Judit
3 °C
7 °C

Nem faszállító mozdonyok

2004.07.25. 20:12
Megvan a varázsa annak, hogy egy negyven fokot közelítő nyári napon, mikor mások többnyire tengerpartról, vagy legalább egy hullámmedencéről vizionálnak, az Index tudósítója ordítva társalog lelkes kisvasúthívőkkel egy ipari legó-jellegű minimozdony vontatmányán. A kemencei erdei kisvasutat üzemeltető Kisvasutak Baráti Köre már negyedik éve rendezi meg minden július negyedik szombatján a Kemencei Múzeumvasút Kisvasúti Napot.
Kemence szombat délelőtt zsibbadtan vibrál a rekkenő hőségben, a néptelen utcákon csak egy málnával rakott kiskocsit húzó, szorgos polgártárssal találkozunk, aki szívélyesen igazít bennünket útba célunk felé. A kertek alatti csendes utcákon kanyarogva egyszer csak egy futóverseny finisében találjuk magunkat, de ez csak félrevezető manőver: mire meglepődnénk, a befutó mögül felhangzik a vonatfütty, ami jelzi, Bözsi indulásra kész.

Gulyás és gépzsír

Tekintse meg képeinket!
Bözsi, avagy CN-40-46 egy mozdony, akinek még csak ezután mutat majd be bennünket Laczkó Zsolt, a Kisvasutak Baráti Körének önkéntese. Addig csak annyit látunk, hogy nehezen komolyan vehető méretű és külsejű járművek manővereznek egy kisebb családi ház méretű épület - mint később kiderül, a végállomás, és egyben a Kemencei Erdei Vasúti Múzeum épülete - előtti sínpályán, míg a lelkes közönség tolongva várja a beszállást a nyitott, fapados kocsikba.

A légkör gulyásillatot, gépzsír-szagot és kisvasút témájú könnyűzenei műveket tartalmaz, a miniatűr sínek közül a kék egyenpólós személyzet élőszóval tereli ki a bóklászó közönséget, amikor 15-25 kilométeres sebességgel befut egy-egy szerelvény. A hőség ellenére már negyed egykor is csak a kétórás járatra kapunk jegyet, ami a félóránkénti indulásokat tekintetve is elsöprő érdeklődést mutat, de Laczkó szerint a májustól szeptemberig minden hétvégén 10 és 17 óra közt félóránként induló vonatok egyébként is jó kihasználtsággal közlekednek.

Ipari Disneyworld

A kemencei kisvasút járműállományának minimozdonyait mintha pártállami üzemek gyártották volna Disneyland-megrendelésre: az esztétika nem erős oldaluk, és bár a helyreállítás során vidám színekre festették őket, a karosszériaelemek kialakítása láthatóan nem szélcsatornás formatervezéssel történt. A helyreállítás ellenére a műszaki állapot bájosan szeszélyes: van olyan szerelvény, amelynek elindításához például kalapács szükséges: "Ezzel csak zárjuk az áramkört" - nyugtat bennünket a szakértő, majd még felvilágosít: "Az üzemzavar szinte be van építve a menetrendbe - elvégre mégis csak negyven-ötvenéves gépek ezek -, de a felmerülő hibák gyorsan elháríthatóak. Személyi sérülés még soha nem történt."

Csanádi Sándor, a kisvasút üzemvezetője elmondja: amikor 2000-ben a Kisvasutak Baráti Köre átvette a vonalat az Ipoly Erdő Részvénytársaságtól, két mozdonyt, valamint egy 7,8 kilométer hosszú, ám használhatatlanul lerobbant és méteres gazzal benőtt pályát kaptak. Azóta a pályát részben helyreállították: a 2000. júliusi induláskor 1,8 kilométeres pályahossz a most átadott szakasszal együtt már 3,3 kilométerre bővült. A járművek más erdei vasutak, bányák, gyárak feleslegessé vált kismozdonyai, melyeket járműmentés keretében a KBK tagjai, illetve támogatók segítségével állítottak helyre; a pénzt mindehhez pályázatok útján szerzik.

Tutajos mozdonyok

"Ha nem is faszállító, de faáru-szállító mozdony volt a legtöbbjük" - mutat rá diszkréten egy finom fogalmazási különbségre Csanádi. "A bányamozdonyok ebből a szempontból idegenek itt, de mivel nyomtáv alapján megfeleltek, úgy gondoltuk, inkább ide kerüljenek, minthogy a lángvágók martalékává váljanak" - csempész drámai fordulatot a beszélgetésbe az üzemvezető. "Persze, volt terepasztalom gyerekkoromban, és villamosmérnöki, valamint egy vasúti gépészmérnöki diplomám van" - magyarázza kötődését a vasúthoz.

Kisvasutas pólóművészet

Az utazóközönség változatos összetételt mutat: a túrázóktól a falusi turizmus keretében itt nyaralókon át a különböző kisvasutakat reklámozó pólókban feszítő rajongókig egyaránt sokan képviseltetik magukat. Kemence nem az a hely, ahová csak úgy eltéved az ember, útban az esti moziba; aki itt van, az tudta, miért jön. A kisvasút-rajongók pedig különösen naprakészek vasúttörténeti információk és események kapcsán. Sokan más kisvasutak pólóiban feszítve jönnek felmérni a kemencei helyzetet, ami az Index tudósítójával megérteti, hogy a vasút megszállottai nem egyszemélyes, elszigetelt zárványokként léteznek, hanem komoly szervezkedésre képes, erőteljes mozgalom áll mögöttük.

A pólóművészet rendkívül informatív darabjainak köszönhetően tudjuk meg azt is, hogy az úttörődalokból ismert Zsuzsi vonat létezik, sőt ismét működik is Debrecenben; vagy hogy a "Cierny Balog" egy 760 milliméteres nyomtávú kisvasút Szlovákiában, valódi gőzmozdonnyal. Az zsuzsivonatos póló gazdája fiatal egyetemista srác, nem először jár már a kemencei kisvasúti napon. "Mindig is érdekelt a vasút, most pedig közlekedésmérnöknek tanulok" - tárja fel az összefüggést, és igen, neki is volt terepasztala annak idején.

A Cierny Balogot reklámozó póló büszke tulajdonosa, Jakab László Dorogról érkezett, nyugdíjasként először a hagyományos "nagyvasúton" járta be az országot, majd rátalált a Magyar Közlekedési Közművelődésért Alapítványra, amelynek szervezésében a tagok az ország minden kisvasutas napjára ellátogathatnak: "Szinte minden hétvégére jut egy kisvasutas nap valahol. Megvan ennek a varázsa, ráadásul a természetben is vagyunk, jó a társaság: szeretjük." Gasztronómiai érdekességként még megosztja, hogy az állami erdei vasutak vasutasnapjain többnyire őzpörköltet főztek - itt, Kemencén mindössze gulyás készül, az azonban kiadós, és a korszerű táplálkozás jegyében kétféle: tésztás és tészta nélküli. Ebéd közben elcsíphetjük, ahogy a fanatikus rajongók vasutas-anekdotákkal szórakoztatják egymást: "...és akkor bevallotta neki, hogy ő a kedvenc mozdonyvezetője..." - sztorizik a vékony, szemüveges srác, de a boldog végkifejletről sajnos lemaradunk, mert megérkezik a vonatunk.

Hobbicsákány

Klikk a képre!
Laczkó Zsolttal munka közben beszélgetünk: az egyébként szoftverfejlesztőként dolgozó férfi most fékezőként áll a kocsi végében. "Sokat túráztam errefelé, láttam a kisvasutat, megtetszett. Megkerestem őket, tudok-e valamit segíteni, erre azonnal kaptam is egy csákányt a kezembe" - vázolja romantikus megismerkedését a vasutasvilággal.

A Kisvasutak Baráti Köre igen liberális szervezet, a tagsághoz nem követelmény, hogy az embert modellvasúttal kergessék gyerekkorában a terepasztal körül. A tagok közt a legváltozatosabb szakmák képviselőit találhatjuk a tanártól a szoftverfejlesztőn, mentősön és könyvtároson át a villamosvezetőig, mely utóbbi már közel jár a vasutazáshoz, de még mindig sehol sincs ahhoz képest, amikor valaki főállásban a MÁV pályafenntartó munkásaként dolgozva napi 8 óra csákányozás után feljön a Börzsönybe, és további órákat tölt csákányozással a kisvasút pályáján - de ezt persze már szigorúan hobbiból.

Ilyen volt

A vonat még házak közt zakatol, nem sokkal később azonban beérünk az erdőbe. "Itt a nemzeti park határa" - mutat Laczkó egy tisztás szegélyére, miközben a legutolsó kocsiban is alig tudjuk túlordítani a dízelmozdony zakatolását. "És a védett területek vadállománya mit szól ehhez a zajhoz?" - kérdezem naivan, de Laczkó készen áll a válasszal: "A kisvasút környezetkímélő: sokkal jobb, ha a turisták vonatról nézik meg a nemzeti parkot, mintha árkon-bokron ott mászkálnának mindenhol. Ráadásul inkább a vasúttal jöjjenek be, mint mondjuk autóval." Az állatok véleményét nem tudtuk megkérdezni, de abból, hogy az erdőben szalamandra, pele, feketególya, a patakok vizében pedig pisztráng és rák él, úgy tűnik, a Természetet nem lehet egy kisvasúttal térdre kényszeríteni.

A pálya végén Laczkó megmutatja az aljnövényzet közt elvesző sínpárt. Követjük őt az erdőbe, ahol az is kiderül, hogy a vonal jelenleg egy leszakadt hídban ér véget. "Ilyen volt végig, amikor 2000-ben hozzáfogtunk a felújításhoz" - mondja el a félméteres gyomok közé gázolva. "Az akkor állapotot úgy lehet elképzelni, hogy csak azért nem fújta el a síncsavarokat a szél, mert a kirohadt fatiplik helyett a sűrű gaz tartotta őket a helyükön."

Megszállottság?

A felújítási munkákat a KBK tagjai önkéntes alapon végezték, ahogy a kisvasút működtetését is. "Ide mindenki csak hoz, senki nem visz semmit. Fizetést sem kapunk" - mutat rá Laczkó arra, hogyan működhet valami csak szerelemből. A kisvasút azért termel bevételt is: "Ma a megnyitó miatt vannak ilyen sokan, de egy átlagos napon is nyolc-kilencszáz utasunk van. Ez azt jelenti, hogy a jegybevételekből már tudjuk fedezni a vonatok gázolajszükségletét." Ez persze még korántsem elegendő bevétel, a felújítási munkálatokhoz továbbra is szükség van a támogatásokra és pályázati pénzekre, de az sem ritka, hogy a tagok vásárolják meg a szinte ócskavasáron kínált mozdonyroncsokat és saját kezűleg újítják fel. Így lett például a jelenlegi mozdonypark egyik legszebb darabja Bözsi, aki idekerülésekor még korántsem nézett ki olyan vonzóan, mint mostanság. Nem véletlen, hogy akkor még csak a szerény CN-42-45 névre hallgatott.

Laczkó maga is vonattulajdonos: másodmagával vett egy három és fél tonnás kismozdonyt, amit jelenleg épp Biatorbágyon újítanak fel. "Az udvarban összeszereltünk egy húszméteres sínpályát, azon próbáltuk ki" - meséli, hogyan lehet átültetni a terepasztalt a valóságba. Azt azért kikéri magának, hogy az élete csak a hobbija körül forogna: illetve nem csak ekörül a hobbi körül. "Évi 20-23 nap elfoglaltságot igényel ez, mert váltásban dolgozunk, de persze az ember azért többször is jön. De emellett például Bogaras-találkozókra is járok az autómmal, szeretem a barokk zenét, sokat túrázok." - sorolja. "A csajok? Az ő reakcióik különbözőek: van, aki utálja, van, aki elviseli, és olyan is van, aki feljön és jól érzi magát. De volt már olyan kolléga is, aki itt tartotta az esküvőjét."

Kis, vasút, történet
A kisvasút fogalma a keskenynyomtávú vasutat jelenti, amelyek eredetileg ipari felhasználású vasúti vonalak voltak: bányákban, erdőgazdaságokban, esetleg nagyobb gyártelepek belső szállítási feladataira használták őket. Az ilyen feladatokra azért nem nagyvasutat építettek, mert minél kisebb a nyomtáv, annál rugalmasabban mozogtak, kisebb ívben kanyarodtak Magyarország kisvasútjai az 1800-as évek vége és az 1900-as évek közepe között épültek ki nagybirtokok, erdőgazdaságok, bányák kiszolgálására többségében 760 és 600 mm-es nyomtávolsággal, ekkortájt ugyanis a szilárd burkolatú utak hiányában még ezek voltak a legolcsóbb és legmegbízhatóbb eszközök a különféle szállítási feladatok ellátására. A kisvasutak az 1960-as években kerültek leszállóágba, ekkorra ugyanis már megfelelő sűrűségű és minőségű úthálózat állt a szállítmányozás rendelkezésére, Mára Magyarországon 22 működő kisvasút maradt, ezek is személyszállításra álltak át, mivel azonban egyre többen ismerik fel a kisvasutak turizmusban betöltött szerepét, elmondható, hogy lassan ismét fejlődés indult meg, és növekszik az utasforgalom. A többi mellett a kemencei kisvasút azért ipartörténeti jelentőségű, mivel Európában egyedülálló módon 760 helyett mindössze600 miliméteres nyomtávú, és ráadásul görpályás rendszerű. Ez utóbbi azt jelenti, hogy mivel a pálya minden pontja a végállomás felé lejt, így a kocsikat csak hegymenetben kell vontatni, lefelé saját súlyuknál fogva gurulnak, és csak fékezni kell őket.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?