István, Vajk
18 °C
33 °C
Index - In English In English Eng

Az Északi-tenger ördöge

2008.01.01. 10:40
"Kicsiny, négyszobás szaunás lakásunkban vendégül látjuk Önt. Hajómmal nekivágunk az Északi-tengernek, akinek kihívás a hullámok, velünk tart. Horgászkalandok az Északi-tengeren teljes ellátással százezer forinttért". 2007 legjobb horgászkalandja csak itt, csak Önöknek, szilveszterre.

Ki ne tudna ilyen csábító ajánlatnak ellenállni, még akkor is, ha a Csanády utcai kóser hentes kirakatára van kiragasztva egy a4-es lapra? Egyből hívtam Sanyikát, volt koleszos szobatársamat, akivel évek óta tervezünk egy igazi tengeri horgászatot, és ő is ráharapott a hirdetésre. Fel is hívta a megadott számot, beszélt G,-vel, reménybeli horgásztúra-vezetőnkkel, aki csak annyit üzent, hogy fizessünk be fejenként ötvenezer forintot és görbülni fog a bot.

Még ekkor sem gyanakodtunk.

Elsodorta a szemétbotrány

Sanyika vidéken praktizál menő ügyvédként, beszervezte még két ügyfelét az útra, Lacót, a kevei munkaközvetítőt, és egy Kecskemét közeli kis falu polgármesterét. A tervek szerint a polgármester kisbuszával mentünk volna Svédországba. Az indulás előtti nap jött a telefon, hogy a polgármester eltűnt és ki van kapcsolva a telefonja is, állítólag benne volt a szemétbotrányban. A "B terv" az én autóm volt.

Az indulás napján egyértelművé vált, hogy a polgármester nem jön, pedig befizette az előleget. Hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam Tanár urat, régi horgászcimborámat, hogy nem jön-e ki velünk. Jön, felelte, mindössze az akadályozta kissé ebben, hogy két órája volt összekészülni.

Hal, pia és fenék a galériában, kattintson!

Miután Sanyika és Lacó felért Pestre, Tanár urat összeszedtük Csepelen egy üveg pálinkával a kezében.
-Mi vagy te, tanár? - ismerkedett Sanyika - nevezhetlek Ticsörnek?
Tanár úr bólintott.
- Először álljunk meg Prágában, még Lacó nem volt ott úgysem- készítette az útitervet Sanyika. Nem tiltakozott senki, éjfélre éltünk Prágába. A Vencel téren a két nyitva tartó kolbászos mellett csak néhány hajléktalan, nigériai drogdílerek és kurvák bolyongtak. Prágát hamar megunta a társaság, kerestünk a város szélén egy benzinkutat. Sanyika és Ticsör a fűben aludtak a kútfejek mellett, Lacó a Saab hátsó ülésén a hűtőláda mellett, én az anyósülésen.

Reggel Sanyikáékat eső ébresztette, Sanyika akkor szúrta ki, hogy a feje mellett tíz centire egy jókora kutyaszar lapult. - Talán szerencsét hoz - nyugtázta a látványt - nézzük meg Berlint, mert Lacó ott sem járt. Pár óra múlva az Alexanderplatzon flekkeneztünk. Sanyika Lacó, és Ticsör másnaposan kortyolgatták a hideg Radabergert. - Nézzük meg Hamburgot, mert Lacó ott sem járt még - tervezte tovább az utat Sanyika. Este hat körül már kagylót ettünk a hamburgi kikötőben. Lacó nyűgösödött, ő nem akart még egyszer a kocsiban aludni.

Alig fogta meg a farkát

- Egyszer egy cimborám eljött ide kurvázni - próbálta vidítani Sanyika - összeszedett egy vietnámi kurvát, Kokónak hívták a nőt. Megalkudott vele 50 euróban, de amikor felmentek, kiderült, hogy ez a pénz arra sem elég, hogy megfogja a farkát. Végül 200 euróba került a 20 perces kaland. Lacót ez a történet sem vidította fel, ezért úgy döntöttünk, keresünk valami panziót a tengerparton. Éjfélre találtunk is egy kis faluban egy görög étterem mellett. Akkor már egy napja benzinkúti kolbászokon éltünk. Másnap reménytelenül elkezdett zuhogni az eső, az otthoni 38 fokhoz képest 16-ot mutatott a hőmérő.
- Nézzük meg Koppenhágát, mert Lacó még nem látta! - tervezett tovább Sanyika.
- Nem, megyünk egyenesen Svédországba! - hördült fel egyöntetűen a társaság. Órákat araszoltunk a komp felé az esőben. A kompon megint csak kolbász volt az elérhető árú kaja. A vámmentes boltban vettünk fejenként két karton sört, ne a drága skandináv boltokban kelljen megvenni.

Küzdelem az északi-tenger fenevadjaival, kattintson!

Este hat körül érkeztünk célállomásra. Valahogy úgy képzeltük, hogy a vendéglátónk egy kertes házban lakik a tengerparton, és a hajó a saját mólójához lesz kikötve. A GPS alagutakon és lakótelepeken keresztül vezetgetett minket össze-vissza. Végül leálltunk egy bevásárlóközpont mellett, és felhívtuk G.-t. Ő bemérte hol vagyunk, negyedóra múlva értünk is jött. Az ősz szakállú hatvanas férfi meglett tengeri medve benyomását keltette, a társaság egy kicsit meg is nyugodott. G. Persze egy lakótelepi lakásban lakott. Az egyik gyerekszobán én osztoztam Ticsörrel, a másikon Sanyika és Lacó. Miután kipakoltunk, elkezdtük faggatni G.-t a horgászati lehetőségekről.

Borzongató előjelek

- Az előző csoport mennyit fogott?
- Ki sem mentünk a tengerre.
A válaszon megdöbbentünk.
- Mennyi időt voltak?
- Három hetet, de nagy volt a szél. Nem ajánlom hogy kimenjünk, de ha kimegyünk, nem ugrok senki után.

Ezen a válaszon még jobban megdöbbentünk. De erősködtünk, hogy mi horgászni jöttünk. G. kénytelen-kelletlen elővett egy tengerészeti térképalbumot, egy GPS-t és egy Északi-tengeri horgászkalauzt haltartóhely-jelölésekkel. Ticsör, mint végzett csillagász, érdeklődve nézte a térképeket.

- Megtanítalak navigálni- intett G. Ticsörnek, és nekiláttak számolgatni. Sanyika én meg Lacó csendesen figyeltük őket szolidan sörözgetve, majd lementünk néhány cuccért a kocsiban. Amikor felértünk, Ticsör röhögve vont félre bennünket. - Bazmeg képzeljétek rossz térképen kezdte el a koordinátákat bejelölni.

G. elmélyülten olvasgatta a horgászkalauzt, majd lelkesen mutogatta: - Foghatunk makrilt, toskot (tőkehal), farkashalat és lapost. Miközben a lapost kiejtette, vigyorogva vakargatta a tökeit.

Majdnem elindulunk

Másnap nekiindultunk a kikötőnek. Gyönyörűbbnél gyönyörűbb jachtkikötők mellett haladtunk el, később a környék egyre lepusztultabbá vált. Végül kezdtük úgy érezni magunkat, mint amikor Mézgáék megérkeztek Hufnágel Pistihez Ausztráliába. Az érzés be is jött. Megálltunk egy hajótemetőben. Volt néhány használható hajó kikötve, azok közül is a legcsenevészebb vitorlásra mutatott büszkén G.:

- Ő az enyém, ezzel megyünk.
Sanyika, mint gyakorlott vitorlázó, riadtan nézte a kábé hétméteres kis hajót:
- A tengerre? Vitorla van rajta?
- Nincs. De van két motor, az egyiket most vettem. Mindkettő öt lóerős.
- Igen, ilyennel szoltam kacsázni menni a Berettyóra- morgott a fogai között Lacó. G. elkezdett idegesen a zsebeiben kotorászni:
- A kurva életbe, nem hoztam el a kulcsomat, nem tudom megmutatni a hajót.
- Mentőöved van? - kérdezte Sanyika.
- Nem de majd veszek.

Megtámadták a műbaglyot

Ezután elmentünk egy tengerészeti szakboltba. G. a GPS-t állítatta be, én kiszúrtam egy élethű varjúhergelő műanyag baglyot, ami arra szolgál, hogy a vadászok egy mezőn ráteszik egy karóra, és a varjak bedühödve rátámadnak. Egyik rokonom baglyokat gyűjt, ez kihagyhatatlan, gondoltam. Hónom alá csaptam egyet, és elindultam a pénztárhoz. A pénztáros meglepődött, asszem én voltam az első, aki ilyen baglyot vásárolt náluk. Amíg a kocsiig elvittem, néhány sirály megpróbált lecsapni a kezemben szorongatott bagolyra.

- G., vettél mentőövet?- kérdeztem visszafelé. G. a fejéhez csapott. -Huhuhú, elfelejtettem. Másnap nekiindultunk horgászni. A parkolóban Ticsör rákérdezett: - G. vettél csalit? G. a fejéhez kapott: - Huhuhú.

Mágneses pillanat

A hajón semmi sem volt előkészítve. Morogva kezdtük a zsinórt felcsévélni a tengeri orsókra. Mind a botok, mind az orsók bontatlanok voltak.
- Siettek valahová? - kérdezte vigyorogva G.
Sanyika beejtett egy csavart az orsójáról a vízbe. G. idegesen nézte.
- Várjál, kimágnesezem.
- Inkább induljunk G. - próbáltuk visszafogni.
- De, de kimágnesezem.
- G., az a csavar rézből van - mutattam a másik orsón.
- Nem baj, akkor is.

Végül sikerült rávenni, hogy elinduljunk. Órákat pöfögtünk egy csatornán, mire elértük a tengert. Ticsör vezetett néha és navigált. Otthon még egy csónakos horgászatra sem tudtam rávenni addig, annyira félt a víztől. A tenger szerencsére csendes volt. Megérkeztünk az első bejelölt haltartó helyhez. A tengeri horgászat viszonylag egyszerű. Az ember egy orsóra ráteker kábé 600 méter fonott zsinórt, a végére egy egyszerű szerelékkel: egy 3-400 grammos pilker (halutánzatú fémsúly hatalmas hármas horoggal a végén), után rövid előkén 6-7 darab szöszökel, csillámokkal feldíszített horog. Csak le kell ereszteni a vízbe 30-40 métert, és ha makrélaraj van a közelben, biztos a kapás. Mi sem tudjuk miért, belefutottunk egy nagy rajban. Először Lacó fogott vagy 6 makrélát egy húzásra. Nálunk jobban csak G. csodálkozott, majd ujjongani kezdett. Persze a hajón nem volt semmi haltartó alkalmatosság sem, egy tejes ládába és egy vödörbe raktuk a halakat. Rövidesen tiszta vér lett mindenki. Fél óra alatt megtelt minden lehetséges tároló hallal.

Mégsem grilleztünk a záporban

- Nézzük meg a másik helyet - kértük G.-t.
- Ok, menjünk lapost fogni, vigyorgott G., miközben a tökeit vakarta.
Közben elkezdett zuhogni az eső, és fújni a szél. Nem sok értelme volt tovább horgászni. - Kössünk ki valahol éjszakára G.
G. bólintott, és elkezdtünk a part felé pöfögni. Egy fél óra mulva G. hozzám fordult:
- Lakottan, vagy lakatlanon?
Ezt senki sem értette, viszakérdeztem.
- Lakott vagy lakatlan szigeten kössünk ki? - pontosított.
- Lakottan - feleltem elképedve, főleg, amikor szemügyre vettem egy guanóval borított zátonyszerű kopár szigetet.
- Pedig a lakatlan az izgalmasabb - morgott G.
- És mit csinálnánk a lakatlanon? - kérdeztem vissza.
- Hát grilleznénk.
- G., zuhog az eső.

Zátonyra futottunk

Elindultunk egy sziget felé, ahol település fehérlett. Ticsör vezette halálra váltan a hajót, G. a halradart figyelte. Vészhelyzet, mondta néha félhangosan, ha a radar szerint egy zátony közeledett. Sanyika és Lacó nem bírta röhögés nélkül, lementek a kabinba. Közeledtünk a kikötőhöz.

- Merre kerüljük meg a bóját - kérdezte Ticsör.
- Jobbról - feleltem, mert ez volt az egyetlen értelmes lehtőség.
G. Átvette a kormányt és csak azért is balról kerülte meg. Nagy reccsenéssel fennakadtunk az alapzaton, szerencsére az árbocba kapaszkodtam és nem repültem le. Erre Sanyikáék is előbújtak.

- Kapcsolj rükvercbe!

Nagy nehezen sikerült elszabadulni a zátonyról. G. kikötött egy teherkikötő szerűségnél. Azt mondta körbenéz és megkérdezi, hogy maradhatunk-e. Rövidesen visszajött, nem szólt semmit. A kabinban csak 4 ágy volt.
- Menj haza a komppal G. Ajánlottuk fel neki. Holnap majd értünk jössz. G.-nek felcsillant a szeme:
- Tényleg elmehetek, nem sértődtök meg?
Mindenki bólogatott. Erre G. beüntötte a mintegy 40 kilónyi makrélát egy IKEÁ-s szatyorba, vállára kapta, mint Zsákos Frodó, elrohant a komp felé .Tátott szájjal néztük ahogy távolodik.
- Bmeg, ez jól itt hagyott minket a rákászkikötőben papírok nélkül.

Papír, a tököm papír

A hajót arrébb vontattuk, nehogy éjszaka letaroljon bennünket egy teherhajó, és körülnéztünk. Mint kiderült Rörör szigetén kötöttünk ki, és mintegy 1700 forintnyi koronáért legálisan tartózkodhattunk volna a kiépített jachtkikötőben. Szerencsére nem vettek észre éjszaka bennünket, az éjjel kikötő rákászhajók legénysége meg talán szánalomból nem zavart el bennünket. G. másnap délben ért vissza. Mint kiderült és éjszakai buszokkal fél éjszakát zötykölődve utazott haza a halaktól csöpögő batyuval.
- G. jól itthagytál bennünket papírok nélkül. Se utlevél sem hajópapír nem volt nálunk. - morogtam amikor megláttam.
- Papír, a tököm papír! - szólt vissza ingerülten G. Ez Svédország, itt nem kell papír. Na menjünk lapost fogni - közben persze vigyorogva megvakarta a tökeit. A tengeren viharossá vált a szél. A két motor alig bírta, szinte hátrafelé sodródtunk.
- G. köhög az egyik motor - szólt rá Lacó. G. megütögette a tartályt.
- Nincs baj, vagy túl hideg, vagy túl meleg.
- Menjünk haza, mert ezt nem éljük túl - fordult G.-hez Sanyika.
- Pedig ilyenkor jó horgászni - felelte G.
- És hogy horgászunk? Két kéz kell a bothoz, mivel kapaszkodunk?- kérdeztem már én is ingerülten.
- Mások meg tudják oldani - szólt rám önérzetesen G.

Elindultunk a csatorna irányába. Ticsör sápadtan kormányzott, Lacó meg sem mert mozdulni, mi Sanyikával röhögve kapaszkodtunk az árbocba. A szél kb. 10-es erősségű volt. - Ha ugrok, ugorjatok ti is -adta a tanácsot Sanyika - mert ha a hajó alá kerülünk nem éljük túl.

Fenékműtét

Szerencsésen elértük a csatornát. Viszonylag nyugodt körülmények között haladtunk a kikötő felé, G. néha megszólalt: - Halraj alattunk 3 méteren. Vagy uszadék.

Már majdnem a kikötőhöz értünk, amikor G. felordított: - A kurva életbe! Mint kiderült, beleült egy teljes szerelékbe, mind a hét horog a fenekébe akadt. Ticsör kezdte el kibányászni egy késsel, közben nem állította le a motort. Azon már meg sem lepődtünk hogy nekimentünk teljes sebességgel a mólónak.

Este Ticsör ijedtében megivott egy karton sört.
- Ticsör, Ticsör, innentől Tízsör lesz a neved - veregette a vállát Sanyika.
- Holnap menjünk el Oslóba, Lacó még nem járt ott.
Senki nem ellenkezett. Amikor este visszaértünk, G. magába zuhanva ült a kanapén, és Lacó pálinkáját kortyolgatta.
- Kiment valamit kimágnesezni a hajóhoz - magyarázkodott G. élettársa - és amikor lehajolt a mólónál a vízbe esett a zsebéből az új telefonja.
Nem szólt senki semmit. Másnap összecsomagoltunk, és elindultunk megnézni Koppenhágát. Lacó még nem járt ott.