Esőisten harca Gyurcsánnyal

Két és fél óra utazás után egy rozsdás 424-es, és egy munkásmozgalmi sziklarajz fogad Tokajban. A légkondicionált vonat után a 35 fokos hőség sörért kiált, és néhányan már az állomás restijében csapdába esnek.

Kerti parti

A többség azonban BAZ megye legszebb városkájának fő utcáján példás rendben halad a Tisza kemping felé. Bár a fesztivál már két napja tart, sem az utcák, sem a kemping nem hozzák a Sziget-érzést. „A fesztiválozók nyugodt és kulturált szórakozók” – mondja az egyik pincér, de nem az Akela-koncertre igyekvőkre gondol. Meglepő látvány, hogy bár a városi bódékban már kétszáz forintért is csapolnak sört, az emberek ásványvizes palackokkal sétálnak.

A Tisza, a Bodrog, és a két legrosszabb adottságokkal rendelkező megye találkozásánál lévő kemping nemrég még víz alatt állt. A traktornyomokkal együtt kiszáradt talajt a fesztiválra szalmával fedték le, ez azonban már kora délután sem elegendő ahhoz, hogy ne lépjünk helyenként félméteres gödrökbe.

A terepviszonyoknál csak a helyszín meglepőbb. A Tisza kemping hét hektáros területéből tippünk szerint csak másfél hektár jut a szórakozásra, a színpadok között talán ha ötven méter a távolság. Miután a fesztivál területét negyedóra alatt körbejárjuk, úgy döntök, hogy jövőre meghívom a telkünkre az ADF-et.

Futurológia vs borkultúra

Nem sokkal később felhők gyülekeznek, egy táborlakó az Esőistenhez könyörög, hogy ha esni akar, akkor, „essen inkább most, a Boban Markovicalatt”, és ahogy a rezesbanda behangol, kívánsága teljesül. Nem szemerkélve, hanem becsapósan, nyári záporként szakad, kíméletlenül. Néhányan még hisznek, és táncolni kezdenek a délszláv dallamokra, de aztán előkerülnek az esőkabátok, a corás nejlonzacskók, és minden, ami látszólag védelmet nyújthat.

A pocakos, beachgatyóba öltözött orchestra tagjai, bár már tartózkodási engedélyt kérhetnének hazánkban, nem erőltetik meg magukat. Eljátszák, amit kell, de se túl nagy hévvel, se túl nagy kedvvel, úgyhogy csak a „Kalasnyikov” rángat elő néhányakból kurjongatásokkal kísért szláv nyelvtudást. A többség a színpad sarkánál lévő kocsma napernyői alá menekül, ahová az élmény egyre erősödő szociofóbiás érzésekkel telítve, esőfüggönyön keresztül érkezik.

Az előadás után egy férfi, „na, Gyurcsány meghozta az esőt” kijelentésével kissé összezavar minket arról, hogy ki is a felelős az időjárásért. De aztán elképzeljük, ahogy Gyurcsány elvegyül a közönség között, és azt mondja, hogy „ezt az országot nem mi, politikusok, hanem ti, a fiatalok fogjátok jobbá tenni”. A politikai futurológiánál azonban a fesztiválon úgy tűnik, hogy érdekesebb kérdés a környezettudatosság és a borkultúra. Egy férfi a pultnál azt kérdezi, hogy „Műanyag pohárban adod a bort, itt, Tokajban?”.

You gotta power

Este nyolckor a föld feladja, nem szívja el többé az esővizet, és ennek néhány iszapbirkózó fiú kivételével senki nem örül. A színpadon az Anima Sound System azonban semmit sem érzékel abból, hogy rajongani most, a sárkorcsolyapályán egyensúlyozva életveszélyes mutatvány. Ők „nagyon nyomják”, sóhajt egy tizenéves, de ez elértéktelenedik, amikor színre lép Nagy-Britannia legjobb koncertzenekara, az Asian Dub Foundation.

Chandrasonic irgalmatlan energiával pattogni kezd a színpadon, Ghetto Priest pedig azt üvölti, hogy You gotta power, és megindul a sár elleni háború. A dagasztás már jól megy, mire a fiúk rájönnek, hogy a Tank című lemez - mely már a Kadhafiról szóló opera előkészületeinek nyomát hordozza – számain kívül még van mit learatni, ezért előveszik legpopulárisabb dalaikat, és azt kezdik el hirdetni, hogy egyszer eljön a „New way, new life” és a "Flyover" ideje.

Még elgondolkodunk azon, hogy a Gyurcsány - a szabadelvű apuka - mit szólna hozzá, ha látná amint a közönség a rasztával, a pakisztánival és az indaival együtt üvölti a világba az igazságtalan Amerika hírét, az olajért folyó háborút, és a nyugat valamennyi bűnét, de amikor a fiúk ráadásként elítélik a terrorizmust és az al-Kaidát is, megnyugszunk.