Már két szippantás is halálos a mátrai csodagázból

Fiatalemberek! Megtennék, hogy lefényképeznek az épülettel?

– kiáltott le egy hang a mátraderecskei Mofetta bejáratától a parkolóba. Mire felértünk hozzá a lépcsőn, a kezeléstől feltöltődött idős hölgy már tinilányosan pózba vágta magát, és egyik kezével a telefonját nyújtotta, míg a másikkal a szalaggal körbetekert fehér szalmakalapját igazgatta épp gondosan magán. „Már közel tíz éve járok ide. Ha nincs ez a hely, valószínűleg már a lábam sem lenne meg” – magyarázta lelkesedését a hölgy. A boldog pózolásnak csak az vetett véget, hogy időközben beparkolt a képbe az érkező mofettamobil, ami a gyógyintézet vendégeit hozza-viszi a faluban.

A mátraderecskei Mofetta története 1992-ben kezdődött, amikor egy kisebb földrengést követően intenzívebbé vált az a főleg szén-dioxidból álló gázfeltörés, amelyet a Heves megyei faluban élők már egyébként is ismertek, de az évtizedek során megtanultak együtt élni vele. A palóc településen lakók már gyerekkorukban megtanulták, hogy bizonyos utcák pincéiből, esetleg kútjaiból gáz tör a felszínre, ezért a bújócskázások során ezeket mindenképpen kerülni kell. A faluban a vihar elől pincébe zárt csirkék elhullottak, illetve néhány esetben kútfúrók vesztették életüket.

Az 1992-es földmozgások hatására megnövekedett vulkáni kigőzölgés Mátraderecskén újabb rosszulléteket, nehézlégzést okozott: ha nem szellőztettek megfelelően a házak helyiségeiben, a lakók fejfájást, szédülést és álmosságot észleltek. Az érintettek betegségre gyanakodva a háziorvosukhoz fordultak, aki azonban semmilyen megbetegedésre utaló jelet nem talált, ismerte viszont a jelenséget, ezért Zám Ferenc polgármesterhez vitte az ügyet, aki 1987-től 2010-ig volt a falu első embere, és aki megvizsgáltatta a feláramló gáz összetételét.

Két évvel később Tóth Eszter a magyar pedagógusok szakmai-tudományos folyóiratában, az Iskolakultúrában így számolt be az eseményekről: „Néhány házban, egész pontosan kettőben, bejelentették a lakók, hogy fulladnak. Nagyon hamar kiderült, hogy bent a szobában szén-dioxid van, és ettől fulladnak. A történet úgy kezdődött, hogy elmentek az önkormányzathoz, az önkormányzat elszaladt a polgári védelemhez, aztán az ÁNTSZ-hez.

Természetesen elrohantak a sajtóhoz is az emberek, és szörnyű cikkeket jelentettek meg. Pillanatokon belül 33 kutatóintézet – igazán: 33 kutatóintézet! – jelent meg a faluban.

Ez egy 2000 fős falu, szóval nem nagy, a 33 kutatóintézet az sokkal több. Kaptak 7 millió forintot az Állami Katasztrófa Alaptól, azt gyorsan el is költötték kutatásra, valamint a két házat leszigetelték a szén-dioxid elől. Szóval happy end.”

A történet vége valóban happy end, hiszen a mofetta a Mátra északi lábánál fekvő település egyik jelképe, legismertebb látványossága lett. De a happy endig vezető út nem volt sima: a jelenségre ráharapott a média, amely aztán katasztrófahelyzettel és a falu kitelepítésével keltett pánikot. A kiérkező szakemberek viszont megállapították, hogy a szivárgó gázegyveleg a sajtóban lábra kélt információk ellenére nem robbanásveszélyes, vagyis szó sincs katasztrófahelyzetről, sőt, a felfedezés teljesen megváltoztathatja a falu életét. Még Teller Ede, a világhírű atomfizikus is ellátogatott Mátraderecskére, ahol aztán – egy 1994-es híradás szerint – baromi lazán, egy asztalon ülve tartott előadást a helybelieknek a szén-dioxidos szárazfürdő kedvező hatásairól.

Miután a több mint egy évig tartó kutatómunka nyomán bizonyossá vált, hogy a feltörő gázegyveleget gyógyászati célokra lehet használni, a hatóságok előbb egy kísérleti gázfürdő építésére adtak engedélyt, majd az erdélyi mintára kialakított, 7-8 fős gödör fölé faházat emeltek, amely 1995 júniusától fogadta az érdeklődőket. Ekkor kezdődött el a gyógyulások, illetve javulások regisztrálása is, amelynek köszönhetően a derecskei mofetta gázát négy évvel később, 1999-ben gyógygázzá minősítették, 2006-ra pedig elkészült a mátraderecskei Mofetta ma ismert formája, az az épület, amit még ebben az évben gyógygázfürdő-intézménnyé nyilvánítottak. Bár ma már nem használják, a Kismofinak becézett kutatóház még mindig áll.

A Kismofit és annak jóval tekintélyesebb méretű utódját az a Szőnyiné Tóth Zsuzsanna tervezte, aki néhány évvel később a Mátraderecskei Széndioxid Gyógygázfürdő ügyvezető igazgatója lett, és immár hét éve vezeti az intézményt. Születése óta Mátraderecskén él, így már gyerekkora óta ismerte a gázszivárgás jelenségét. Közben építészi pályára lépett: 1981-ben magasépítő szakon építészmérnöki, majd 1997-ben tervező szakmérnöki diplomát szerzett. A két mofettaépület megtervezése után, 2013-ban aztán arra is lehetőséget kapott, hogy ő legyen az intézetet működtető Mofetta 2003. Kft. ügyvezetője, vagyis a helyi mofetta első embere. Az újranyitás másnapján vele jártuk be az intézményt.

De mi az a mofetta?

Lényegében főleg szén-dioxidból álló vulkáni kigőzölgés, amely a bőrön át képes a véráramba jutni, majd ott gyógyító hatást kiváltani. Mátraderecskén a vulkanikus utóműködésnek köszönhetően a gáz 1200 méteres mélységből tör a repedéseken keresztül a felszínre. Az épületet ott húzták fel, ahol a legerősebb volt a gázszivárgás, ez számszerűsítve 600 liter/órát jelent. „Tulajdonképpen a gombhoz csináltuk a kabátot” – magyarázza nekünk Szőnyiné Tóth Zsuzsanna.

A mofetták őshazájában, Erdélyben a szén-dioxidos szárazfürdőket a magas kéntartalmuk miatt büdösbarlangoknak is szokás nevezni. A legenda szerint a gyógygáz felfedezése egy sebes lábú pásztornak köszönhető, aki mindig ugyanannál a gödörnél pihent meg, és a lábát belelógatva egy idő után azt vette észre, hogy megszabadult a sebtől. Ezt a jellegzetesen kénes bűzt a Mátraderecskén gyógyulni vágyóknak azonban nem kell szagolniuk, hiszen a mátrai mofetta egyáltalán nem tartalmaz ként.

A mátraderecskei gyógygáz legfőbb összetevője a magas koncentrációjú, értágító hatású szén-dioxid, emellett azonban oxigént, nitrogént, metánt és radont is tartalmaz – utóbbi teszi különlegessé a mátrai mofettát. Mofetták azonban nemcsak Erdélyben és a Mátra közelében vannak, hanem például Franciaországban (Auvergne-ben), Németországban (az Eifel-hegységben), Olaszországban (Grotta del Cane), de még az Egyesült Államokban is, ahol a Yellowstone Nemzeti Park egyik völgyét az ott elhullott állatok miatt Halálszurdoknak keresztelték el, és bizonyára hasonló okok miatt kapta a nevét a Jáva szigetén található Halálvölgy is.

Kedvező hatásai ellenére a mofettázás tehát nem veszélytelen: a szén-dioxid légzésbénító hatása miatt már két mélyebb szippantás halált okozhat. Ilyen azonban a 25 éve működő mátraderecskei intézményben még nem fordult elő, ám a személyzet mindenre fel van készülve, enyhébb esetekben oxigénnel tudnak segíteni a rosszullétre panaszkodó vendégeken. A Mátraderecskén feltörő gáz ráadásul nemcsak színtelen, hanem még szagtalan is, ami tovább nehezíti az észlelését. „A mofetta veszélyes üzem, de a gyógyászati hatása olyan jelentős, hogy a kockázatokat vállalva, szigorú biztonsági intézkedések mellett gyógyítjuk a betegeinket” – mondja az intézmény vezetője.

Hogy milyen gyógyító hatása van a mofettáknak? A talajból feláramló szén-dioxid erős értágító hatással rendelkezik, amely óriási segítség azoknak, akik érrendszeri betegségekben, magas vérnyomástól vagy cukorbetegségben – pontosabban annak érszövődményeivel – szenvednek.

Tohonya életmódunk egyenes következménye pedig az, hogy megnő az érszűkülettel járó betegségek (szívinfarktus, veseelégtelenség, agylágyulás, lábszárfekély) kialakulásának kockázata. Magyarországon évente háromszor annyi lábat amputálnak, mint bárhol máshol Európában, átlagosan tíz magyar ember veszíti el a lábát naponta.

„Rengeteg olyan betegünk van, aki a mofettának köszönhetően tudta a lábát megmenteni az amputálástól” – mondja ottjártunkkor Szőnyiné Tóth Zsuzsanna, majd azt is hozzáteszi: hasonlóan látványos eredménynek számít az érrendszeri megbetegedéseket kísérő bőrbetegségek gyógyulása is. Az intézet vezetője azt is kiemeli: míg a szív- és érrendszeri betegségekre felírt gyógyszereknek súlyos mellékhatásai lehetnek – károsíthatják a vesét és a májat, de akár a szívet is – , addig a náluk alkalmazott természetes terápiának nincs ismert mellékhatása.

A mátraderecskei Mofettát kb. 5-6 ezer ember keresi fel évente, az intézmény ennél azonban reprezentatívabbnak tartja a kezelések számát, ami tavaly csaknem 40 ezer volt, és folyamatosan növekszik. A látogatók túlnyomó többsége hatvan év feletti, de olykor fiatalabbak is előfordulnak, például élsportolók (kézilabdások, birkózók, kajakosok) és katonák, vagy azok, akiket érint valamelyik itt kúrált betegség. A Mátraderecskén mofettázók jelentős része (65-70 százaléka) visszatérő vendég, de olykor külföldiek is előfordulnak. A Mofetta jelenleg 16 embert foglalkoztat, akiknek a többsége helyi vagy környékbeli, két orvos pedig Egerből jár be.

Hogyan működik ez a gyakorlatban?

Noha a mátraderecskei mofetta már a nevében is jelzi, hogy gyógygázfürdő, akadnak azért olyanok, akik őszintén meglepődnek azon, hogy az épület medencéiben nincsen víz. A Mofetta működésének huszadik évfordulójára magánkiadásban megjelent egy kiadvány, amelyben a szerkesztő, L. Csépányi Katalin egy humoros történetet is megosztott ezzel kapcsolatban. „Egyszer feltűnt a betegek között egy idős parasztbácsi, jól lebarnult arcától nagyon elütött majdnem fehér, holdként virító, lekopasztott feje. A mátraderecskeiek tapintatosak, nem kérdeztek rá, hogy miért borotválták kopaszra. Aztán az egyik kezelés után a kocsmában fröccsözgetve az öregnek megeredt a nyelve:

Képzeljék! Nem volt rajtam fecske negyven éve, most három fürdőruhát vett nekem az asszony, nem tudta, hogy ez a fürdő nem nedves, hanem száraz, és ruhástól kell benne állni. Arról meg nem is beszélve, hogy kopaszra nyírattak, nehogy megfázzak a fürdő után a nedves hajjal!

De nem ez volt az egyetlen eset, amikor valaki vizes időtöltésre készült a gázfürdőbe igyekezve: egyszer egy egész család állított be fürdőruhában és strandpapucsban, az egyik gyerek ráadásul békatalpat viselt. 14 év alattiak ráadásul nem is látogathatják a Mofettát, a 14 és 18 év közötti életkorúak is csak szülői felügyelettel és beleegyező nyilatkozattal mehetnek be a medencébe.

Mielőtt a két medence egyikébe lépnénk, kivizsgáláson kell átesnünk, amit ott helyben el is végeznek: akinek például túl magas a vérnyomása, súlyos ritmuszavara van, vérszegénységben szenved, TBC-s, menstruál vagy terhes, azt nem engedik be. A kezelések kúraszerűen történnek, 15 napon át, napi egy 25 perces kezeléssel; a valódi hatása kizárólag így érvényesül. A mofettakezeléseket szakorvos írhatja fel receptre, hozzá pedig háziorvosi beutalóval tudunk menni – minden magyar állampolgár számára évi kétszer 15 mofettázás támogatott. Ennek ellenére ún. próbakezelésre is van lehetőség, tehát aki csak épp a környéken jár, kirándul vagy nyaral, az is beülhet. A próbakezelésekre nem szükséges beutaló, de a betegfelvétel során ezeket a látogatókat is kikérdezik, megvizsgálják. „A beutaló csak egy lehetőség arra, hogy kevesebbet fizessen az ember” – magyarázza Szőnyiné Tóth Zsuzsanna.

A kivizsgálás után az intézmény vezetőjével együtt gázolunk be az egyik medencébe, közben kiderül, hogy én az igyekezetem ellenére kicsit túl gyorsan teszem ezt, amivel könnyedén felkavarhatom a láthatatlan gázréteget. A medence ugyanis csak látszólag üres: mivel nehezebb, mint a levegő, a repedéseken keresztül feltörő gáz az alján összpontosul. „Sokan úgy gondolják, hogy úgy viselkedik, mint a víz, annál azonban sokkal könnyebben fel tud kavarodni” – mondja az ügyvezető igazgató. A medencében emiatt tilos a gesztikulálás, a hadonászás, minden hirtelen mozdulat.

Miután kiszemeltük a nekünk szimpatikus ülőhelyet, továbbra is lassú, megfontolt mozdulatokkal a kör alakú medence széle felé vesszük az irányt, majd óvatos mozdulatokkal helyet foglalunk, és belebújunk a biztonsági hevederbe, ami pont az olyan rossz, végiggondolatlan mozdulatoktól óv meg minket, mint amikor reflexből le akarunk hajolni, hogy megvakarjunk egy szúnyogcsípést a bokánknál. Odabent egy mentőápoló felügyeli a szabályok betartását, aki hasonlóan működik, mint egy úszómester: ha valami nem a házirendnek megfelelően történik, akkor jelez – igaz, síp nélkül.

A több mint egy kilométeres mélységből felszivárgó gáz a medence közepén álló asztal lapjának magasságáig, vagyis ülő helyzetben nagyjából a mellkasunk közepéig ér. A gáz szintjét egy gyertya lángjával tudják ellenőrizni, az a pont jelzi a gázegyveleg és levegő találkozását, ahol a tűz elalszik. Sőt, a kezelések során az olyan mofettaszűzeknek, mint én is, szappanbuborékokkal érzékeltetik a gyógygáz szintjét, ezek többsége ugyanis fennmarad a gáz felszínén.

A medencébe ruhában lépünk be, a gáz ugyanis az öltözékünkön és a bőrünkön keresztül is képes a véráramba jutni, így fejti ki jótékony hatását. Hogy mi történik pontosan? A szén-dioxid-fürdő hatására kitágulnak a bőrerek, míg a vérnyomás és a pulzus csökken, a fölfokozódott keringés megemeli a testhőmérsékletünket, a verejtékmirigyek működése fokozódik, a légzés pedig mélyül. Konyhanyelvre fordítva: kellemesen ellazulunk, a bőrünk enyhén kipirosodik és megizzad, ahhoz hasonlóan, mint amikor mozgunk, sportolunk. De még a hőt is másképp észleljük, ezt a karunk megfontolt, lassú felemelésével tesztelhetjük: ugyan a hőmérséklet az egész teremben egyforma, a medence feletti levegőt hűvösebbnek érezzük majd. (Férfitársaimnak üzenem: valószínűleg a golyóink fognak legelőször és a leginkább felmelegedni; ettől ne ijedjenek meg, én megszeppentem helyettük is.)

Szőnyiné Tóth Zsuzsanna szerint a mátraderecskei mofettát egyedivé tevő radonnak emellett immunerősítő hatása is van, így az egészségeseket még egészségesebbé teszi, továbbá hozzájárul ahhoz, hogy a szén-dioxid minél jobban ki tudja fejteni a hatását a szervezetünkben. „A vendégeink gyakran elmondják, hogy a mofettakezelés után kevésbé fogékonyak a szezonális betegségekre” – büszkélkedik az ügyvezető igazgató. De a gyógygáz hatására fokozódik a veseműködés is: a kezelést követő első pisilésem igazi katartikus élmény volt, nagyjából ahhoz tudnám hasonlítani, amikor az ember 2-3 korsó sör után először keresi fel a mosdót.

Hogy hatásos-e a kezelés? Én ugyan egyetlen alkalom után semmilyen érzékelhető hatásra nem számítottam, ez a röpke 25 perc mégis elég volt arra, hogy látványos eredménnyel hagyjam el a mofetta épületét. Meglehetősen magas vérnyomással (150/89) és pulzusszámmal (97) léptem be a medencébe, majd a kezelést követő kontrollmérésnél már sokkal barátságosabb számokat mutatott a kijelző: a vérnyomásom 129/79-re, a pulzusom 68-ra csökkent, vagyis mindhárom szám az ideális értékek irányába mozdult el.

Éreztem-e mást is? A mátraderecskei gyógygáz természetes doppingszerként megdobta a hangulatom, felfrissített, hogy aztán néhány órával később kellemes bágyadtság telepedjen rám. Bődey Janó kollégánk, a cikk fotósa este kilenc körül azzal csetelt rám, hogy ő kb. két órája teljesen készen van, már az ágyban fekszik, és úgy érzi, közel az elalvás pillanata is. Aztán jó éjszakát kívánt, és hamarosan én is követtem a példáját, hogy reggel egy őrületesen jó alvással magam mögött ébredhessek fel. Kinek ne érne meg ez egy kis odafigyelést és fegyelmezettséget?

(Borítókép: Bődey János / Index)