Fideszes nindzsák, golfozó proletárok

Szóval milyen a sportosabb fajta magyar? - kérdezzük egymást a Decathlon kijáratánál.

A válasz: Az ágyból kipattanva lenyom két kilométert a futógépen, üt egy sorozatot a golfpályán, az akciós lótestápolóval lemasszírozza a lovat, aztán megtisztítja a nyílvesszőit. A nyilazás amúgy is valóságos heppje, gyermekkorától kezdve furtonfurt íjaz, de akkor sem jön zavarba, ha az ölébe esik egy felajzott nyílpuska. Munka után biciklivel felhajt egy sziklás hegyre - közben utálkozva nézi a focipályán izzadó korszerűtlen polgárokat -, ott sátortábort ver, majd 3500 forintos bakancsát kényelmetlen mászócipőre cseréli, és felkúszik a függőleges sziklafalon. Fentről űrtechnológiás kajakkal raftingol le, iszik egy akciós izotóniás italt, lecsutakolja a Suzukit, és hazahajt.

A kezdetek

Hogyan szereztük ezeket az információkat? Tudományos alapon párba rendeződtünk - egy túrázásban, sziklamászásban, mountainbike-olásban és egyéb extrém tortúrákban járatos riporter - ezentúl Hegylakó - és egy foci-horgászat vonalon mozgó tudósító - innentől Pondoray Béla -, aztán bementünk a budaörsi Ikea mellett található tetthelyre.

A Decathlont - hipernaturális óriásposzter-kampánya ismeretében (Súlyzó 890 forint) - a sport Tesco-áruházaként képzeltük: végtelen gagyimountainbike-sorokra, tollasütőkre, gumimatracrokra és piramis alakban feltornyozott ab-flexekre készülünk.

És valóban. Hegylakó figyelmét a belépés után azonban rögtön magára vonta egy váratlanul, a levegőben szétrobbanó ponyva, és mire azonosította a jelenséget, Pondoray Béla már eltűnt egy halom 9900 forintos kerékpár mögött. A jelenség egyébként sátor volt, amely a levegőbe dobva önmagát állítja fel. Hegylakó számára egyértelműnek tűnt, hogy a termék a parasztvakítás-részleg fő terméke, 9900 forintos ára miatt azonban tulajdonképpen akár egyetlen vicces hétvégi kempingezéshez is érdemes lehet megvásárolni, különösen, hogy a sátor kétrétegű, így akár egy esős napot is kibírhat.

Magashegyi túrára persze nem alkalmas, hiszen, mint a többi kiállított sátornak, ennek is üvegszálas, mínuszban elrepedő rúdjai vannak, de a himalájai expedíciók biztos nem itt fognak bevásárolni. Hegylakó ugyanakkor megállapította, hogy az Átlagos Magyar Túrázó könnyen felszerelkezhet innen, vannak olcsó, sőt nagyon olcsó hálózsákok, kulacsok, matracok. Legfeljebb a bennfentes társaságok nem fogadják majd maguk közé a frissen vasalt felszerelésekkel érkezőt, az olcsó termékeket ugyanis mind a Decathlon saját márkája, a noname Quechua jegyzi. A menő brandek itt is kategóriákkal drágábbak, ami csak azért nem zavarja meg a vásárlót, mert nem is nagyon tartanak ilyesmit.

Hegylakó a Tesco olcsó és gazdaságos sorozatának mintájára felfedezte a népszerű termékek decathlonos másolatait, amelyek mellett Triálon szocializálódott hősünket leginkább mégis az lepte meg, hogy gumilabda és expander helyett túrafelszerelés töltötte meg az áruház harmadát.

Pondoray Béla naplójából

No de mi áll halmokban a további kétharmadon? Leszakadtam a biciklik közé ékelődött Hegylakóról, és átfésültem egy három futballpályányi részt. Hamar kiviláglott a Decathlon stratégiája: minden fontosabb termékcsoportban kínálnak legalább egy dolgot, ami olyan olcsó, mintha a kínai piacon lennénk. Volt biciklissisak gyerekeknek 890-ért, női fitnesznadrág 1290-ért, fitneszszőnyeg 690-ért, gyereknek való hálózsák 1590-ért, kosárlabda 500-ért. Az egy nagyon olcsó után jön sok elég olcsó termék, aztán vannak a márkás cuccok, nagyjából plázaáron, vagy alatta kicsivel.

Feltűnt még, hogy minden sporteszközből és -ruhából van gyereknek való. Jó, golfcuccokból nem, íjból és pétanque-golyókból viszont már igen.

Mazsolázzunk kicsit a kínálatban, különösen azért, mert a Decathlon goldol a szórakoztatásra is. A sok überolcsó, unter uns kissé lehangoló sportcucc közé elrejtenek egy-egy igen drága és annál is mókásabb értelmetlenséget, így a helyszín kalandtúrázásra is alkalmas.

Látszatra sok az inline görkorcsolya, de a választék közelebbről nézve gyenge közepes. Aki trendi, az a jelek szerint inkább edzőtermezik: bőségesnek tűnt a választék tornaruhából és olcsó cipőből, rengeteg volt a különféle futópad és kondigép, nem beszélve az evezőpadokról és a jutányos, 8950-ért vesztegetett minigumiasztalról.

A hét politikai leleplezése

A gumiasztalt bámultam éppen, amikor olyan megdöbbentő felfedezést tettem, ami ezt a felszínes konzumriportot egy csapásra nemes politikai leleplező írássá teszi. A Decathlon ugyanis a jelek szerint lepaktált a fideszes nindzsákkal, akiket az agglomerációban elrejtett titkos bázisokon készítenek fel a 2006-os leszámolásra. A tárgyi bizonyíték egy izmos kommunista szuperhős vérvörös, életnagyságú felsőtesttorzója, karok nélkül, sematikusan vicsorgó fejjel, 51 190 forintért. A bábu olyan ijesztő tekintettel néz, mint azok a mit sem sejtő bolíviai parasztok, akiket az FBI éjjel-nappal teljes hangerővel lejátszott Újhelyi István-beszédekkel füstölt ki a föld alatti kokainlaborból. Az eszköz alapvetően a karatésok ütni-rúgni-agyonnuncsakuzni való bokszzsákja. A politikai kiegyensúlyozottság mániákusaiként vadul kerestük a szűk, egysoros zakóba bújtatott, szőke hülyegyerek-frizurás fideszes babát, de nem találtuk, amiért máris feljelentést tettünk az ORTT panaszbizottságánál. A műkomcsi mellett talált akciós amerikai rendőrgumibot arra utalt, hogy Orbán Viktor minden balos ármánykodás ellenére rendezte a kapcsolatát ifj. Bush elnökkel.

Lövésre bevágás

A Nép hiperolcsó sportáruházában láttam még meghökkentően sokféle íjat 5100-tól 90 ezer forintig, aztán pataharangot ezerkettőért, lótestápolót ezerötért (a lórészleg gagyi hiperajánlata a gumi lovaglócsizma 3150-ért). A vadászrészleg kicsi, de valamiért hatalmas fegyverszekrényeket árulnak benne sokért. A horgászosztály ahhoz képest óriási, hogy a nagy részén olyan gagyi botokat és orsókat árulnak, amiből a kombó sem sokkal több ezerhatnál. A plasztikcsalikészletük ehhez képest a legigényesebb szakboltban is elmenne, talán mert a cég francia, és ott híresen igényes gumiférgeket gyártanak. A misztikus árukapcsolás jegyében etetőanyagból is elit a kínálat.

Focivonalon leginkább az olcsóság megy, ami egyfelől nyilván jó, másfelől dizájner sportszárat szerettem volna venni, de csak a sajátmárkagyanús, egyszerű Kipsta meg egyfajta Adidas volt nekik. Aztán jót mulattunk azon, hogy

1.) egyáltalán van golfszekció,
2.) ráadásul ott is van úgynevezett kék, vagyis marha olcsó termék, a labda.

A pingpongosztály olyan jól felszerelt, ami egy ilyen furcsa népbolthoz képest is túlzásnak tűnik. Itt tudtuk meg, hogy több részleg élén az adott sportág aktív versenyzője áll, hogy gyakorlati tanácsot is tudjanak adni a vevőknek. Jót dumáltunk a budaörsi csapat nálunk is beszédkényszeresebb tagjával, megállapítottuk, hogy ez a megfelelő hely a hazai amatőrhorrorfilm-kellékeseknek (szigonypuska mindössze 7450-ért!), ittunk egy sajátmárkás izotóniás italt 80 forintért, azzal elájultam, átadva a szót a hegylakónak, a ki közben tesztelt is.

Napló, a Himalája fiához illően harmadik személyben

Hegylakó felpróbálta az óriásplakáton 3990 forintért, azaz a szokásos ár tizedéért hirdetett bakancsszerű terméket, ami lábra kötözött papírdoboz érzetét keltette, és így kis volumenű ásásokhoz ajánlható. A kiránduláshoz is használható, elismert márkájú bakancsokért azonban itt is 35 ezer forint felett kell fizetni.

Hősünk meglepve fedezte fel a sziklamászó sarkot, amit valószínűleg a cégtulajdonos franciák nemzeti sportjának tiszteletére rendezhettek be, hiszen az egyetlen, nem túl olcsó sling (karabínerpár, 3300), a biztosítóeszköz (Reverso, 15 290), beülő (Petzl Croax, 15 290) árban nem versenyképes a szakboltokkal. Akiket az itteni gyér termékskála miatt amúgy is fel kellene keresni, ha valaki egy nagyáruházban járva döntene úgy, hogy sziklamászó lesz.

Ismerkedjen meg a kropácskival!

Hegylakót a nagyon olcsó mászócipő láttán megrohanták az emlékek: a nyolcvanas évek végén a vasfüggöny mögötti mászók csehszlovák focicipőt használtak a sziklán, amely, miután házilag lecsiszolták a stoplijait, éppen úgy nézett ki, mint a kiállított modell. A marcona arcélű konzumturista persze tudta, hogy ilyet ma már viccből sem venne fel senki, pedig akkoriban komoly utakat másztak a szaknyelven kropácskinak nevezett dologban. A nosztalgia megzavarhatta Hegylakót, ugyanis félretolta a tudatában kinyitott katalógusokat, és ráébredt, hogy talál a majdnem-olyan-termékek közt is érdekeset, így gyorsan a kosarába süllyesztett egy Quechua termopólót (1990, a trendi 8000 helyett), sportzoknit (1550/3 db, az 1550/1 db helyett) és egy Petzl fejlámpát, amit ugyan "homlokzati lámpának" fordítottak a boltban, de 6200-forintos árával biztos nyert egy-kétezer forintot.

Egyedül a műanyag alkatrészekkel operáló biciklirészleg kínálatával nem tudott megbékélni, amiben lehetett valami, hiszen az összhatást a bolt is igyekezett javítani. Hegylakó éppen a gagyibiciklik mögé kiállított, 800 ezer forintos versenygépet vizsgálta, mikor a háttérben megpillantotta az összeeső Horgászkirályt.

Konklúzió

Valahogy kivergődtünk mégis. Ráadásul szintetizáltunk: A Decathlon egyszer még szórakozásnak is elmegy, ha pedig olcsót akarunk, akkor többször is. A kültelken látott árakat később összehasonlítottuk a belvárosi plázák áraival (Hervis és kisebb társai). A választék mellbevágóan nem tért el kint és bent, bár a Decathlonban üdítő az értelmetlen sportok jelenléte. Aki pataharangot vagy 2500 forintos, hatgolyós pétanque-szettet akar, annak utaznia kell. Az árversenyt a kék termékkel messze a Decathlon nyerte a biciklissisaknál, kosárlabdánál, karateruhánál és társainál, az persze nagy kérdés, hogy egy 500 forintos gumigömbbel hányat lehet pattintani, amikor egy márkás veri a tizenötezret. Aki megteheti, vegyen inkább komcsiverő gépet.