Zabálni a felhők felett

Mintha a szépemlékű, légpárnás kosárcipővel, és Ferrarival száguldozó tinilányokkal operáló Spionfióka első jelenetébe csöppentem volna: már nincs több hely a turistaosztályon, így sajnos a business-utasok közt kell lehúznom a nyolcórás repülőutat. Overbookingoltak a hetedik mennyországba, süppedő bőrfotelben cserszegi fűszeressel és libamáj-pástétommal kínálnak, és én megpróbálok úgy tenni, mintha azért nem lenne rajtam öltöny, meg szorosra húzott nyakkendő, mert a reklámszakmában dolgozom, esetleg feltörekvő popsztár vagyok. Csak nézzenek meg jobban profilból.

Visszaúton viszont sehogy sem tudok annyit késni a becsekkolásnál, hogy újból első osztályra pakoljanak, így marad a harminc centis lábtér, a papírdobozba csomagolt iskolai menza és a film, aminek csak a felső egyharmadát látom a hatodik sorból. Észrevették már, hogy milyen magas Halle Berry homloka? Takarják le a képernyő alsó felét, és rögtön rádöbbennek.

A sztárok emésztése

A Malév turista- és business-osztályának spontán tartóstesztje szerint milliomosnak lenni jó, még jobb, ha egy multi fizeti az első osztályú jegyed, és neked fogalma sincs arról, hogy mennyit gombolnak le rólad egy olyan szolgáltatáscsomagért (mosoly+ehető étel+annyi hely, hogy a tüdőd ne ütközzön az előző sor széktámláiba, ha levegőt veszel), amit egy elvitelre rendelt vacsorával és egy készséges titkárnővel akár tizenötezerből ki tudnál hozni. Plusz a titkárnő fizetésemelése.

Mindezek után néhány targoncányi előítélettel megpakolva indultam a Malév új menüsorait kiválasztó sajtóeseményre, ahol sztárok kóstolták a business-menüket, majd kicsivel később szakemberek a turistaszendvicseket. Hagyjuk most a sztárokat, állítólag Bochkor Gábor, Sváby András, de még Presser Gábor is olyan emésztési rendszerrel rendelkezik, mint egy átlagos homo sapiens, még ha a Story Magazin meg is próbál mást sulykolni nekünk erről.

Fürj és libamáj pácban, unalmasan

A Malév több mint kétszáznegyvenféle étel közül választja ki azt a százharminckilencet, amit az elkövetkező fél évben felszolgálnak majd a járatokon. Turistaosztály, business-class, vegetáriánus- és wellness menüsor, kóser és muzulmán ételek, diabetikus és gluténmentes fogások, körülbelül kétmillió adag. Plusz ötven mázsa kávé, háromezer hektoliter ásványvíz, ötezer hektoliter üdítő és ezerkétszáz hektoliter sör. Számok a sajtóanyagból.

"A légitársaságok általában a jegyár három százalékát költik el a fedélzeti ételekre és italokra" - súgja meg nekünk Berzsényi Anita, a Malév Catering vezetője, aki azt azonban nem hajlandó az istennek sem elárulni, hogy ezt a három százalékot mégis hogy osztják szét a turistaosztály mezítlábas utasai és a vastag szivarokat pöfékelő légi burzsoázia között.

Annyi biztos, hogy az első osztályon nem spórolnak az alapanyagokon: libamáj, bélszín, pármai sonka és fürjtojás sorakozik az apró porcelán tányérokon, amiket itt még nem cseréltek papírdobozra, de még az újrahasznosított műanyag sem került szóba, pedig az a turistaosztályon már felelőtlen luxusnak számít, mintha élő Elvis Presley-koncertet szerveznénk a Budapest- New York járatra.

Más lehetőségük nem is nagyon van a luxusra a reptéri szakácsoknak, ugyan az ételeket nem fagyasztott alapanyagokból készítik, mint más légitársaságoknál, de azért a tömegesen gyártott készétel kategóriában nem nagyon lehet gasztronómiai remekműveket varázsolni. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a fűszerekkel sem szaladhat el a kezük, hiszen itt tömegízlések és tömegigények vannak, még ha a tömeg brókerekből és bankigazgatókból is áll, és csak elvétve tűnnek fel gourmand-ok, akik minden falatot lassan köröztetnek a szájukban, amíg ki nem oldódnak az ízek.

A legmeglepőbb, hogy a köretet szinte minden luxusmenüben sikerül elrontani: kemény a rizs, vagy épp ellenkezőleg, olyan puha, mintha előrágták volna, a krumpli pedig ízetlen, mintha hőre keményedő műanyagból fröccsöntenék volna. A zöldségköretekre azonban nem lehet panasz, nincs mirelitszaguk és az ízük is szervesre emlékeztet.

Gluténmentes ízek

A turistaosztály menüit ekkor már rettegve várjuk, a nyelőcsövem heves pszichoszomatikus irritációval reagál a közelgő papírdobozokra, amiket egyébként a Malév azért vezetett be a műanyagtányérok helyett két éve, amikor a fapadosok szorítása miatt közel felével csökkentette a fedélzeti szolgáltatásokra fordított pénzeket, mert környezetbarátnak számítanak, olcsók és könnyűek, így a sajtóanyag szerint jó hatással vannak a repülőgépek kerozinfogyasztására is. A 767-es Boeingek azóta lebegve, hajtóművek nélkül is tartják az utazómagasságot, sőt egyes híresztelések szerint néha drótkötéllel kell a betonhoz kötni őket leszállás után, hogy arrébb ne levitáljanak reggelre.

A turistaosztály azonban meglepetést okoz: az előrecsomagolt szendvicsek nem rosszak, a hidegtálakon nem párizsi zöldell, és a meleg ételek néha ehetőbbek, mint a business-classon, legfeljebb nem lazacot kapunk, hanem marhatokányt. Látszik, hogy a Malév a nemzetközi trendek elé menve újból a fedélzeti szolgáltatásokkal igyekszik hódítani. A krumplival persze itt is gondok vannak, de legalább a turistamenüben is ugyanolyan ízetlen a steakburgonya, mint az első osztályon.

A különleges menük kóstolásakor már nem bírunk a lelkesedésünkkel, meg kell állapítanunk, hogy muzulmánnak lenni jobb, mint bankigazgatónak, mert a pulykasteak zöldséges rizzsel jobb, mint az első osztályon tálalt kicsit ízetlen pörkölt, vagy lazacfilé. A kóser ételeket sajnos gojok még csak nem is láthatják, lepecsételve érkezik Rotterdamból, az utas előtt bontják csak ki melegítés előtt. (Tényleg vannak kóser mikrók a gépen?) A lisztérzékenyeknek kínált, gluténmentes menü viszont bestof, a zöldség nincs túlfőzve, a hús nem rágós, és még ízlik is. A vegetáriánusok persze már megint rosszul jártak, a hideg sült krumpli, a pacallá főzött cukkíni, meg a grízgombóc még egy egész úton önkívületben mantrázó krisnásból is kihozná az állatot.

A különleges menük egyébként információink szerint (a szemközti asztalnál ülő szakértők súgtak) másfélszer annyiba kerülnek, mint egy átlagos fogás, így ha még a privatizáció előtt haza akarjuk vágni a Malévot egy körülbelül kétezer forintos tétellel, rendeljünk az utazás előtt legalább egy nappal muzulmán vagy zsidó kaját. Ha jót akarunk enni, akkor meg hivatkozzunk a lisztérzékenységre.