Majomházat avattak a liberálisok

Úristen, a Süni vagy a Búvár leleplezte, hogy Demszky főpolgármester a piaci ár töredékéért bérelt aranyhasú mangábét, születésnapján pedig ősi magyar dzsentriszokás szerint, vörös varit egzecíroztatott hasonszőrű barátaival? A helyzet talán nem ennyire súlyos, de Demszky Gábor mindenképpen zaklatott, feldúlt arccal érkezett a Majomház elé, ahol az egybegyűlt állatkerti veteránok és sajtómunkások az átépített Majomház megnyitójára vártak.

Emberszabásúak

Az ideges városvezető rövid beszédével egy csúcsformában lévő Dieter Bohlennél is ügyesebben elégítette ki a tömegigényeket. A tömeg ugyanis majmot és vicces politikust jött látni, Budapest első embere pedig nyitásként azt az élményét osztotta meg az ezerfejű cézárral, hogy az ország leglátogatottabb közgyűjteményében - most kapaszkodjanak bele az egéralátétbe - gyerekcsoportokkal találkozott. A breaking news után azt is megtudtuk, hogy a Városligetben elterülő, patinás intézményben nem csak emlősök, rovarok, kétéltűek, gyermekek és műanyagállatfigura-árusok, de elvont fogalmak is megtekinthetők, amennyiben a mai társadalom követelményei itt vannak az állatkertben. Hallottunk pár szót Koós Károlyról és Zrumeczky Dezsőről, a Majomház tervezőiről, az 1912-es nyitásról és a 36-os átépítésről, majd szomorúan megállapítottuk, hogy a sajtó aknamunkája a legsármosabb főpolgármesterrel is ezt teszi, aztán elégedetten csettintettünk Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter és állatkerti ex-főigazgató szófordulatán, miszerint az állatok és a nagyközönség számára. A hazai pályán láthatólag nagy formát futó, jókedvű Persányi állami tőgyekből csordogáló tejjel is megörvendeztetett, aztán végigfutott a Majomház történetén, az 1912-es indulástól - ekkor közel 40 fajt mutattak itt be, kicsiny ketrecekben - máig, amikor is korszerű, külön bejáratú külső kifutóval is ellátott lakhelyeken élhet összesen hét faj plusz az idegenszívűek képviseletében a vízicsibe. A két férfipolitikus amúgy jól elnyomta Bosch Ilma főigazgató asszonyt, aki három szót, ha szólt, aztán bezúdultunk a Majomházba.

Üvegezett lakosztályok és űrhajó-érzés majmoknak

Érdekes és elgondolkodtató jelenség, hogy a XXI. század hajnalának Budapestjén nem az emberek, hanem az állatok számára készülnek a legjobb modern épületek. Ha Ön egyszerű, funkcionális, de jól kinéző új építményt vagy belső átalakítást akar látni, akkor fogja meg a legközelebbi gyermeket és vigye ki az Állatkertbe. A tervező minden esetben Kiss Péter. Ő dizájnolta az új margitszigeti állatkertecskét is, a geometrikus hasábfa-csűrökkel. És a Majomházat is.

Az épület kívülről is sokat változott. Az oroszlánok felé eső szárny külső oldaláról eltűntek a kicsi, nyomasztó ketrecek, ehelyett acél vázszerkezet és tejüvegszerűen átlátszó, fehér borítás látható. Bár nem frissen készült el, nekem újdonság volt a házból kivezető cső, amin keresztül a lakók a fókák medencéje előtti, vízzel körülvett majomszigetre juthatnak ki. A cső oldala nem tömör fémlemez, hanem acél rácsozat, így a majmok kimászás közben is láthatók lesznek. Most még nem, mert egy ideig szokniuk kell az új vackot. Ha előbb nyitnák fel a csapóajtót, a mangábék nem lennének hajlandók visszajönni a szigetről - tudtam meg egy szakembertől.

Nem tréfál

A Majomházba való behatolás közben a fotóshad megpróbálta rávenni a két liberális politikust, hogy pózoljanak egyet a vicces paraván mögött. Tudják, az a fajta tréfa, hogy egy lapra ráfestenek egy jelentet, néhány szereplő arca helyén lyukkal, ahová az arcot hátulról bele lehet helyezni, szemből meg lefotózni az egészet. Itt a háttér dzsungel, a szereplők majmok plusz emberek. Na, az ideges Demszky ezt először kerek perec megtagadta, aztán a nemzeti közép képviseletében beállt pózolni a paraván elé. A fregoliembernek mutatkozó Persányi azért kidugta a fejét az egyik lyukon, megmentve a liberalizmus becsületét.

Fa, üveg, fém, alumínium

Bent csupa jó élmény érte az építészeti és majomügyi riportert. Az átalakítás pompásan sikerült, amennyiben a gyönyörű koósos-zmureczkys alapokhoz és finom részletekhez egyszerű, nagyvonalú új elemek csatlakoznak. Ketrec egyáltalán nem maradt, csak néhány üvegfalú, fatörzsekkel és korszerű öntött padlóval berendezett luxus majomapartman kertkapcsolattal és amerikai konyhával. Azon lehet vitatkozni, hogy a fatörzseket érdemes volt-e jól látható alumínium csavarokkal és kötőelemekkel egymáshoz rögzíteni. Első pillantásra szörnyűnek tűnt, aztán megszoktam.

A beltér meghatározó látványeleme a fémvázas tejüveg szárny alatt elterülő minidzsungel tavacskával, vízityúkkal, buja növényzettel, liberális politikusokkal és szabadon mászkáló majmokkal. Az erdő a dél-amerikai esőerdőket idézi fel és a molnárgáboros, Amazonas-menti hangulatot csak fokozza, hogy a fontosabb növények mellé leszúrt táblácskákon olyan neveket olvashatunk, mint aranytrombita, holdfolyondár, édes szamócaguáva és purgódió. Utóbbi remélem nem hashajtó.

Két szabadelvű lajhárt macerál

A majmok között mászkálás élménye bizsergető. Jó volt látni, hogy még a politikusokat is megérintette a gyermeki hangulat. Persányi eleve oldottan érkezett, ezért nem is volt meglepő, amikor egy adott ponton felpattant egy trópusi fa mellé és bratyizni kezdett egy alvó lajhárral, aki úgy nézett ki, mint egy nagyon szőrös kereszténydemokrata delegátus a pártkongresszus tizenharmadik órájában. Demszkytől azonban nem vártam volna, hogy kövesse a minisztert és konkrétan megvakargassa az álmában mosolygó, belassult majmot. A városvezető ezután furcsa hangon cicegett is egy arany oroszlánmajmocskának, úgyhogy a liberális szavazóknak sem kell elveszíteniük a reményt.

Pár pillanattal később ritka újságírói bravúr küszöbére érkeztünk, amennyiben rögzíteni tudtuk, hogyan működik a sokat emlegetett kézi vezérlés a gyakorlatban. Íme.

Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter, az Állatkert előző főigazgatója: Azt kéne még, sok lajhárt szerezni.

Bosch Ilma az Állatkert jelenlegi főigazgatója: Igen.

Minidzsungel

A mókás majmok a legdurvább figurákat is képesek szeretnivaló kisdeddé varázsolni. Örök emlék marad a kérges arcú tévéoperatőr, aki a tömeg elvonulása után ott maradt a minidzsungelben és elmélyülten bámult egy csinos vöröskezű tamarint, aki egy faágon egyensúlyozva gyömölcsdarabot majszolt és hangosan csámcsogott. A vöröskezűnek csintalan rocksztár-feje volt nagy, tépett denevérfülekkel. Az operatőr - aki adott helyzetben nyilván sáros bakanccsal taposna akárhány özvegyen és árván egy jó vágókép kedvéért - párás tekintettel figyelte a tamarint, közben öntudatlanul ő is hangosan csámcsogott és mozgatta a száját.

A jelenet eszembe juttatta az épület mögött felállított büféasztalt. A mély emberismeretről tanúskodó szervezők stílusos figyelmességéként jellegzetes majomcsemegéket kínáltak a sajtónak, úgyis, mint görögdinnye, barack, mogyoró és banán. De mi lehet a meleg ételt rejtő alpaka fedők alatt? Nyilván párolt gorillamegfigyelő-gerinc - tippeltem. De mégsem: főtt kukorica volt, így igazán elégedetten távoztam az újabb remek állatkerti épületből. Vigyék el a gyermeket vagy a családhoz tartozó liberális politikust, és lesz egy jó délelőttjük.