Clodo és az Isten

Dietmar Clodo, a bombagyáros neve még éppen ismerősen cseng, vagyis el lehet vele adni műsoros kazettát vagy könyvet. Most az utóbbi üzlet valósult meg. Írhatott volna éppen arról is, amiért ül, de ő a szakácskönyv műfaját választotta, bár igaz, hogy Clodo nem számít szaktekintélynek a gasztronómiában, viszont szakácskönyvet mindenki vehet, az is, akit az alvilág speciel nem érdekel.

Clodo recepteskönyve első pillantásra két pilléren nyugszik: az undorító stíluson és a minél nehezebben beszerezhető alapanyagokon. Előbb a stílus.

Dietmar Clodo aktívan zsidó, a zsidó őstörténetben horgonyozta le magát, illetve szakácskönyvét, amelynek receptjeit igyekszik egyenesen az Ószövetségből levezetni. Hogy képes leírni a "hörpölnivaló" kifejezést, az még tolerálható, de sajnos Clodo úgy fejezi ki, ha egy recept négyszemélyes, hogy "Ábrahám és három angyal lakik jól tőle", ami részben az angyalok emésztésére irányítja a figyelmet, részben meg nyálkás, nyúlós, gejl bevonatot kölcsönöz a könyvnek. Clodo alapelve: Isten jelenlétében kell időznünk, mégpedig "teli pocival", amivel egyszerre háborítja fel a harcos ateistát és a hívőt.

A mai szakácskönyv-trend a könnyen elkészíthető ételekre koncentrál, nyilván azért, hogy a csekélyebb számú személyzettel dolgozó háztartásokhoz is eljusson az áru. Clodo nem bosszantja magát az alapanyagok beszerezhetőségének mérlegelésével - a hozzávalók listáját általában "a szolgáknak" címzi -, úgyhogy aki ebből főzni akar, az előbb gondolja meg, honnan szerez majd dámvadhúst (a vállából!), mentalevelet, fürjet vagy gödölyét - ezek ugyanis a Nagyvásárcsarnokban sincsenek, bár a fürjről már hallottak. Igaz, a szerző a váci fegyházban nem tudhatja, mi a helyzet a piacon.

Ezek alapján joggal feltételezhetjük, hogy Clodo egyszerűen hasból írta meg a receptjeit, azokat soha senki nem készítette el, tehát ha mégis orzunk egy dámvadat, akkor azt a bombagyáros tanácsaival tönkre fogjuk tenni. Így volna kerek a történet, csakhogy a puding próbája az evés.

Clodo receptjei - legalábbis az az egy borjúsült, amihez viszonylag könnyen, pár nap alatt beszerezhetők az összetevők - működnek. De nemcsak működik, hanem nagyszerű. Ezek nem rántotthúsok meg egydimenziós fasírtok, hanem bonyolult harmóniájú kompozíciók receptjei. Isten tudja, honnan kerültek Clodo birtokába. Ha nem működnének, adná magát a következtetés, hogy Dietmar Clodo menthetetlen, ha eddig nem csukták volna le, akkor ezért le kéne. A koncepció azonban sajnos felborult a kóstoláskor, úgyhogy ezúttal slusszpoén nélkül maradunk. A világ bonyolult.

Dietmar E. Clodo: A hit íze
Mima kiadó, 2005
3900 Ft