borkereskedőt koldulni nem láttam - válaszolta Jóska bácsi, és ezzel el is dőlt a kérdés.”

Ahogyan nagyon sok család ezen a környéken, a Sümegiek is több száz éve foglalkoznak borászkodással. “A családi gazdaságban természetesen más növényeket is termesztettek, és állattartás is volt, egyik felmenőm például egy müncheni mészárosnak szállította a hízómarhákat. De a szőlészet/borászat volt a legkifizetődőbb, ez jelentette a napi árbevételt. A családi gazdaság a két háború között volt a csúcson, ekkor négy hold volt a szőlőterület”. A Rákosi-rendszerben a család kuláklistára került, és minden föld bekerült a termelőszövetkezetbe, majd 1953-ban mindenki visszakapta a vagyont, és 1959-ig újra mindenki magángazdálkodó volt a környéken. Amikor eljött a pályaválasztás ideje, ez sokat nyomott a latban. “Édesapám a Szabad Földben meglátta, hogy a budafoki bortechnikumba keresnek diákokat, és mivel nekünk is volt szőlőnk, úgy gondolta érdemes lenne odamenni. Meg is kérdezte pesti mészáros ismerősét, Csizmadia Jóskát, ő mit gondol. “Te egy pesti ember vagy, csak szélesebb a látóköröd, mit szólnál, ha a gyerek elmenne ebbe a borászati technikumba, érdemes-e odaküldeni. András, az az igazság, hogy a Bazilika előtt én még borkereskedőt koldulni nem láttam - válaszolta Jóska bácsi, és ezzel el is dőlt a kérdés.” (Fotó: Bődey János / Index)

Dr. Sümegi József a technikum elvégzése után a Kertészeti Fõiskolán szõlészetet és borászatot tanult. Miután 1965-ben lediplomázott, a Hosszúhegyi Állami Gazdasághoz került beosztott borászként, és szépen-lassan lépkedett előre a ranglétrán egészen addig, hogy 1990-ben vezérigazgató lett. Saját birtokát, 1996-ban alakította ki. “Ekkortájt 80 hektár szőlőm volt, de ennek egy része Kölesden, Hajóson és más településeken volt, Ezeket szépen eladogattam, és megtartottam ezt a birtokot. Ez elég egy családnak, a francia chateau-k is 15-30 hektár között vannak, és mi is mindig eredményesen tudtuk működtetni a birtokot.” A családi hagyománynak azonban most vége szakad, Dr. Sümegi József gyermkei ugyanis más területen helyezkedtek el, a nagyobbik fiú pénzügyi befektetőként dolgozik, a kisebbik fiú pedig közgazdászként. A 30 hektáros szőlőbirtokot tavaly bérbe is adták, azóta más műveli, a pincészet pedig eladó. “A szőlőt 2009 és 2014-ben telepítettem, hogy a gyerekeknek ne legyen gondja rá, hiszen ez harminc évig szőlő marad. 79 éves vagyok, én már nem fogom megváltani a világot, a termelést még meg tudnám csinálni, de az értékesítés hihetetlenül energia- és pénzigényes feladat. Egy ausztráliai borászatban dolgozó, magyar származású ismerősömet idézném “Édesapám, meg kell marketingolni a produktot”. És valóban, aki erre nem költ, az bedobhatja a törölközőt.”

Dr. Sümegi József a technikum elvégzése után a Kertészeti Fõiskolán szőlészetet és borászatot tanult. Miután 1965-ben lediplomázott, a Hosszúhegyi Állami Gazdasághoz került beosztott borászként, és szépen-lassan lépkedett előre a ranglétrán egészen addig, hogy 1990-ben vezérigazgató lett. Saját birtokát 1996-ban alakította ki. “Ekkortájt 80 hektár szőlőm volt, de ennek egy része Kölesden, Hajóson és más településeken volt. Ezeket szépen eladogattam, és megtartottam ezt a birtokot. Ez elég egy családnak, a francia chateau-k is 15-30 hektár között vannak, és mi is mindig eredményesen tudtuk működtetni a birtokot.” A családi hagyománynak azonban most vége szakad, Dr. Sümegi József gyermkei ugyanis más területen helyezkedtek el, a nagyobbik fiú pénzügyi befektetőként dolgozik, a kisebbik fiú pedig közgazdászként. A 30 hektáros szőlőbirtokot tavaly bérbe is adták, azóta más műveli, a pincészet pedig eladó. “A szőlőt 2009 és 2014-ben telepítettem, hogy a gyerekeknek ne legyen gondja rá, hiszen ez harminc évig szőlő marad. 79 éves vagyok, én már nem fogom megváltani a világot, a termelést még meg tudnám csinálni, de az értékesítés hihetetlenül energia- és pénzigényes feladat. Egy ausztráliai borászatban dolgozó, magyar származású ismerősömet idézném “Édesapám, meg kell marketingolni a produktot”. És valóban, aki erre nem költ, az bedobhatja a törölközőt.” (Fotó: Bődey János / Index)

A Sziegl Pincét egy fiatal pár, Sziegl Balázs és Nagy Petra viszi, 2015 óta főállásban foglalkoznak a borászattal. A történetük úgy kezdődött, hogy Balázs kezdetben nem tudta, mivel foglalkozzon, ezért édesanyja azt mondta, mindegy mit tanul, csak legyen létjogosultsága a város közelében - így jött a borászat, ami első látásra szerelem lett. Petra olyan munkát keresett, aminek köze van a számokhoz, de a pénzüggyel ellentétben van benne valami izgalmas is, egy kis vendéglátással megspékelve. Petra és Balázs egy egyetemre került, ott ismerték meg egymást. 2012-ben Balázs egyik korábbi főnökétől - és barátjától - egy százéves kadarka szőlőparcellát kapott ajándékba, illetve örökölt egy szőlőültetvényt is nagyapjától. Az ültetvénnyel együtt megörökölték a hajósi pincét is, berendezték régi családi bútorokkal és szinte a nulláról belevágtak saját borászatukba. Aztán szép lassan a bevételek és a zsebpénz beforgatásával összeállt a mostani, 8,5 hektárnyi szőlőjük.

(Fotó: Bődey János / Index)

A családban tehát a többi borászattal ellentétben itt korábban senki nem foglalkozott borkészítéssel, Balázs nagyapja is csak mustot készített. Ez mondjuk amúgy sem volt egyedi dolog, Petra szerint ugyanis “Itt Hajóson minden nagypapának van egy pincéje”. Ők azonban nemcsak ebben különböznek a többiektől, hanem abban is, hogy a kezdetektől fogva az organikus gazdálkodás hívei voltak: a mai napig mellőzik a segédanyagok használatát (egyedül ként használnak), szivattyúzás helyett vödröznek, teljesen természetes borkészítésre törekednek, több veszteséggel, de jobb minőséggel. A Sziegl másik célja hosszútávon a visszaszorult magyar szőlőfajták visszahozása volt, így főfajtáik között szerepel a kövidinka (autentikus,de kevésbé népszerű fajta), a már említett kadarka, emellett pedig olaszrizlinget és kékfrankost is készítenek.

(Fotó: Bődey János / Index)

Fajtánként évente 500-600 üveg bort gyártanak le, a kadarkából csak 200-250-et, piac tekintetében pedig termelnek szinte mindenhova: a borok 10-15%-a külföldre kerül éttermekbe vagy borbárokba, 30-35%-a helyben, Hajóson fogy el. A palackok jelentős része belföldi gasztronómiába kerül, Szeged, Tata és Budapest mellett több Michelin-csillagos étteremben is megtalálhatók. Következő céljuknak azt tartják, hogy főként a Michelin-csillagos helyeiket meg tudják tartani, illetve hogy a natúr-organikus vonalat még jobban erősítsék.

(Fotó: Bődey János / Index)

(Borítókép: Bődey János / Index)

Ehhez a cikkhez ajánljuk

Bookline

Equipo Plantel
Milyen a diktatúra

4246 Ft

Edward Shawcross
Mexikó utolsó császára

4675 Ft