Piroska
-3 °C
0 °C
Index - In English In English Eng

Drágám, a vakációk összementek

K EPA20190724080
2019.12.25. 19:46
Az utazási oldalak szerint az egyik legnépszerűbb aktuális turisztikai trend a mikrovakáció. Hogy a rövid, pár napos utazások miért lettek ennyire népszerűek, annak számos oka van, és ezek közül nem mindegyik pozitív. Az biztos, hogy a szabadság jót tesz a testnek és a léleknek is, akkor is, ha rövid - viszont, ha a valódi nyaralás alternatívájaként kezeljük, akkor magunkat csapjuk be, és végül rosszabbul járunk.

Az, hogy ki miért veszi ki csak pár napnyi szabadságot, mondjuk a normálisnak tekinthető egy hét-tíz nap helyett, nagyon változó. Egy amerikai felmérés szerint sokan vannak, akik egyszerűen csak szeretnének lazítani egy kicsit, és van, aki úgy gondolja, így könnyebben meg tudja oldani, hogy el tudjon szabadulni a munkahelyéről, mert így a hiánya nem okoz olyan komoly fennakadást, mintha hosszabb időre menne el, és persze van, aki pedig valamilyen különleges alkalom - esküvő, fesztivál - miatt ütemezi így a vakációját. Ebben egyébként nincsenek nagy különbségek, a magyar munkavállalók is hasonló okokat neveztek meg, a listát a kikapcsolódás vezeti, de a családi események is előkelő helyen szerepelnek. És sajnos nagyon sokan vannak, akik valamilyen prózai ok miatt aprózzák el a szabadságukat, ilyen például a hivatali ügyintézés vagy az orvosi vizsgálat, hiszen munka mellett az ügyfélfogadási idők miatt ez az egyetlen megoldás, ha a főnök nem elég érzékeny az egyéni problémákra.

Sok kicsi sokra megy?

Több felmérés is készült azzal kapcsolatban, hogy mi magyarok mennyi időre utazunk el:

  • A Profession.hu kutatása szerint például a magyar dolgozók 34 százaléka egy hétre, 20 százaléka kevesebb, mint egy hétre utazik el. Természetesen vannak olyan munkahelyek, ahol több mint 3 hétig pihenhetnek az alkalmazottak a nyári időszakban, igaz, ez csupán a megkérdezettek 6 százalékára igaz. 
  • A Szállás.hu felmérésében résztvevőknél 10-ből egy ember nem is vett ki szabadságot a nyáron, és csaknem ugyanennyien 5 munkanapnál is kevesebb időre hagyták el munkahelyüket. A leggyakrabban 10-14 napot (28,6%) vagy 5-9 napot (27,8%) vettünk ki a nyári időszakban, de szép számmal akadtak, akik 15 munkanapnál is hosszabb ideig voltak távol (25%). E látszólag kedvező számokat árnyalja, hogy ezek a szabadságok jellemzően elaprózódtak: a nyaralni indulók közel kétharmada több alkalomra elosztva vette ki a szabadnapokat, és nagyjából ugyanennyien szabadságukat nem végig üdüléssel töltötték. Ebből pedig az következik, hogy a mikrovakáció nem valami menő életmódtrend, amiről amerikai magazinokban lehet olvasni, hanem a magyarok többsége így próbál pihenni - legfeljebb nem használja rá a mikrovakáció kifejezést.
  • Ugyan többen vannak azok, akik azt állítják, hogy három-négy nap is elég nekik a kikapcsolódáshoz, de általában ennél kevesebb napot vesznek ki. A megkérdezettek egyharmada évszakonként beiktat egy ilyen rövid vakációt, és ennek általában az a módja, hogy vagy a hétvége előtti vagy a hétvége utáni napokat veszik ki. (Hogy a rövidebb munkaheteket intézményesítsék, azzal egyébként már többen próbálkoztak, a német munkások például 28 órás munkahetet harcoltak ki, egy új-zélandi cég négynapos munkahétre állt át, illetve Japánban a Microsoft is bevezette ezt tesztjelleggel 2019 augusztusában, és kísérlet sikerrel zárult, a dolgozók tényleg hatékonyabbak lettek a lazsálástól.)
  • A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint legalább egyéjszakás távolléttel járó belföldi utazáson a magyar lakosság közel fele vesz részt. Az adatok szerint a lakosság 39%-a volt 1–3 éjszakás utazáson, 26%-a pedig ennél hosszabb utazáson. Az egynapos külföldi utazások száma (12,8 millió nap) valamivel nagyobb mértékben (+8,1%) növekedett, mint a többnapos utazásokon összességében eltöltött idő (44,4 millió nap; +3,8%) 2017-ben. Az átlagos tartózkodási idő a belföldi utazások esetében összességében 4,0 nap. A többnapos utazások száma (8,0 millió utazás) 2017-ben 7,6%-kal nőtt. Az 1–3 éjszakás utazások esetében (5,2 millió utazás) 11,2%-os, a 4 vagy több éjszakás utak esetében (2,7 millió utazás) pedig 1,3%-os volt a növekedés.  

Ennyi jár

A helyzet másutt sem feltétlenül jobb, sőt a túldolgoztatás - legyen az önként vállalt, vagy a munkahely által kikényszerített - a Magyarországnál gazdagabb társadalmakra is jellemző. Az Allianz Global Assistance felmérése szerint amerikaiak 52 százaléka nem használja fel az összes fizetett szabadnapját, 2017-ben átlagosan egyébként 17,2 napot vettek ki, és 57 százalékuk nem volt négy napnál többet nyaralni 2018-ban. Abban, hogy ki mennyi szabadságot vesz ki, komoly generációs különbségek vannak, a millenniumi nemzedék körében a legnépszerűbb a mikrovakáció, őket követi a X-generáció, majd a baby boomerek.

Magyarországon 20 nap kötelező alapszabadság jár, ezzel abszolút az európai átlaghoz tartozunk. A világ más részein, Indiában például korántsem ilyen rózsás a helyzet: a munkavállalók 12 napot kapnak (igaz, ez a nemzeti ünnepeikkel összesen 28 nap). Kínában 10 nap jár (a nemzeti ünnepekkel együtt 21 nap), Thaiföldön pedig 6 nap a kötelező szabadság időtartama (a nemzeti ünnepekkel együtt 22 nap). Hazánkban az adott évre eső szabadságot ugyanabban az évben kell kiadni úgy, hogy a munkavállaló legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzés alól. 

Valamelyeset csökkentik a terhelést a hosszú hétvégék is, ebből 2020-ban például hat darab lesz, három háromnapos és három négynapos, ezekből három a tavaszi időszakra esik húsvét, pünkösd, május 1.), egy nyárra (augusztus 20), kettő pedig az őszi időszakra, és persze ott van még a karácsony. Ezek olyan szempontból nem pihentetőek, hogy előtte általában őrület van a városban, a szálláshelyek pedig tömve vannak.

Az üdülés pszichológiája

Egy 2000-es tanulmány szerint, ha rendszeresen vakációra megy az ember, 20 százalékkal csökkentheti az idő előtti elhalálozás esélyét, a szív- és érrendszeri problémák okozta elhalálozást pedig 30 százalékkal. A Szállás.hu felmérése szerint a magyar munkavállalók háromnegyede energikusabban tér vissza a nyaralása után. De át lehet-e verni a szervezetünket és a pszichénket azzal, hogy kéthetes lustálkodás helyett beiktatunk pár hosszú hétvégét? Arról, hogy az utazás hossza és a megelégedettség mennyire függ össze, több tanulmány is készült, és sajnos ellentmondásos eredmények születtek, egyes kutatások szerint egyenes arányban nő a boldogság a nyaralásra szánt idővel, mások úgy gondolják, sok kicsi sokra megy, és van, aki szerint a kettő között nincs semmilyen összefüggés.

A mikrovakációk mellett szól például az Applied Research in Quality of Life című folyóiratban megjelent felmérés. E szerint ugyanis a legnagyobb boldogságlöket az adja, hogy

várjuk, mikor szabadulhatunk el végre a munkából.

Ez a hatás akár már nyolc héttel a vakáció előtt is mérhető, és egy kutatás szerint akár 12 százalékkal hatékonyabbá is tud tenni ez várakozás. Vagyis ha két vagy három hetes szabadságra használjuk fel a szabadnapjaink nagy részét, akkor az év nagy részében ugye boldogtalanul senyvedünk a munkahelyünkön, az arányosan elosztott, kisebb vakációknál viszont mindig lehet várni valamit. 

Egy másik felmérés szerint viszont aki több napot vesz ki, sokkal hatékonyabb munkaerővé válik - mert vélhetően mélyebben kipiheni magát. Azoknál embereknél, akik kevesebb mint 10 napot vettek ki, 34,6 százalékkal kisebb volt esély arra, hogy emelést vagy jutalmat kapjanak, míg azoknál, akik ennél többször mentek szabadságra, ez az arány 65,4 százalék volt. A Szállás.hu felmérése szerint háromból ketten nem elégedettek a megvalósult röpke üdülés hosszával, csupán egyharmada érkezett vissza relaxált állapotban a hétköznapokba. Zárójelben jegyezzük meg, a munkáltatónak nem szabad abban bízniuk abban, hogy mindent megold az, ha elengedik a munkavállalókat szabadságra, a stresszforrásokat helyben is csökkenteni kell, különben a nyaralás kellemes mellékhatásai nem tartanak ki sokáig. Ami pedig a munkavállalókat illeti, hajlamosak vagyunk rá, hogy egy húzósabb időszak után megjutalmazzuk magunkat a nyaralással, de egyáltalán nem biztos, hogy ez a jó irány: ha egy nagyon hajrá előtt megy az ember vakációzni, akkor valószínűleg könnyebben veszi majd az akadályt.

Létezik a túl hosszú? 

A Journal of Happiness Studies című folyóiratban 2013-ban jelent meg egy tanulmány, amely szerint a nyaralás ideális hossza nyolc nap, de legfeljebb 11. Miért? Mert a nyolcadik napig egyre jobban érezzük magunkat, egy hét után érjük el a csúcsot, majd utána fokozatosan csökken a boldogság- és elégedettségérzet. A 11 nap után pedig bezuhanhat a hangulatunk. És miért pont nyolc nap? Talán azért, mert ekkora sikerült elfelejteni a munkát és mindent stresszt, hátunk mögött hagyni a hétköznapokat. Tizenegy nap után viszont az üdülés egyfajta új életmóddá válik, és a stresszforrások visszakúsznak az életünkbe.

Persze nemcsak az üdülés hossza számít. Nem minden esetben lesz boldog vagy hatékony a vakációzó dolgozó, csak akkor, ha az utazás stresszmentes volt. Egy 2018-as felmérés szerint az amerikai dolgozók 21 százaléka a vakáció alatt is stresszel. Tény, hogy egy nyaralás egy csomó idegeskedéssel jár a szállásfoglaláson keresztül a pakoláson és az utazáson át addig, hogy minden programpontot ki tudjon pipálni, ami szerepel a listán. Itt be lehet írni megint egy piros pontot a mikrovakációknak, ha arról az oldalról közelítjük meg, hogy egy rövidebb útnál nem annyira stresszes a szervezés, hiszen valószínűleg kevesebb logisztikával jár. Mások szerint persze ha sokszor rövidebb időre megyünk szabadságra, ezzel megsokszorozódik a kihívások száma, hiszen minden alkalommal újra kell szervezni és tervezni. 

Az, hogy mennyire lesz pihentető az utazás, attól is függ, hogy kivel megy az ember el vakációzni, mekkora a pénztárcája mérete, és hogy úgy általában mennyire passzol a személyiségéhez az utazás, amit választott. Van, aki felvillanyozz, ha új helyeket ismerhet meg, van, aki rosszul érzi magát, ha olyan városba utazik, ahol még nem járt korábban, és nem mozog otthonosan, vagy nagyon idegen neki az ottani kultúra. És hogy ne legyen vége az ellentmondásoknak, ugyan a vakáció segít megelőzni a szakmai kiégést, létezik utazási burnout is, bár tény, hogy ez inkább azoknál jelentkezik, akik folyton a világot járják. 

Ami biztos, kell pár nap ahhoz, hogy az ember ki tudjon kapcsolódni, de előnye a rövid utazásnak, hogy nem vár utána több oldalnyi olvasatlan levél, nem kell stresszelni amiatt, hogy nagyon lemaradtunk volna valamiről. És bármennyire elcsépelt, tényleg olyan a modern életmód, hogy nem érezzük jól magunkat, ha nem csinálunk semmit, a semmittevéstől annyira elszoktunk, hogy szinte tanulnunk kell, sok kicsi utazás pedig ebben is segíthet. Ami pedig segíthet kihozni a maximumot bármilyen üdülésből, ha a programok szervezésénél figyelembe vesszük azt, hogy úgyis az első pár napot találjuk izgalmasnak, és úgyis az utolsó napok emlékei maradnak meg a legintenzívebben.

ió-ció-vakáció!

Egy olyan világban élünk, ahol mindenki hívószavakban gondolkozik, a szabadság és a vakáció sem úszta meg a címkézést, és ennek megfelelően külföldön, pontosabban az angolszász nyelvterületeken komoly rendszertana alakult ki a mikrovakációknak.

Külön kifejezést kapott az, ha csak egy napot veszi ki az ember,

ez a daycation,

illetve az is, ha nem hagyja el a várost, hanem helyben elmegy a strandra, kirándulni, múzeumokba vagy olyan látványosságokat keres fel, ahova egyébként soha nem jutott volna el, 

ez a staycation, 

ha nagyjából az otthonát sem hagyja el, hanem végre leheveredik a kanapéra és elolvas egy regényt, vagy napozik egyet a kertben

az pedig a homecation. 

Könnyű megmosolyogni ezeket a definíciókat, de a jelenség társadalmi háttere egy kicsit komorabb képet fest. Ezeket a mikrovakációkat nem passzióból választják az emberek, senki nem ébred arra, hogy

elmehetnék két hétre Balira, de inkább itthon maradok egy napot, és elmosogatok, mert az sokkal kellemesebb.

A staycation az Egyesült Államokban és 2007 és 2010 környékén volt igazán népszerű, vagyis a gazdasági világválság idején, az Egyesült Királyságban pedig 2009-ben, vagyis amikor a fontnak rossz volt az árfolyama, és nem érte meg külföldre utazni. A kifejezés, amit egy kanadai humoristának, Brent Butnak tulajdonítanak, 2009-ben be is került a Merriam-Webster's Collegiate Dictionary szótárba.

A Twitter saját kutatása szerint persze sokkal boldogabb vagy elégedettebb az, aki a szabadsága alatt nem maradt otthon. Hogy derítették ki? A hedonometer segítségével, ami egy olyan algoritmus, ami azt figyelte, hogy pozitív és negatív érzelmi töltésű szavak milyen sűrűn szerepelnek egy szövegben.

A staycation nagy veszélye, hogy pillanatok alatt átalakul home office-szá. Ha az ember nem szakad ki a megszokott környezetéből, megmarad a napi rutin, és nagyobb az esélye, hogy belenéz a céges levelezésbe, beül a gép elé, talán még dolgozgat egy kicsit, főleg ha a főnöke megkéri, vagy - rosszabb esetben - simán berendeli, hiszen úgyis "csak" otthon van. Ilyen nincs? A már korábban említett hazai felmérésnél a válaszadók azt állította, hogy 60 százaléka dolgozott már távolléte alatt, és nagy többségüket a főnöke is felhívta annak ellenére, hogy sokaknak közülük nem kellett elérhetőnek lennie. Sokakat egyébként azt riaszt el attól, hogy hosszabb időre utazzanak el, hogy úgy érzik, kiderül a munkahelyükön, hogy pótolhatóak, és van, aki úgy érzi, a sok munka miatt amúgy sincs ideje elszabadulni.

De nézzük a pozitív oldalát. A mikrovakáció jelentős részben azért terjedt el, mert a munka egészségtelen módon eluralta az életünket, de vannak más okok is. Például sokkal több egy-két órás repülőúttal elérhető desztináció van (igaz, környezetvédelmi szempontból talán jobb, ha nem repkedünk össze-vissza, hanem huzamosabb ideig egy helyben maradunk), és egyre erősebb az a trend, hogy a tárgyak helyett inkább élményeket gyűjtünk. Utóbbihoz persze az is hozzájárul, hogy a közösségi oldalaknak köszönhetően folyamatosan jön szembe egy újabb és újabb kaland, amit fel lehet írni a bakancslistára. (Ez a szemlélet egyébként különösen erős az ezredforduló táján született nemzedéknél, akik szüleiknél és nagyszüleiknél fontosabbnak tartják, hogy ne csak az anyagi javak gyűjtésére fordítsák a jövedelmüket.)

Magyarországon egyébként még mindig erősen tartja magát a hagyományos szemlélet, hogy az igazi nyaralás az, amikor egy hétre elutazunk nyáron a tengerhez/Balatonhoz. A mikrovakációk inkább főszezonon kívül népszerűek, évről-évre nő például az őszi foglalások száma. Ez részben annak köszönhető, hogy ilyenkor olcsóbbak a szállások és persze nincs olyan nagy tömeg. Itthon főként két iskola ismeretes: vannak, akik inkább egy wellness hétvégére fizetnek be, és vannak, akik inkább egy közeli várost fedeznek fel. És jöjjön egy végső érv, egyesek szerint egy rövidebb vakáció is segíthet abban, hogy az őszi lehangoltságot ellensúlyozni tudjuk. 

A szakirodalom szerint egyébként éppen feljövőben van a mikrovakációval mondhatni ellentétes trend. A 2019-es Global Wellness Summit szerint

a jövő egyik felkapott üdülési módja a wellness sabbatical lesz.

Hogy egy hosszabb alkotói szabadság mennyire jót tud tenni annak, aki a kiégés valamelyik szakaszában van, azt nem nehéz belátni. A wellness sabbatical főleg azoknak szól, akiknél a munkavégzés helye nem fix, a lényeg az, hogy legyen internet a közelben. Szóval ez egyfajta ideiglenes (minimum 3-4 hétnyi) távmunka valamilyen kellemes és távoli helyen, minimális melózással és nagyon sok egyéb programmal, ami segít testileg, lelkileg és szellemileg is feltöltődni. 

(Borítókép: A hollandiai Scheveningen tengerpartja 2019. július 24-én. Fotó: MTI/EPA-ANP/Sem Van Der Wal)