'Drága babám, én itt vagyok Abán'

Ez az a hely, ahol békés egyetértésben jelenik meg egymás mellett a Sárvíz Fúvószenekar és Ganxsta Zolee, a capoeirások bemutatója és a műnyulas agárverseny. Az esemény egyik főszervezőjétől, Tóth Tibortól megtudjuk: évek óta közvéleménykutatást végeznek az abaiak és a környékbeliek körében, és igényeiket figyelembe véve alakítják ki a programot. "A helyi búcsúra épülve az évek alatt fokozatosan fejlődött a rendezvény a kistérség és környéke legnagyobb eseményévé, ahol együtt szórakozhatnak gyerekek, fiatalok, felnőttek és öregek" - vallja a szervező.

Tekintse meg képeinket!

Mielőtt belevesznénk a Fórum Nagyszínpad koncertjeibe, körbejárjuk az esőáztatta falut: hamisítatlan búcsúhangulat a levegőben, ahol alig látni elcsigázott urbánarcokat, sokkal inkább kedélyesen sörözgető családapák és Csőrikét formáló lufikkal rohangáló gyerekek uralják a terepet. Azonnal vásárolunk néhány lángost, megvitatjuk az árus iskoláskorú lányának álmatlanságát, aztán

betérünk a kocsmába

ahol megkíséreljük megfejteni, miben rejlik a hely varázsa. Francia barátnőmet gyerekkorának Versailles-közeli szüreti mulatságaira emlékezteti, és szomorúan jegyzi meg, hogy náluk már végképp eltűnt ez a hangulat. "Én, mint városi lélek belekóstolhatok olyan létérzésbe, ami a helyiek privilégiuma" - mondja fotográfus ismerősöm, majd fényképezőgépét a békésen pálinkázó helyiekre szegezi, akik ráutaló magatartásukkal beleegyeznek az aktusba. "Anélkül, hogy túléleznénk a vidék-Budapest viszonyt, le kell szögeznünk, hogy az emberek itt tényleg sokkal barátságosabbak, mint a fővárosban" - teszem hozzá.

Helyi rigmusok

A három napos rendezvény biztos találkozási pontja a lopótökökkel díszített, abai borokat áruló stand, ahol már-már úgy érezzük, törzsvendégnek tekintenek minket ("Ha egy kicsit rátöltünk, nyolcvan forint, ha nem, akkor is."). Ezt a tényt látszik alátámasztani, hogy az esemény második napján este 11 körül Muzics István borárus előbb grátisz italt ad, majd couleur locale-elemekben gazdag versét prezentálja a nedű mellé:

Drága Babám, én itt vagyok Abán, te nem tudom, hol szenvedsz tán, én itt vagyok Abán.

Sziget, ifjúsági fesztivállal keverve

Klikk a képre!

Átballagunk tulajdonképpeni célunkhoz, a Fórum Nagyszínpadhoz, ahol Lovasi András éppen monológját mondja, miközben a másik nagyszínpadról átszűrődő hangoknak köszönhetően örömmel nyugtázzuk, hogy Demjén Rózsit mégsem szippantotta be örökre a tanyája. Átfutunk és megbizonyosodunk, tényleg ő az, és éppen abban a pillanatban érünk vissza, amikor Lovasi állandó vendégével, Lecsóval egy kompakt Weöres Sándor verset szaval. A spontaneitás győzelme a patakyattilás kiszámíthatóság fölött - nyugtázzuk, majd Lecsót is kifaggatjuk az eseményről: "Temető mellett van a színpad, most hirtelen ez jut eszembe" - mondja, majd sietve hozzáteszi: "Nagyon jó sült húst lehet kapni. Ez egy falusi fesztivál, a Sziget összekeverve egy ifjúsági fesztivállal."

Az estét a sörsátorban zárjuk, ahol francia barátnőnk kivételével mindnyájan rádöbbenünk, hogy kívülről tudjuk az összes magyar nép- és műdalt, a következő éjszaka viszont már egy szürreális utcadiszkón talál minket. Képzeljenek maguk elé egy faluvégét, egy viszonylag új építésű házzal, melynek erkélyéről rave és techno bömböl, diszkófények villódznak, miközben a poros utcán 5-6 ember olyan átéléssel táncol, mintha a Love Parade-n volna. Néhány órával később azzal a megnyugtató gondolattal térünk nyugovóra, hogy míg utóbbit köztudottan nem szervezik meg többé, Aba napok lesz még jövőre is.