Katasztrófaturizmus a Tátra jövője?

Egyáltalán nem emlékeztet holdbéli tájra az orkán sújtotta Magas-Tátra, állapította meg az Index helyszínre utazó magashegyi riportere. A magyar média legnépszerűbb hasonlatával ellentétben a hegységben nem találtuk sem krátereket, sem szürke port, annál inkább a Holdon nem jellemző fákat, amelyek egymáson heverve néhol több méter magasan borították a hegyoldalakat.

Az Index végigjárta az alig egy napja megtisztított utakat, kiderítette, hogy a megdöbbentő pusztítás ellenére a sípályákat a tervezett időben megnyitották, beszélt a hegyekből kimenekültekkel, szemtanúktól pedig megtudta, hogy a halálos áldozatot is követelő katasztrófát sokan egész éjszakás bulizással vészelték át, annak ellenére is, hogy a sztriptíztáncosnő otthon rekedt.

A plasztikusság végett riportunkban a Tunguz-meteorit sújtotta terület, Stephen King Ragyogása és napalmtámadás szerepelnek hasonlatként.

Ragyogás

A könnyed hangvételt egyébként csak a sokkoló látvány indokolja, ami természetszerűleg indítja be a psziché védekező mechanizmusait, legyen szó tudósítóról, vagy túlélőről. Kedélyesen számolt be ugyanis a november 20-i orkánról a Csorba-tó egyik pizzériájának dolgozója, noha kiderült, nem csak végignézte az üdülőhely lepusztulását, de egy mentőakcióban is részt vett.

"Tudtuk, hogy jön a vihar, előző nap hallottuk a rádióban. Aztán reggel mondták, hogy elmarad, nem lesz baj" - idézte fel a baljós kezdetet Strbik Tamás. Szombaton fél ötkor aztán váratlanul megindult a szél, elment az áram, és bár a fiú szeretett volna eljutni a közelben lakó rokonaihoz, lehetetlen volt kimozdulni a házból. "Olyan szél volt, állítólag 130 kilométeres, hogy nem láttunk semmit, fújta a havat, nem tudtam nyitva tartani a szemem. Közben folyamatosan hallottuk, ahogy dőlnek ki a fák."

Egy óra múlva csendesedett annyira az orkán, hogy a pincérrel neki tudtak vágni a néhányszáz méteres útnak. "Zuhantak mellettünk a fák, teljesen sötét volt, de mindenképpen el akartam jutni a nagynénémhez, aki négy gyerekkel a Helios hotelben volt. Ott saját lakásuk van, de az új tulajdonos el akarja lehetetleníteni őket, hogy megvehesse tőlük, úgyhogy már rég kikapcsolta fűtést, és csak árammal tudnak fűteni."

Az áramszolgáltatás kimaradásával viszont rövid idő alatt mínuszba fordul odabenn a hőmérséklet, így Strbik rokonait a néhány szobával is rendelkező pizzériába kísérte. A hely este hétre zsúfolásig telt a környéken rekedt turistákkal és üdülőkkel. A katasztrófafilmekből ismert csendes szorongás helyett a társaság azonban inkább az önfeledt mulatozást választotta: a szombaton szokásos diszkó nem hogy nem maradt el, de reggelig tartott. Az elzártságot pedig csak az jelezte, hogy a sztriptíztáncosnő nem érkezett meg Poprádról.

Másnap derült ki, hogy a Csorba-taviak körülményei a Ragyogás című regény alaphelyzetére emlékeztetnek. A települést egyáltalán nem lehetett elhagyni, igaz, az emberek nem telepátia, hanem a televízió útján értesültek arról, hogy a mentőcsapatok úton vannak.

Strbik elmondta, számukra két nappal később, már vasárnap este megnyitották az utat, de feljebb, a menedékházakból helikopterrel mentették ki a kirándulókat, mert turistautak gyakorlatilag eltűntek a kidőlt fák alatt.

Tunguz meteorit

A hatóságok mindent megtettek, hogy a síszezonra legalább a sípályák elérhetőek legyenek, tudtuk meg az ótátrafüredi rendőrségen. Elmondták, hogy a szokásos időben, november 27-én megindultak a felvonók a Csorba-tónál, mi pedig autós felderítést végezve megállapítottuk, hogy már nem csak Ótátrafüred felől, azaz kerülő úton közelíthető meg a hegység nyugati végének üdülőhelye, hanem szombat óta a közvetlen úton is.

A legnagyobb pusztítást azonban nem ott, hanem a Tátra középső és keleti részén okozta a vihar. A főgerinccel párhuzamos úton haladva, nem sokkal a Csorba-tó már után olyan érzésünk volt, mintha a Tunguz-meteorit becsapódásának helyén járnánk. Az erdő szinte teljesen megsemmisült. Álló fát elvétve láttunk, néhány derékba tört, öles törzs meredt csak az ég felé, a kopár hegyoldalak sokkoló látványától egyedül a sűrű köd óvta meg a tudósítót. Tisztább pillanatokban azonban eddig elképzelhetetlen kilátásban volt részünk: felfelé elláttunk a havas gerincekig, lefelé pedig kivehető volt a távoli Poprád.

Olvasson a tragikus balesetről és a szerencsés megmenekülésekről, és tudja meg, mikorra normalizálódhat a helyzet! Tovább a befejező részre >>>