Szalonspicc a várban

Érzi a sárgabarack zamatát? -kérdezi a francia nemzeti színekbe csavart eladó, majd miután látja, hogy én bármennyire igyekszem, sárgabarackot nem érzek, megpróbál egy kis segítséget adni: A kerek zárt zamat mögött, szinte utóízként bújik meg, de már a szájban szétolvad, mint ha csak érett sárgabarackba harapna. -mondja, és én erősen bólogatok, sőt megpróbálok olyan arcot vágni, mintha minden agysejtemmel a száj ízlelőbimbóiból érkező ingereket elemezném, de nem tudom becsapni, pillanatok alatt rájön, hogy amatőr vagyok, aki kannás borral öblíti le a zsíros tokányt, akinek fogalmas sincs, hogy milyen bor illik a lepényhalhoz, és aki talán még azt sem tudja, hogy a rosé nem a fehér- és vörös bor egy-egy arányú keveréke.

Tekintse meg képeinket

Csupán egy becsmérlő pillantást kapok ezután, és már ott sincs, inkább egy kopaszodó negyvenes nőre koncentrál, aki nagy szakértelemmel lötyköli a borospohár alján csillogó opálos folyadékot, majd az erősen felhős ég felé fordítja, és halkan, szinte kéjesen csak ennyit mond: Chardonnay!

Ekkora én már végeztem a magam két centiliteres kóstolójával, újabb borvidékek felé kalandoznék, de az eladó rám sem hederít, hiszen kőbunkó vagyok, aki lötykölés és ég felé fordítás nélkül issza a bort, tisztára, mint állatok a vízmosásnál, még jó hogy nem böffentek hangosan egy-egy korty után. Nem is érdemlem meg, hogy kiöblítse a poharam, egyszerűen csak ráönti a fehérbor utolsó cseppjeire a testes vöröset, majd némi undorral csak ennyit mond: Ez is egy bor!

Harc az egri leánykával

Egy rakás új ismerettel és némileg megemelt véralkoholszinttel távozom a standtól, hogy körülnézzek a Budai Palota udvarában berendezett XII. Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztivál más helyszínein is. Körülöttem öltönyös úriemberek, kiskosztümös hölgyek poharazgatnak a lemenő nap fényénél, a pesti panoráma előtt hideg szélben didergő olasz turisták kortyolgatnak vörösbort. Pár fiatal metálrajongó is feltűnik a színen, marokra fogják a borospoharat, mint a söröskorsót, de csak aprót kortyolnak műértő élvezettel, bizonyítva, hogy a kannás bortól nem csak a hígítóig és a habszifonpatronból kinyomott kéjgáz mámoráig vezet út, de akár felkent borsznobokat is nevelhet a mesterséges színezőanyaggal feldobott cefre a magyar fiatalságból.

A színpadon éppen spanyol néptáncbemutató zajlik a borozgató nagycsaládok legnagyobb örömére, kicsit arrébb brókerek próbálják megőrizni hanyag eleganciájuk utolsó cseppjeit, miközben birokra kelnek egy pohár könnyed egri leánykával, majd meddő vitába kezdenek a szalonspicc pontos, véralkoholszinthez köthető definíciójáról.

Kuponolás

A hegyoldalban felállított talponállók üresen meredeznek, a munkásosztály füstös szentélyeit idéző magasított asztalkák helyett inkább a várfalat támasztja a borértő közönség. Gyorsan fogynak a zsebemből a borkuponok, szinte félóránként állok sorba a fesztivál hivatalos fizetőeszközként funkcionáló lapocskákért, amiknek darabját nyolcvan forintért mérik az információs pultoknál.

Négy-öt borkuponért már adnak magyar borokat, az elegánsabb francia nedűkért azonban akár 8 kupont is elkérhetnek. A sajttál 5 kupon, ezért némi trappistát és füstölt karavánt, no meg pár falásnyi penésszel érlelt camembert sajtot adnak, de a szerencsésebbek vagy erőszakosabbak mindezt ingyen is elvihetik, ha oda tudnak férkőzni a sajtkóstoló pavilonhoz.

Az etyeki Orbánok

Egy pavilonhoz sodor a tömeg, az eladó rögtön megragadja a tekintetem, és a belépő mellékelt poharat: - Kóstolja meg ezt a Sauvignon Blanc-t, a mi etyeki borunkban Orbán Viktor szőlészetének gyümölcseit is megízlelheti! -mondja, és már tölti is, én pedig a politikai utalások bűvöletében szó nélkül fizetek.

Klikk a képre!

Nyolc felé elviselhetetlen lesz a tömeg és a hideg, forralt bor után kiáltanék, ha nem tudnám, hogy a bortermesztők itt helyben hordóba zárnának és legurítanának a hegyről, ha hangot adnék ennek az istentelen vágynak. Nyílegyenesen török a kijárat felé egyensúlyérzékem birtokában, a véremben zajló lassú erjedésre legfeljebb az utal , hogy hangosan köszönök az éppen most érkező BB Évinek és Renátónak, pedig csak a csodaláda két oldalán találkoztunk eddig.

Finom borok, kecskesajt, eső, no meg tömeg az idei borfesztiválon, amit látogathatunk borsznobként, orrunkat a pohár aljáig dugva, és az illatkomplexitást elemezve, vagy minőségre vágyó alkoholistaként, Gróf Telegdy René pincészetének egész tavalyi évi termését magunkba öntve, de akár egyszerűen élvezhetjük is a jó borokat, mesterkéltség vagy éppen rosszullét nélkül.