A jövő háztartási gépei

Mindig is kényszeresen izgatott, hogy milyen leszek, ha nagy leszek. Most már látom a jövőt. Gazdag köcsög leszek, aki mindig rohan és mobiltelefonon kommunikál a tűzhelyével is. Gazdag, de környezettudatos köcsögként elutasítom a mosószerek használatát és ultrahanggal, organikus Frédi-Béni készülékkel, vagy a fürdővízben mosom ki a ruháimat. Péntek éjfélkor azonban a telihold fényénél félelmetes metamorfózison esem át. Vasárnap éjfélig folyamatosan grillezek, párolok és posírozok több négyzetméteres indukciós lapomon, legalább 3-4 hasonszőrű cimborám társaságában, mint egy túlnyomás alá került Jamie Oliver. Ha magyar leszek, akkor mindezek mellé folyamatosan részeg leszek, mivel mobil hűtőszekrényemben 15 üveg sör fér el, és bárhol elájulhatok a lakásban, hiszen a mobil mosogatógép füttyentésre lábhoz jön.

Hogy honnan tudom ezeket? Kilestem a trendet a fiatal dizájnerek legjobbjainak bemutatóján. A háztartásigépgyártó óriásvállalat három európai dizájnközpont - Milánó, Párizs és Stuttgart - mellett Budapest feltörekvő tervezőit invitálta, hogy álmodják meg a jövő otthoni masináit. A legjobb tervekből 2010 táján sorozatgyártott termék lehet, így a kínálat tényleg megmutathatja, mivel lesz telezsúfolva a lakásunk a XXI. század második évtizedében.

Szennyes atlétika

Tekintse meg a képeket.

Az alkalmi kiállítás első darabja egy első látásra egészen szokásosnak kinéző mosogatógép, ám nagy ajtó helyet fura fachok láthatók az előlapján. Az igazán szemléletes szemléltető ábra tökéletesen közvetíti a tervező vízióját: a családtagok külön-külön műanyag diszkoszba gyűjtik a szennyest, majd ki-ki a maga résébe dugja a saját diszkoszát. Az elképzelés dicséretes elhatárolódást mutat a XX. század erőszakosan kollektivista törekvéseitől. Kiindulva abból, ahogyan magyar férfiismerőseim bánnak a szennyessel, a modellnek nálunk sajnos legfeljebb egy leszbikus atlétakommunában lenne sikere. Egyelőre legalábbis.

A jövő kiszesei

Tekintse meg a képeket.

A következő érdekesebb munka előfutára volt annak a később uralkodónak bizonyuló jövőképnek, miszerint a 2010-es évek tipikus lakásában managerfiatalok fognak kis csoportokban falatozni erre a célra szolgáló bútor-háztartási gép öszvérek körül. A fa-fém kombinációjú szögletes bútordarab kiválóan alkalmas annak az élelmiszerfajtának a tárolására és elfogyasztására, amit magyarul pirulás nélkül nem lehet megnevezni, hiszen ki mondaná ki szívesen azt, hogy rágcsálnivaló, a snack pedig a XX. század nyolcvanas éveinek snack bar-hulláma óta kiment a divatból.

Hol marad a dobozgitár?

Tekintse meg a képeket.

Az olasz közösségi láda mellett ugyanennek a témának a sokkal szellemesebb francia variációján ámulhattam egy sort. A Mercedes-emblémához hasonlóan háromágú asztal-bárpult-főzőlap-hűtőszekrény-mosogató kombó (Bertherzene és Pascal Papillon modellje) láthatóan akkor van elemében, ha szokatlanul magas átlagjövedelmű fiatal szakemberek veszik körül, akik a közös lerészegedés vagy kokainozás helyett valamiért bonyolult saláták összeállításával tudnak igazán jól szórakozni. Miközben a szemléltető ábrát tanulmányoztam, a papírra kasírozott szereplők egyszer csak megszólaltak.

Te posírozva vagy flambírozva kedveled igazán a fűrészes garnélát? - kérdezte a boglyas hajú szivarkereskedés-tulajdonos fiatalember a teltkarcsú humánerőforrás-menedzser leánytól.
A feng sui-tanácsadóm nem engedi páncélos tengeri állatok fogyasztását, inkább maradok a ruccolánál fitnesz öntettel - felelte az öntudatos szingli, majd az indukciós főzőfelületre hajtotta a fejét.

Követelem a beépített dobozgitárt! - kiáltottam fel a közösségi érzés ilyen felháborító túlhabzásának láttán, de az Erzsébet téri Gödör különtermében annyi vérszomjas PR-szakember cirkált, hogy rémülten elhallgattam. A jövő egyik nagy trendje tehát a közösségi gasztronómia és a kör alaprajzú, óriási konyha - vontam le a következtetést, majd környezetbarátabb vizekre eveztem.

Frédi és Béni piszkos kacagányban

A zöld sarokban azonnal megállapítottam, hogy a jövő csúcsfogyasztói a közös osztrigapárolások közötti szünetekben piszkos ruhában fognak járni. Két olyan mosógépet is láttam ugyanis, amelyek öntudatos módon mosószer nélkül működnek. Calefato, Luculano és Ricci Cyclopsis fantázianevű ultrahangos mosogépe - ha valaha megvalósul - nyilván lázba hozza majd a Vízöntő korának vegyszerfóbiás gyermekeit. A praktikus eszköz szakított a hagyományos dobozformával, központi motívuma ennek is a kicsit dagadt diszkoszforma. Ebből is látszik, hogy Magyarország fényévekre van a fősodortól: a gazdasági- és médiaelit tagjai nálunk ritkán mutatkoznak nehézatléták társaságában.

Tekintse meg a képeket.

A francia Désile és Seyrig Valse névre keresztelt alternatív mosógépe az egyik kedvencem. A formája - a néző népies vagy urbánus alapállásától függően - rügyre vagy gépi fagyira emlékeztet. Ez volt az első olyan terv, amely technikailag is merész. Működésének alapelve ugyanis bevállalósan Frédi-Bénis: az ember a szennyest csinos tornazsákba gyömöszöli, beakasztja a masina belsejébe, aztán a gép egy szabadkézi mosóasszony mozdulatait imitálva össze-vissza nyomkorássza. A ruha ettől nyilván nem lesz sokkal tisztább, de a tulajdonos szánakozva mosolyoghat a forgódobos nyárspolgárokon.