Kiherélt pinák

A magyar sajtó aranypillanata volt, amikor a Penthouse korábbi kiadója beköszöntő írásában "bevállalós, tényfeltáró puncimagazint" ígért az olvasóknak. Adta volna az Isten, de mégsem kaptuk meg tőle, aztán hamar meg is szűnt a lap. Talán majd most - gondoltam az újságos bolt előtt állva, majd vadul meredező mellbimbómat ingembe rejtettem, és megvettem az Igazi Penthouse első számát.

A szégyenlős szexlap

Már a címlap rengeteg információt hordoz. A legszembeötlőbb, hogy a virtigli szexmagazin címlapján nem félmeztelen leány fotója, hanem egy nyilván művészinek szánt akttorzó látható: se mell, se pina, ehelyett izmos hátat és egy jelentős darab feneket kapunk + egy bónusz női sarkot, a habkőfetisiszták nagyobb örömére. Hadd szaladjak az események elébe: a Penthouse olyan meztelennős magazin, ami szégyelli ezt, és minden eszközzel megpróbál másnak látszani. Például azzal, hogy elvétve mutat meztelen nőket.

Az előlapon szembeötlik még, hogy ezt a kiadványt is valamelyik illegális gesztista csoport tartja a markában. A legdurvább, szinte überelhetetlen találat az undorító alcím - havi érzés férfiaknak -, míg a Hárem az igazság a könnyed, a Lelopják a csillagot is a kékről meg a béna iskolát képviseli.

Élethalálharc a finnugorokkal

A nyomtatott sajtó meghaladhatatlan csúcsteljesítményei az induló kiadványok elején található főszerkesztői beköszöntők-krédók. Ezúttal sincs másként: kacagással vegyes megrendüléssel asszisztálhatunk Pósa főszerkesztő (ex-Playboy) küzdelméhez egy kicsiny, de bonyolult finnugor nyelv alakzataival. Van itt az élet örömeit rejtő, de provokatív életművészet, olyan nappali, ami a legnagyobb élet- és olvasmánytér, sőt, Kettesben nevet viselő, önmagáért beszélő amerikai képanyag is. Hogy a végén megtudjuk, milyen is ez a Penthouse: Lágy, de mégis felébreszti az ősi ösztönöket.

Hát akkor ugorjunk bele a fertőbe!

A Penthouse beltartalma zavarba ejtő. Ha gyorsan, mélyebb beleolvasás nélkül átpörgetjük, a tipikus pina-autók-órák-szivar tematikát sejteni benne. Ha a címeket is megnézzük, elkezd kirajzolódni az ideális Penthouse-olvasó fantomképe. Az ideális Penthouse-olvasó a környezetszennyezésen és a könnyűdrogok népszerűségén felháborodva megigazítja egymillió forintos karóráját, majd egy palack Weininger Soproni Frettner Cuvée és egy szivarhamutartó segítségével szétválasztja az egymást artisztikusan nyalogató titkárnőket, hogy elárulja nekik a borzalmas igazságot: Szófia specialitása az olcsó atomfegyver.

Nézzük a részleteket!

Ahhoz képest, hogy egy ilyen laptól a habzsolás és hedonizmus dicsőítését vártam volna, a legelső cikk egy szenvedélyes-átkozódós környezetvédő kirohanás a Balaton-parti telkek és a Szovjetunióból idehurcolt növényevők ellen, akik a táj legfőbb építőanyagaként használt nádnak adták meg a magukét. A szerző ezenfelül az illegális mutyistég kifejezéssel ajándékoz meg minket.

Doktor Pósa és az állatok

A következő írás legalább ennyire zavarba ejtő. Maga a főszerkesztő veszi fel újra a keresztjét, a klaviatúrát, és írásba fog. Ezúttal szenvedélyes kirohanást ereszt meg a marihuána fogyasztása ellen. Bár a nyolcvan év alatti korosztálynak szóló életmódmagazinok a világon mindenhol tekintetbe veszik a realitást, és nem ágálnak a könnyűdrogok ellen, hiszen olvasóik jelentős része rendszeresen, bűntudat nélkül, sőt élvezettel fogyaszt ilyeneket, minden főszerkesztő emberi joga, hogy utálja a füvet. Doktor Pósa azonban annyira primitív érveléssel próbálkozik, hogy az szinte kiszaggatja a papírt.

Egy meg nem nevezett állatkísérletre utal - azt sem tudjuk meg, hogy majmokkal, kutyákkal, fácánokkal vagy pinamagazin-szerkesztőkkel végezték-e a kísérletet -, amelynek során egy ketrecben különböző módon megjelölt területeket alakítottak ki, és az állatok az eltérő egységekben más-más injekciót kaptak. Az eredmény pedig az lett, hogy ahol füves szúrást kaptak, oda akkor is visszatértek, ha azt különböző eszközökkel akadályozni próbálták a tudósok. Önök szerint a rendszeresen marihuánát szívó ember másként viselkedik? - teszi fel a szónoki kérdést Pósa professzor. Nem - kiáltom egy emberként -, mi emberek pont úgy reagálunk minden anyagra, mint a meg nem nevezett kísérleti állatok. Tapi kutyám, mondjuk, nagyon szeretett szarvasszarban fetrengeni, én meg nem, de ez a statisztikai hibahatáron belül van. Lapozzunk.

Az aktivista fertály után szigorúan szexmentes Sváby András-interjút találunk, két érdekessége van: az alany egy adott ponton verbálisan benyal Tóta W. kollegának, majd bátran ki meri mondani: az az igazság, hogy engem a nézők szeretnek..

Rohadt papok

A lapban ezután a szokásos csődörmagazin-tételek sorakoznak: drága kütyük bemutatása, DVD-ajánló, szellemesen megírt lemezajánló - Van egy keményen jó zenei stílus és egy hozzáértő hangszerelés -, aztán tévékritika-szerűség, majd végre az első csaj, ugyan már harminc, viszont kétdiplomás doktor, aki mindig is szoros kapcsolatban állt a szexualitásával, és ez nagy kihívás számára.

Ezután olvashatunk egy amerikai mesterlövészről aránylag érdekes dolgokat, a vitorlás Amerika-kupáról egy meglepően informatív anyagot, hogy belefussunk a misztikus "Vallás XXI." címet viselő képriportba, amiből megtudhatjuk, hogy a különböző vallások javarészt a hívőket segíteni hivatottak, ahelyett, hogy mondjuk a repülőgép-modellezőket támogatnák a rohadt papok. Rövid szivartartós-műkereskedős kitérő után ismét nők jelennek meg, Muhari László szolid aktfotóin.

Interjú következik, méghozzá Schiffer Miklós stíluskirály életművésszel, akiről csak azt felejtik el megmondani, hogy kicsoda. Ő viszont olyanokat árul el, hogy amikor az életművész utazik, akkor drágán lakik. Az egyik kérdésnél kiderül, hogy a Penthouse-nak bizony megvan a maga határozott véleménye a beillatosított buzikról, ráadásul az izzadságszag pártján áll. A titokzatos Schiffer arról beszél, hogy nyugaton lassan több a férfi illatszer, mint a női. Mire a kérdező: Határt azért csak kell húzni valahol.

Bűz, politika, bolgár atomfegyver

Szúrós szagú favágókról ábrándozva hajtok tovább, keresztül a borrovaton - Szekszárd volt/van az a borvidékünk, amely germanizmussal élve: el van bújva -, át a könyvajánlón (Steven Saylortól a Végzet fegyverét is bemutatják, ami tényleg az utóbbi idők legjobb krimijeinek egyike), át az Ingvar Kamprad-cikken, hogy egy igen hosszú és alapos, bár tökéletesen műfajidegen írásba fussak bele az Európai Unió szervezeteiről.

Ezután jön az egyik csúcscikk, a 10 bűnös város, ami leleplezi, hogy London specialitása az iszlám terrorizmus, Szófiáé a nukleáris fegyverek, Párizsé pedig - sosem találnák ki - az antiszemitizmus. Aztán majdnem érdekes, de tényeket, megszólalókat nélkülöző cikk az arab sejkek magyar macáiról, hogy a sok kiéheztetés után lelombozott érzékeinket egy szoftleszbikus fotósorozat próbálja felpezsdíteni, sikertelenül. Sajátos - és jó - szerkesztői vicc, hogy a következő anyag a korai magömlésről szól, ráadásul egy majomanya képével illusztrálva.

Vannak még mellre és pinára helyezve lefotózott fél-egymillió forintos órák, ismertetés Carlos Santanáról és a Rolls-Royce-ról és Kappadókiáról, meg egy szigorúan erotikamentes széria egy igazi vörös vadmacskáról, aztán kiszól a fogorvos, hogy be lehet fáradni. (Utolsó idézetünk, a macskás széria bevezetőjéből: Az első pillanatban Zita szemében még látszott valami szorongás - mint az ilyedt őzében, amikor szembenéz az ismeretlennel.)

A Penthouse igen praktikus lap, mondhatni ideális olvasmány orvosi rendelőben és fodrásznál. A címe miatt a többi várakozó merésznek fogja gondolni Önt, jó sok cikk van benne, így egy komplex gyökérkezelés-sorozatot is ki lehet húzni vele, ugyanakkor elvétve szerepelnek benne meztelen nők, kihívóak meg egyáltalán nem, így nem kell attól tartani, hogy gigászi erekciója miatt Ön kínos helyzetbe kerül.