Előd
7 °C
17 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

A jó, a rossz és a tablettás

2004.09.27. 11:28
A magyar borivó nemzet, szoktuk időnként megpödörni a bajszunkat, ha úgy adódik, hogy meg kell. Pedig jó bort nálunk valószínűleg kevesen isznak. Valójában Magyarországon még mindig túl nagy az esély arra, hogy a mezei polgár, ha nem borboltba zarándokol el, csak beugrik a közértbe az esti koleszterincsökkentőért, akkor nem borral tér majd haza, hanem valami bornak látszó azonosítatlan izével, amely ráadásul egészségtelen is. Persze nagyobb a választék a hipermarketekben és egészen más vár ránk egy borboltban, de lássuk be: azt a fajta tájékozottságot, ami alapján el lehetne várni, hogy valaki Hamupipőkeként biztos kézzel válassza ki a tiszta búzát az ocsú közül, egyelőre nem kérhetjük számon senkin. Magyarországon ugyanis még nincs borkultúra. Ami van, az sem az.

Viszont Bárány István A magyar bor című könyvecskéje rövidsége ellenére meglepően informatív. S a rövidség ebben az esetben telitalálat. Egyikünk sem szeret vaskos köteteken rágódni, mielőtt bevásárolna. Tömör fejezetek a borvidékek történetéről, borstílusáról és jellemző szőlőfajtáiról, kötelezően igényes fényképekkel körítve: ennyi elég, hogy nagyjából képbe csússzunk.

Mi magyarok, mielőtt először találkoznánk iható borral, hozzászokunk ahhoz a gyakorlathoz, hogy a bort gyorsan le kell küldeni a gyomorba, gyorsabban, mint a töményt, mert különben szétterpeszkedik az a buta íz teljes terjedelmében, aminek maradékai még így is ott tanyáznak percekig az ember nyelvén. Többek közt az ilyen könyvek győzhetnek meg minket arról, hogy ez a mindannyiunk számára ismerős lidércnyomás nem a borral való találkozás volt, hanem csak gonosz tetvérbátyjával. És ezért is tanulságos a huszadik század második felének bortörténelméről írottakat olvasni a könyvben. Jobb, ha szembenézünk ugyanis azzal, hogy amit a rendszerváltás előtt (és sokszor ma is) szamorodniként, vagy egri bikavérként kóstolgattunk, az nem feltétlenül volt jó bor. Pedig sajnos a szövetkezeti borok okozta negyven évnyi ízléskárosodás határozza meg mai borkultúránkat is.

A fejezetek végén néhány rövid sorban eligazítást kapunk a kötelezően ismerendő pincészetekről is, lényegretörően, amire az ember csak értően bólint, mint amikor jelet kap, majd a gyerekek sírása, és az asszony rimánkodása közepette hangtalanul csomagolni kezd és korán felül az egri gyorsra, hogy elég ideje legyen végigkóstolni a Verőszala utca és a Szépasszony-völgy pincéinek összes hordóit.

Persze a könyv gyakorlatias információkkal is szolgál arról, hogy hol, mennyiért, mit vegyünk és mit ne, ha már e cikk elején úgyis erről szólt a sirám. Mindent egybevéve, frissen szerzett tudásunkkal már bátran büszkélkedhetünk tisztelőink gyűrűjében. Mert mi más dolgunk lenne a világon? Fecsegni, iszogatni, s közben észrevétlenül benne találni magunkat egy otthonossá váló kultúrában.

Bárány István: A magyar bor
Corvina, 2004
1480 Ft