Rendőrtiszti Főiskola

2003.11.09. 12:30
A legkevésbé ismert felsőoktatási intézmények egyike. Egyszerre civil műhely, ahol jól képzett szociológusok, jogászok és kriminológusok dolgoznak, és egy erőszakszervezet utánpótlási bázisa. Ezen az iskolán ezredesek tanítanak, osztályok helyett szakaszok vannak, és a diákok egyenruhában látogatják az órákat.

A fogaskerekű végállomásánál, a Széchenyi-hegy tetején terpeszkedő főiskolára senki nem sétálhat be csak úgy: még a meghívásra érkező vendégnek is le kell adnia a személyijét a portásfülkében üldögélő, szürke gyakorlóruhába öltözött diáklánynak. A központi épület századfordulós tömbje elegáns szanatóriumra emlékeztet, pedig ez sosem volt a Varázshegy: az Isteni Szeretet Leányai laktak itt a szocializmus előtt. Egykori kolostoruk falait ma üvegvitrinekbe zárt revolverek és géppisztolyok díszítik.

A főiskola a harminc éve alapított Rendőrakadémiából fejlődött ki, tanárainak és vezetőinek jelentős része vagy már az elődintézményben is oktatott, vagy ott diákoskodott. Ami számukra a hőskort, az igazi

kemény, férfias nevelés

színhelyét jelentette, az a külső szemlélő számára egyszerűen a diktatúra egyik erőszakszervezetének fellegvára volt, melynek falai közé kevesen pillanthattak be.

A rendszerváltás után a főiskolának egy sor új elvárással kellett megismerkednie: a civil kontrollal, a szolgáltató, polgárbarát rendőrség ideájával és a demokratikus szellemiséggel. Ekkor került az első és mindmáig utolsó civil főigazgató a Széchenyi-hegyi akadémia élére, aki színvonalas társadalomtudományi kart épített ki, kiváló civil szakemberekkel. Két évvel későbbi halála után a belügyminiszter - élve törvény adta jogával - parancsnokot nevezett ki az intézmény élére, amiben sokan a tábornoki lobbi megerősödését látták. A jelenlegi főigazgató, Sárkány István dandártábornok posztját már pályázati úton nyerte el. Az iskola katonai jellege újra megerősödött kissé, legalábbis nőtt a magas rendfokozattal rendelkező tanárok száma a 90-es évek elejéhez képest. Úgy tűnik tehát, egyelőre beállt egy kényes egyensúly a civil és a katonás légkör, a hagyományos szakmai képzés és a modernizáló célzatú, társadalomtudományi jellegű oktatás között.

Sárkány István dandártábornok, főigazgató szerint a főiskola abban különbözik a többi felsőoktatási intézménytől, hogy néhány meghatározott szervezet, így a rendőrség, a büntetés-végrehajtás, a határőrség, illetve a vám- és pénzügyőrség számára biztosít utánpótlást. Nem követhetik tehát a többi egyetem példáját, és nem onthatják gátlástalanul a munkaerőpiacon később elhelyezkedni képtelen hallgatókat. A felvehető diákok számát minden évben a minisztérium határozza meg a tényleges igények szerint. Épp ez a főiskola fő vonzereje: az évente 230-250 végző

hallgatónak biztos helye

van a diploma után, azonnal állást kapnak, ráadásul tiszti rendfokozattal, vagyis bizonyos értelemben vezetőként kezdhetik pályafutásukat. A főiskola elvégzése persze nem jelenti azt, hogy a tanulmányait befejező diák bármilyen állás betöltésére alkalmas. Bizonyos rendőri munkák, például a pénzügyi és gazdasági bűncselekmények utáni nyomozás, speciális szakképzettséget igényelnek, a magasabb beosztások betöltéséhez pedig általában jó néven veszik, ha az illetőnek van egyetemi diplomája. A tipikus magyar rendőrkarrier úgy néz ki, hogy az ambiciózus fiatal tiszt a főiskola után munka mellett még elvégzi a jogi egyetemet is.

A jelentkezők egyik része a civil életből érkezik, érettségi után, másik részük viszont korábban is a szervezetben dolgozott mint gyakorló rendőr. 'k általában rendészeti szakközépiskolába jártak, és pár évvel idősebbek a többieknél. Mivel az elméleti képzés leghangsúlyosabb része a főiskolán is a jog, magyarból és történelemből van az egyetemihez hasonló felvételi teszt. Emellett van pszichológiai, fizikai és egészségügyi alkalmassági vizsgálat. Fogarasi Mihály adjunktus, a főiskola pszichológustanára arról tájékoztatott, hogy az alkalmassági vizsgálat két részből áll. A központilag meghatározott, standard teszt a sorozáson alkalmazotthoz hasonlít, majd ezt valamilyen projektív teszt és személyes beszélgetés követi. Ahhoz, hogy a szűrés igazán hatékony legyen, a pszichológia tanszék tanárai szerint a rendelkezésre álló idő többszörösére lenne szükség, ámbátor így is ritka, hogy látványos kudarcokkal szembesülnének a felvételit követő három évben. A jelentkezők ma már semmiben sem különböznek az átlagos középiskolásoktól, civil, hétköznapi fiatalok, legalábbis az első évben. A katonás nevelés persze idővel kissé átformálja a személyiséget, ez már a tengerészgyalogos-kiképzésre emlékeztető, embert próbáló egy hónapos alapozó kiképzés után érezhető. Fogarasi szerint hasonló hatása van a terepen töltött gyakorlati időnek is. A tekintélyelvűség befolyása szakonként eltérő, a legkatonásabbak szerinte a határőrök. A fizikai és egészségügyi alkalmasság speciális követelményeket jelent: csak jó kötésű, erős fiúk és lányok juthatnak be a főiskolára. A betegeket és testi hibásakat eleve kizárja a miniszteri rendelet alapján készült szabályzat. Nem lehet például rendőrtiszt cukorbeteg, magas vérnyomású, túlsúlyos, valamilyen érzék- vagy mozgásszervi fogyatékosságú, sőt már egy ujj vagy az első fogak hiánya és a kancsalság is kizáró ok.

A lányok aránya ma már 30-40 százalék körül mozog: ez szintén a változás jele, a 80-as évek elején szinte kizárólag az igazgatásrendészeti szakon voltak lányok, ma már viszont a legkevésbé nőies területeken is felbukkannak. Nincsenek viszont cigányok, a megkérdezett tanárok legfeljebb elvétve tudtak egy-egy esetet említeni, bár statisztikák természetesen nem készülhetnek. A fő ok a jelentkezők hiánya. Sárkány István elmondta, néhány évvel ezelőtt az Országos Cigány Önkormányzat felkérte a főiskolát, indítson felvételi előkészítőt cigányok számára, de az OCÖ egyszerűen nem tudott elegendő számú jelentkezőt gyűjteni. Cigány rendőrtisztek tehát még jó darabig nem kerülnek ki a Széchenyi-hegyről. Az előítéletesség viszont a hírek szerint erősen jelen van a főiskolán: a társadalomtudományi tanszék által pár éve végzett és szakfolyóiratokban is közzétett kérdőíves kutatások legalábbis elkeserítő és részben máig publikálhatatlan eredményeket hoztak. (A hasonló módszerrel végzett antiszemitizmus-vizsgálatok nem mutattak ki az átlagnál súlyosabb ellenszenvet.) Bár objektív adatok nincsenek róla, valószínű, hogy a cigányellenesség a terepen folytatott munka és a súlyos, mindennapi konfliktusok terméke, erre mutat, hogy a hírek szerint erősebb a már gyakorló rendőrként dolgozó hallgatókban, mint diáktársaikban.

Finszter Géza kriminológus szerint a nyugati tapasztalatok azt mutatják, az előítéletesség jelentős részben az ismerethiányból származik, ezért az Európa Tanács több országban megrendezett rendőri felvilágosító kampánnyal és a tanrend megváltoztatásával próbálja orvosolni a problémát. Magyarország azonban a felvilágosultság formai követelményeinek már a 90-es évek közepén megfelelt, így a kampány nálunk elmaradt. A főiskolán elsősorban az etika és a szociológia tantárgyak keretében esik szó a cigányság kultúrájáról és problémáiról, de roma népismereti kurzust is szerveztek az elsőévesek számára. Ennek keretében az Országos Cigány Önkormányzat, a Nemzeti Etnikai és Kisebbségi Hivatal, valamint a Miniszterelnöki Hivatal romaügyi államtitkársága küldött cigány származású előadókat. Teleki László államtitkár nagy tapsot kapott a hallgatóktól; igaz, nem mindenki volt ilyen szerencsés, korábbiakban a fogadtatás elutasítóbb volt. A kurzus anyagát egyébként beépítik a szociológiavizsga tételei közé, de három év alatt hat óra mindenképpen kevés.

Bodonyi Lívia docens, a társadalomtudományi kar kommunikáció- és politológiaoktatója úgy véli, elsősorban az ő feladatuk a hallgatók toleránsabbá tétele. Az előítéletesség kérdése nem érthető meg a diákok társadalmi hátterének ismerete nélkül, a főiskolára ugyanis jórészt szűk körből körből érkeznek a jelentkezők. Többségük vidéki, aki esetleg maga is megtapasztalta az együttélés nehézségeit, mélyebb ismeretei viszont alig vannak. A falusi származással együtt jár, hogy teljesen idegenek Pesten, kollégiumban élnek, ahol az idősebb társak véleménye a meghatározó, és a főiskola zárt világának sajátos szabályai szerint gondolkodnak. A társadalomtudományis tanárok feladata így nemcsak az, hogy szakmai ismereteket adjanak át, hanem hogy kicsit kinyissák előttük a világot. Például megmondják, hol találnak egy olcsó boltot, hogy kell használni a metrót, vagy hol vannak a jó mozik, nem utolsósorban azt, hogy milyen filmeket nézzenek meg.

Zsuppán András