Tisztességes ember az energiaitalt ugyebár hétvégeként vodkával keveri, csak úgy a hangulat kedvéért, hétköznaponként pedig tisztán issza, hogy aztán egészen az infarktusig túlórázhasson. Habpartin részegen támolygó fiatalokkal és véreres szemű munkamániásokkal azonban nehéz brandet építeni, így a Red Bull nagy igyekezetében inkább a száguldást és a veszélyt próbálja a márkához kapcsolni. Még akkor is, ha nem túl valószínű, hogy Besenyei Péter éppen a taurinlökettől képes fejen állva átrepülni a Lánchíd alatt.
Gyorsasági műrepülés, meg extrém ládaderbi után a tuttifrutti-ízű ital most downhill-kerékpárversenyt rendezett, de persze nem csak úgy, lombos fák és csicsergő madarak között, hanem a Deák téri metróaluljáróban. Mozgólépcsőn ötvennel lezúduló, szerelvénybe befaroló és rámpáról ugrató biciklisták szállták meg a BKV-ellenőrök kedvenc vadászterületét szombat éjjel.
A 6000 euró összdíjazású, meghívásos versenyen harminckét külföldi és magyar downhill-versenyző mérte össze a tudását, párosával száguldottak végig a kék- és a piros metró peronjain és mozgólépcsőin kialakított versenypályán, hogy aztán az időeredmények alapján kirostálva bekerüljenek a legjobb nyolc közé, majd hajnali három után egy utolsó nekirugaszkodással eldöntsék az elsőbbséget. Közben ütemes gördeszkametál meg college rock bömbölt a hangszórókból és a VIP-vendégek ingyen emelhették bármeddig a vérnyomásuk a kartonszámra osztogatott energiaitalokkal. Plusz gratis hotdog, akinek volt türelme kivárni a fél órás sort.
Az egyszerű halandóknak se taurin, se ingyen virsli nem jutott, ők ugyanis csak a felszínről, kivetítőkön követhették az eseményeket. Cserébe viszont nem kellett megtapasztalniuk, hogy milyen, amikor harminckét műszálas biciklisnadrág izzad a reflektorokkal felfűtött negyven fokban.
Persze a leállított mozgólépcsőkön iszonyatos dübörgéssel lecsörtető biciklisták látványa, meg a felfokozott Kontroll-utánérzés miatt megérte együtt izzadni a versenyzőkkel, még akkor is, ha ez hosszútávon csak a nagy számban felsorakozott, extrém sportokra specializálódott fotósokat kötötte le. (Ők azok, akik pont úgy öltöznek, mintha a deszkások, csak minden bizonnyal régebben többször csúnyán hanyatt estek járdára ugratáskor, így maradt az extrém sportolók fényképezése, meg a halszemoptika. A legelvetemültebbek még a metróban is csak gördeszkáról fotóztak, mintha anélkül már a fénymérés se menne).
Az éjfélkor kezdődő verseny első másfél órájában ugyanis a versenyzők csak próbálgatták a pályát (volt, aki el is esett), a futamok csak fél kettő után kezdődtek. Ekkor azonban a vendégek jelentős része már elunta a fotózást, meg a korlátnál ácsorgást, és legfeljebb egy oszlopnak rohanó versenyzőre kapták volna fel a fejük. Vagy ha Besenyei Péter dugóhúzóban átrepült volna a kettes metrót a hármassal összekötő szűk folyosón.
Ennek ellenére azért remek móka a metróride, legközelebb talán jegykiadó automatákkal és gyorsasági bérletfelmutatással is színesíthetnek a szlalompályát.
A verseny végeredményét itt keressék>>>.