Szásák, kutyák, lila hajú bábuskák

2004.11.23. 16:00
Ukrajnai expedíciónk kóbor kutyák gyűrűjében röppent a levegőbe az ungvári reptéren, ahol jól megszívatta őket néhány szemét bábuska. Kijevben újabb megaláztatásokat szenvedtek el az ottani bábuskáktól, de a végén megpillanthatták Juscsenko elnökjelöltet, aki élőben is olyan ronda. Olvassa el világjáró jogászunk riportját az ukrán elnökválasztási túráról.
Kijevben hóvihar dühöng, bányászjárás lesz és a tankok már körbevették a várost - láttak el bennünket biztatóbbnál biztatóbb információkkal indulás előtt. Szűk keresztmetszetnek mégis az Ungvárig tartó autózást tartottam, ugyanis a szervizek által javíthatatlannak minősített Saab-motorblokkot teljesen valószínűtlen módon - indulás előtt nem sokkal - horgászbarátom, Imi, a Zichy Jenő utcai motorpreparátor, és segédje, a Simson- és Verhovina-szakértő roma Kálmán hozta rendben. A megpatkolt, és a roma szertartás szerint megvajákolt motor szerencsére nem állt be. Az első kétszáz kilométer után már csak a viharos széllökések okoztak néha meglepetést.

Bivalyok és kóbor kutyák a reptéren

#alt#
Tekintse meg kéepinket!
A határon alig kellett várni, a benzincsempészek aludtak, az embercsempészek valószínű, inkább a Tiszán úsztatták át a szerencsétlen afgánokat. Nem kellett több csomag szotyola az orosz kiskatonák megvesztegetésére, mint 12 évvel ezelőtt, amikor egy Szandi-rajongó helyi vodkacsempész Wartburgjára felkéredzkedve keltünk át, az általunk legyártott, és a kolesz könyvtárbélyegzőjével érvényesített beutazási engedélyt lobogtatva.

Bivalyok és kóbor kutyák a reptéren

Ungvárra meglepő gyorsan beértünk, a repülőtér megtalálása már nehezebb feladatnak bizonyult, végül egy magyarul tudó taxisofőr vezetett a lakótelep mellett megbúvó reptérparkolóhoz. A benzinkutat is ő ajánlotta, ahol pénzt váltottunk először, bár ne tette volna. Máig nem volt erőm kiszámolni, hogy azon a váltáson 6000, vagy csak 4000 forintot buktunk. A reptér környéke reménytelenül kihalt volt. Jobb híján bevackoltuk magunkat a járó motorú autóba, Bence kolléga békés szunyókálásba kezdett, én két doboz Borsodi Bivallyal és egy Bob Marley lemezzel tartottam magamban a lelket a reptéri személyzetre várva.

Jó két és fél óra múlva meg is érkeztek a lilahajú bábuskák. A söröktől felbátorodva odarohantam hozzájuk, és tört oroszsággal megkérdeztem, ők nyitják ki-e a repteret. Igen, feleltek magyarul, de a gép még nem jött meg Kijevből, nem tudott felszállni a szél miatt. A váróteremben hidegebb volt, mint odakint, csak a reptér kóbor kutyái hitték azt, hogy érdemes bent melegedni, legalább három kószált a rideg oszlopok között.

'Mi vagyunk-e a Bence?'

Már éppen kifizettük volna a jegyet, amikor egy másik ablakból egy kivételesen nem lila, hanem feketehajú nő odaszólt magyarul, hogy mi vagyunk-e a Bence. Igen, felelt Bence, a hölgy intett, hogy a Bencéknek ott kell megvenni a jegyet. A lilaruhás földi légikisérő csak rázta a fejét rosszallva, és mint ahogy később kiderült, gyorsan elbuktunk újabb 6000 forintot. Mi erről még szerencsére akkor nem tudtunk, boldogan fedeztük fel, hogy kinyitott a reptér melletti faház-bódé-kávézó, a környék egyetlen fűtött helye. Az autót biztonságba helyeztem az őrzött parkolóba, majd a kialvatlanság miatt a kelleténél ezerszer jobban fázva, de boldogan betértünk az egységbe.

Rossz üzletek egymás után

A sziesztakályha sutjában gyorsan ittunk egy teát, majd csendesen sörözgetve számolgattuk, hány vodkát dob be a mellettünk lévő asztalnál vihorászó két jólöltözött, középkorú nő. Egyébként reggel hetet mutatott az óra. A gép nagy süvítéssel megérkezett, a reptér kóbor kutyái csaholva üdvözölték, az utasok kirohantak, mi is otthagytuk söreinket, Bence véletlenül levert egy poharat, kifizettették velünk, 4 sör árába került. A lilaruhás bábuska rázta a fejét, nem, ez nem a mi gépünk, mi a drágábbal és rosszabbikkal megyünk, nem érti, hogy lehettünk olyan hülyék, hogy arra vettük meg a jegyünket, pedig az olcsóbb gépen kaját is adnak. Mi sem értettük, hogy ezt korábban miért nem mondta senki, biztos, mert nem kérdeztük.

Szemét bábuska

#alt#
Közben majdnem elvesztettem a reptér egyetlen vécéjének egyetlen kulcsát. Majd' háromnegyed órán keresztül kerestem a horgászmellényem 66 zsebében, végül az egyik szúrós szemű bábuska találta meg a vécécsésze mellett. A reptéren már kellően utáltak bennünket, inkább visszamentünk a bódé-kávézóba, ott csak röhögtek rajtunk. A két nő vidáman nyomta a vodkákat, mi bóbiskolva sörözést mímeltünk a gép megérkezéséig. Becsekkoláskor a szúrós szemű bábuska volt a biztonsági személyzet is, a vécékulcsért bosszúból kipakoltatta a kis hátizsákomat. Még röhögött egy jót rajtunk, milyen hülyék vagyunk. Amikor megláttuk a lepattant gépet, már nem csodálkoztunk a vidámságán.

Felszállás kutyákkal

A Jak 40-esre úgy szálltunk fel, mint a 76-os trolira, a tatárfejű pilóta dideregve cigarettázott a szárny mellett, majd ő is hátul jött be a gépbe velünk. Mindenkinek adott egy szem cukorkát, majd minden felvezetés nélkül beült a pilótafülkébe és nekiindultunk. Nem tudom létezik-e még olyan repülőtér a világon, ahol a felszálló gépet vidáman csaholó kutyák kísérik, vágtatva, a kerekek után kapkodva a kifutópályán. Mindenesetre azzal a boldog tudattal szenderedtünk el, hogy a következő 2 órában biztos nem vág át, és nem röhög ki bennünket senki.

Leszállás kutyákkal

Valószínűleg valamelyik ungvári kutya is fellóghatott a repülőre, mert mire kicsekkoltunk, már a kijevi Zsuránye reptér várójában melegedett egy példány. Az apartmanügynökség által kiküldött taxis a 10 dolláros viteldíjjal valószínű rendesen átvert bennünket, de volt legalább annyira korrekt, hogy nem röhögött rajtunk. A lakás rendben volt, a kulcsátadó hölgy megmutatott a közelben egy megfizethető árú étkezdét. Ebéd után gyorsan lefeküdtünk néhány órát aludni, legalább addig sem vert át bennünket senki.

Terror a föld alatt

Kijevben tényleg esett a hó, a választásokra szombaton még csak az autókra felkötött sárga szalagok utaltak. ( A Juscsenkó-fanok így jelzik hovatartozásukat.) Ébredés után lekeveredtünk egy monumentális internetkávézóba a föld alá. Amíg Bence kolléga a flopi felmásolásával küzdött, én virtuális terroristaként léptem be az egyik játékba, de az ukrán kölykök átlag 20 másodperc alatt leszedtek. Nekem azért sikerült lelőnöm egy terrorista kollégát. Miután Bence kolléga sikeresen hazaküldte az aktuális cikket, nekiláttunk megkeresni azt a különleges kocsmát, amit magyarországi segítőnk, Szása ajánlott. Igazából majdnem minden kijevi információt Szásának köszönhettünk, Szását meg konkrétan a nyári mongol horgászatomnak, ugyanis Peking felé a repülőgépen ismerkedtem meg egy kollégájával, és amikor elmeséltem neki később, hogy Kijevbe készülünk, összehozott bennünket Szásával.

Szásák a föld fölött

#alt#
Klikk a képre!
A Baraban nevezetű, főként külföldiek által látogatott kocsma tényleg egyedi hely, de sokkal okosabbak nem lettünk ott sem, fogalmunk sem volt hogy vágunk neki a másnapnak. Miután vasárnap reggel az egyik kávézóban két bábuska szokás szerint kiröhögött bennünket - ezúttal a hideg ellen felinstallált sarkkutató szerelékünk miatt - végre mellénk szegődött a szerencse. Egyrészt többet nem vágott át és nem röhögött ki minket senki, sőt az étkezdében a magyar beszédünkre felfigyelt egy wannabe-magyar ukrán srác. Szergej nagymamája révén jutott magyarigazolványhoz, és jó darabosan töri a magyart. Később kísérőnkké szegődött Szása újságíró barátja, akit meglepő módon szintén Szásának hívtak.

Valódi információk

Innentől kezdve lényegesen több információt tudtunk meg a választásokról, független weboldalakat mutatott, ahonnan Szergej segítségével valós híreket tudtunk leszedni. Ki tudtuk használni a délutánra külföldi megfigyelők bázisává váló Barabant is (a főposta mögött, az udvarban). A városban sétálgatva semmi jelét nem lehetett látni a feszültségnek, a bazárosok ugyanúgy kipakolták a matrjoska babákat, a Meki előtt lehetett baglyokkal fényképezkedni. Egy Fradi-meccs miatt százszor több rendőr bóklászik az utcákon, mint amit itt láttunk. Az esti nagygyűlés nem tűnt túl hevesnek, egy kisebb fideszes happeningen is jóval többen szoktak csápolni, Szergejt viszont láthatóan idegesítette. Ő volt az egyetlen, akivel találkoztunk és nem Juscsenkó hívő. Szerinte ronda az arca, és ezért nem tudja megfelelően képviselni kifelé az országot. Este 9 felé le is lépett. Mármint Szergej, nem az elnökjelölt.

Szása viszont az este megkoronázásaként bejutatott bennünket Juscsenko választási központjába, ahol elég volt az útlevél a sajtóregisztrációhoz. Amíg Bence kolléga a 286-os számítógéppel küzdött, jobb híján kaviáros szendvicset rágcsáltam és az ukrán népies rockot játszó zenekarokon szörnyülködtem, majd mintha megpillantottam magát Juscsenkót közvetlen közelről. Szergejnek igaza volt, tényleg kibabrált vele az élet.