Anita, Kármen
11 °C
20 °C
Index - In English In English Eng

Ciccenhet a sör a karanténban is

7A8A5054
2020.05.05. 17:12

Habár a koronavírus keresztülhúzta azon számításainkat, hogy az első szép tavaszi napon majd kiülünk csoportosan padokra, plédekre, vagy verandákra, és a barátainkkal/rokonainkkal söröket fogunk inni, a magyar sörgyártás értelemszerűen nem láthatta előre a fejleményeket, és sorban jelentek meg az egyértelműen tavaszra, nyárra, pont ilyen célokra kihozott sörök.

Amik nem fognak teljesen kárba veszni, mert a boltok és dohányboltok nyitva vannak. Inni az emberek biztosan fognak, hiszen ittak előtte is: a WHO adatai szerint majdnem 1 millió alkoholproblémákkal küzdő ember van az országban, akik helyzetét súlyosbíthatja a karantén (a Kék Pont indított egy ingyenes segélyszolgálatot nekik), miközben lehetnek olyanok, akik eddig ugyan nem küzdöttek problémákkal, de most átálltak távmunkára, és hirtelen ott találják magukat két karnyújtásnyira egy doboz sörtől. (Az otthoni ivásról itt írtunk.)

Aztán vannak olyanok, akik egyszerűen szeretik a sört, és ha leugranak heti egyszer boltba, vagy összeraknak egy online bevásárlást, akkor szeretnék megkóstolni az új kommersz választékot. Hiszen az időjárás egyre jobb, elég csak kihajolni az ablakba vagy kiülni az erkélyre, és ha mázlink van, és becsukjuk a szemünket, és kibontunk egy sört, akkor pár pillanatra azt is elhihetjük, hogy elmentünk nyaralni.

De már társaságban sem lehet úgy inni, ahogy szeretnénk. Felbukkant a quarantini kifejezés az Egyesült Államokban, ami azt hivatott leírni, hogy a nagy közösségi berúgások helyett a karanténban mindenki csak a saját lakásában tud meginni egy martinit, általában valamilyen csoportos videócset segítségével.

Aztán persze bízhatunk a fokozatos nyitásban is, úgyhogy megkóstoltuk, hogy mik az új sörök a magyar boltokban idén tavasszal.

Bitburger & Sierra Nevada Triple Hop'd Lager

Kicsit kilóg a mezőnyből a Triple Hop'd Lager, ami egy amerikai és egy német főzde kollaborációjából született. Az 1979-ben alapított kaliforniai Sierra Nevadát nyugodtan lehet legendás sörfőzdének nevezni, Amerikában is gyakran kötik össze a nevüket a kézműves sörforradalommal, és mostanra ők a legnagyobb, magánkézben lévő főzde az Egyesült Államokban.

Nemrég egyébként azzal reagáltak az otthoni karanténos időkre, hogy közzétették ikonikus első sörük receptjét, szóval meg lehet próbálni otthon lefőzni, ha valakinek megvan a felszerelése hozzá. A mostani sörnél a másik fél a Bitburger, amely Németország egyik legnépszerűbb nagyüzemi főzdéje, az ő söreikkel könnyen össze lehet futni a nagyobb boltokban. 

A közös munkából született Triple Hop'd Lagerbe mentek rendesen az amerikai komlókból (Cascade, Chinook és Centennial), és a végeredmény is egy korrekt, citrusos aromákkal támadó sör lett. Bár 5,8%-os, de az "ivósabb" fajtából való, a tavaszi kánikulában az erkélyen, ablak mellett ücsörögve könnyen el lehet kortyolgatni, csúszik is rendesen, a színe is szép. Nekem ez volt a legerősebb versenyző a mezőnyből, ár/minőség arányban pláne megéri, ha valaki a megszokott nagyüzemi söröknél egy fokkal karakteresebb ízre vágyik. (lovas)

A szakértői részhez nem tudok hozzáfűzni semmit, de ez tényleg talán a legjobb sör, amit nem kutatva, vagy fesztiválokon csapolva, hanem egyszerűen egy boltban vettem. (Hivatalosan Intersparokban kapható csak, de City Sparban is sikerült vásárolni.) És óriási plusz, hogy 3 decis kiszerelésben van, hamarabb issza meg az ember, mint hogy kihűljön. (klág)

Borsodi Hoppy

Egy ideje kikopott az életemből a Borsodi, mert a söreik nem hoztak lázba, a Borsodi Mester sörnévtől meg rosszul vagyok, ezért is lepett meg, hogy egy hoplager típusú sörrel támadnak, mert nem nagyon merészkedtek eddig ilyen terepre. A hoplagert nagyjából úgy lehet körülírni, hogy egy világos sör, amihez hangsúlyosabb mennyiségben használtak fel komlót, úgyhogy a végeredmények is markánsabbnak kellene lennie. 

És az a helyzet, hogy kellemes meglepetés lett a Hoppy. Rögtön nekünk támad az illata, jön belőle rendesen a komló, és ízre is rendben van a dolog, pedig nagyon tartottam attól, hogy az első, pozitív benyomást majd lehangoló utóíz követi, de ez végül elmaradt. Ennél mélyebben boncolgatni, és a kézműves vonallal összehasonlítani nem is érdemes, a lényeg, hogy egy csúszós, 4,5%-os, nyári időre való sör. Ja, és tök jó, letisztult lett a dobozdizájn. (lovas) 

Dreher IPA

Némi fáziskéséssel ült fel az IPA-vonatra a Dreher, és kijött tavaszra a Dreher IPA-val, melyet a sajtóközlemény szerint Citra, Mosaic, Cascade, Centennial, Azacca és Pekko komlókkal igyekeztek felturbózni. Kicsit kompenzálásnak is tűnhet a hatféle komlóval menőzés, mert ez inkább parasztvakításnak jó, de ugorjunk. 

A legnagyobb bajom az volt, hogy a kóstolás közben semmi nem jutott róla eszembe, pár perccel később meg már konkrétan az ízét sem tudtam felidézni. Oké, egy háromszáz forint alatti nagyüzemi sörtől nem várhatom azt, hogy életem sörélménye legyen, de ennél azért egy fokkal maradandóbb dologra számítottam. Újra is kóstoltam pár nappal később, de akkor is csak arra jutottam, hogy leginkább egy "legyünk túl ezen is" megoldásnak tűnik. Engem nem győzött meg, de aki ismerkedni akar ezzel a vonallal, az tehet egy próbát vele. (lovas)

Olyan sem nagyon volt még, hogy kibontottam egy sört, elkezdtem inni, hogy aztán cikket írjak belőle, de sem közben, sem utána egy ötlet sem jött, azon kívül tényleg nem juttatott mást az eszembe a Dreher IPA, hogy ez egy folyadék. Teljesen semleges, ha a Bud Light a legendás amerikai tömegsör-gyártás legjellegtelenebb söre, akkor ez mondjuk kettővel van felette. Bántani szerintem nem fog senkit, de kevés embernél tudom elképzelni azt, hogy ezek után azt mondja, hogy köszöntem szépen, más IPA-t kezembe se veszek többé. (klág)

Soproni Óvatos Duhaj Málna Ale

Amennyire én követem ezt az egészet, az Óvatos Duhaj volt a legnagyobb dobás, amit nagyüzemi gyártó meg tudott játszani ezen a piacon. Mármint nem is a dobás volt a legjobb, hanem az eredménye, hogy elkészült egy sör, aminek végre nem olyan íze volt, mint száz másiknak, és közben népszerű is tudott lenni azok között, akik egész életükben azt a száz másikat itták. Sosem felejtem el azt a nyarat, amikor megjelent, és egy vidéki Tescóban egy úgy kellett összevadászni a különböző promóciós polcokról, mert úgy vitték, mint a cukrot.

A Soproni aztán teljesen érthetően elkezdte turbózni a terméket, volt Óvatos Duhaj APA, meg Porter, meg Meggy Ale is, 2020-ra pedig a Málna Ale jutott, ami nekem leginkább azt a sötét korszakot idézi meg az életemben, amikor Lengyelországban úgy ittam korsószám a söröket, hogy kértem bele málnaszörpöt. Furcsa egy korszak volt, és nem annyira köszönöm a Soproninak, hogy eszembe juttatta a Málna Ale-lel, amit leginkább úgy tudnék jellemezni, hogy ha a Radler egy sör azoknak, akik utálják a sört, akkor ez egy sör azoknak, akik a Radlert is utálják, és szeretnének valami málnásat inni, ráadásul berzenkednek mindentől, ami komlóra vagy malátára emlékeztetheti őket.

Ha léteznek olyan emberek, akik egy doboz felénél arra gondolnak, hogy inkább innának egy málnaszörpöt, ezt a sört nekik csinálták. Nevetségesen könnyű meginni, de van egy érzésem, hogy az erkélyen ülve most bármi nevetségesen könnyen csúszik, amiben egy pici alkohol van. A Soproni a saját osztályozási rendszerében, a doboz oldalán 5/5-ként jelöli az ízintenzitást, amit meg is értek, mert én csak a málnát érzem benne, semmi mást, ha nem lenne benne alkohol, még el is kezdhetnék merengeni azon, hogy gyerekkorom málnaszörpjeit iszom, amiben mindig kevesebb volt a szóda, mint kellett volna. (klág)

(Borítókép: Szombat Éva / Index)