Márta, Flóra
21 °C
34 °C

Teljes csendben épült valami a budavári panoráma tetején

HUS 6438
2020.06.14. 19:15

Amikor március végén észrevettem, hogy a budavári Hilton tetején mintha valami szokatlant látnék, nem voltam biztos benne, hogy amit látok, tényleg új-e. A környéken lakom, a Szentháromság téren (át)épülő régi-új Pénzügyminisztérium miatt sok a változás, új daruk magasodnak, szóval hirtelen nem is tudtam, hogy vajon nincs-e már régóta ott az a fura, lapos építmény.

A téma a tetőn hevert

Hetekig nem is foglalkoztam vele, aztán május elején a társasházunk tetejéről megint szemet szúrt. Onnan viszont már jól látszott, hogy az építmény annyira új, hogy még be sincs fejezve. Eszembe jutott, hogy a dunai látkép védelmének szempontjai miatt mekkora ribillió volt a Karmelita épületre biggyesztett miniszterelnöki erkély körül, a rózsadombi volt SZOT-üdülő botrányos sorsáról és a helyén épített luxusapartmanház méretéről nem is beszélve, pedig utóbbi nem is a világörökségi terület szívében, csak a pufferzónában van.

Erről a valamiről itt, a Budai Vár szívében meg még nem is hallottam.

Az gyorsan kiderült, hogy nem lehet nagyon rég ott, mert az UNESCO Világörökség oldalán, ahol a budapesti dunai látkép 2015-ös fotói között a Mátyás-templom oldalában a Hilton is látszik, még híre-hamva sincs. Viszont amikor rákerestem, nem találtam róla semmit, amitől megint elbizonytalanodtam, hiszen mégiscsak a budapesti látkép ikonikus pontjáról van szó: kizárt, hogy a szakemberek ne vették volna észre. Ráadásul úgy tűnt, mintha az építkezés állna.

A dolog nem hagyott nyugodni, ezért végül csináltam egy fotót és elküldtem pár építészeti, városképvédelmi ügyben jártas ismerősnek. Amikor

mindenki hüledezett, hogy ez meg mi, és mikor került oda,

már tudtam, hogy akármi is az, mégsem véletlenül szúrt szemet a Hilton tetején.

Az eredeti építész irodáját kérték fel tervezőnek

Május 19-én írtam a járvány miatt zárva lévő szálloda email-címére. Úgy tűnt, a Hiltont üzemeltető Danubius Hotels Zrt.-t meglepte, hogy egy kívülálló észrevette a dolgot: addig senki nem kereste őket. Ekkor viszont rajtam volt a csodálkozás sora: hogyan gondolhatták, hogy a budai panoráma kellős közepén senkinek sem fog feltűnni egy ilyen beépítés?

  • Mi épül a vári Hilton szálló tetején?
  • Hogyan maradt eddig észrevétlen?
  • Mit szóltak hozzá az illetékes hatóságok?
  • Oké-e ez a budai látkép szempontjából?
  • Milyen érzés a Hilton tetején állni?

Ezen a ponton ketté kellett választani a történetet. Egy privát cég maga dönti el, hogy a magánerős beruházásairól mikor, mit kommunikál. Viszont egy ilyen építkezést az illetékes örökségvédelmi és építési hatóságoknak is véleményezniük, engedélyezniük kell, és az már elég furcsa, hogy ezekről az eljárásokról egy ennyire kiemelt helyszín esetében eddig sehol, semmit nem lehetett hallani.

Ez arra utal, hogy gond van a városképvédelem szabályozásával, de legalábbis az átláthatóságával.

Mindenesetre küldtem pár kérdést a Danubiusnak, és abban maradtunk, hogy június 8-án felmehetünk, megmutatják, mi épül, és mindenre válaszolnak.

Addig is elkezdtem tájékozódni. Az 1976-ban befejezett szállodát a KÖZTI Ybl-díjas építésze, Pintér Béla tervezte. A feladat nehéz volt: egy modern szállodát kellett a történelmi-műemléki környezetbe szervesen beilleszteni: az új épület nem lehetett se historizáló, se öncélúan kirívó. A Hilton épülete elég megosztó: sokan utálják, én, ha nem is a kedvenc épületem a 70-es évekből, de nem tartom rossznak. Viszont az előbb említett feltételeket mindenképp sikeresen teljesítette.

Mivel Pintér Béla 1992-ben meghalt, a KÖZTI Zrt.-nek írtam, hogy mit tudnak a beépítésről. Kiderült, hogy nem csak én gondoltam rájuk: az eredeti tervek szerzői jogai náluk maradtak, ezért a Danubius őket bízta meg a tervezéssel (az építész Pályi Gábor, ő tervezte a Hilton négy évig tartó, nemrég befejeződött felújítását is).

Elfogadható tömeg

Mivel az építkezés megváltoztatja a szállodaépület homlokzatát, a tervet véleményezésre a  kerületi önkormányzathoz is be kellett nyújtani. A Budavári Önkormányzat tervtanácsa tavaly májusban a tetőt az új funkcióra alkalmasnak nevezte, a tetőszint beépítését elfogadható tömegűnek ítélte. Bár volt, aki a beépítés mértékét "emeletráépítés-hatásúnak" minősítette és indokoltnak tartotta volna egy előzetes sziluettvizsgálat elvégzését, a testület a terv engedélyezését javasolta a kormányhivatalnak. Pár egyszerűsítést kértek, például hogy a felépítmény tetőzete egységes magasságú legyen, és hogy (szemből nézve az épület jobb szélén) a lift üvegdoboza kisebb legyen, ne épüljön meg az abba szánt csigalépcső (a tetőről egy kevésbé impozáns lépcsőn is le lehet jutni).

Csány Éva kerületi főépítész, a tervtanács elnöke az Indexnek azt mondta, akceptálták, hogy mennyire jók a Hilton tetejének az adottságai, és hogy azt a szálloda hasznosítani akarja. A tervtanács célja ezért az volt, hogy a beépítés a lehető legkevésbé legyen zavaró. A budai látkép védelme ugyanakkor nem a kerület, hanem az illetékes örökségvédelmi és építési hatóság, a fővárosi kormányhivatal (BFKH) feladata.

A terveken a csigalépcső elhagyását kivéve a tervező elvégezte a kerület által kért módosításokat, a BFKH I. kerületi hivatala pedig a lépcső ügye fölött szemet hunyva egy hónappal később, 2019. júniusában engedélyezte az építkezést. A határozatban az örökségvédelmi szempontok között a beépítés mérete, sziluettje nem szerepel, a BFKH a kerület támogató településképi véleményére hivatkozott.

Aránytalan lett volna ezen kekeckedni

Egy, az ügyre rálátó forrásunk szerint a következő évek nagy budavári közberuházásainak részeként a Dísz téren a régi külügyminisztérium újraépítése és a Honvéd Főparancsnokság fejlesztése, de még inkább a Szentháromság téri pénzügyminisztérium óriási tornyainak visszaépítése a Budai Vár sziluettjét olyan mértékben rajzolják át, hogy

visszás lett volna pont egy nem túl feltűnő, magánerős beépítésnek keresztbe tenni a Hilton tetején.

A rugalmassághoz hozzájárulhatott, hogy a hatósági tapasztalatok szerint a nem túl kirívó építkezések esetében érdemesebb együttműködni, és a hivatalos úton maradva egyszerűbb megoldások felé terelni a beruházókat. Ugyanis elérni egy engedély nélküli építmény utólagos visszabontását, ahogy azt a Bem rakparti Victoria Hotel felső emeletének esete is mutatta, szinte lehetetlen.

Bár a fővárosnak nincs az ügyben hatásköre, kíváncsi voltam Budapest januárban kinevezett főépítésze, Erő Zoltán véleményére. Ő szintén tőlem értesült a budai panoráma új eleméről. Az építményről azt írta, hogy nem örül neki, mert megszakít egy egységes tetőgerincet, megváltoztatja a megszokott karaktert.

De soha rosszabbat. Én a Hiltont modern épületként teljes mértékben el tudom fogadni ott, ahol van, ahogy van.

Mit fog szólni az UNESCO?

Az igazi baj a főépítész szerint az eljárásrendben van: "Az önkormányzatiságot, a szubszidiaritás elvét alapjaiban sérti, hogy a fővárosnak nincs érdemi beleszólása a saját városképébe, még ilyen érzékeny területeken sem. Ez még nagyon sok gondot fog okozni az elkövetkező időszakban."

Az UNESCO Világörökség Bizottság állandó műemlékvédelmi – kulturális örökségvédelmi szakértő intézménye az ICOMOS. A szervezet magyar nemzeti bizottságának elnöke, Nagy Gergely szintén az Indextől értesült a Hilton tetején lévő építményről, pedig, mint mondta, amikor a magyar állam csatlakozott a világörökségi egyezményhez,  kötelességként vállalta, hogy a világörökségi látványt befolyásoló változtatásokat egyezteti az UNESCO-val, így arról neki is tudnia kéne.

Az UNESCO már tavaly júniusban jelezte, hogy annyira elégedetlen az örökségvédelemmel, azon belül is elsősorban az új épületek méretével (főleg a Dél-Budán, a Dunához közel épülő, 120 méteres MOL-torony és a Liget-projekt épületeinek méretét sérelmezték), hogy akár el is vehetik a Duna-part és az Andrássy út világörökségi címét.

Döbbenet a város tetején

Budapesti látképileg el vagyok kényeztetve, mert naponta sétálok le a Halászbástya alatti Schulek-lépcsőn, de amikor hétfőn egyszer csak ott álltam a Hilton tetején, elállt a szavam. A látvány egészen megdöbbentő, Budán csak a járvány miatt zárva tartó Mátyás-templom tornyából nyílik hasonló. Ez viszont nem egy szűk körerkély egy hosszú lépcsősor tetején, hanem

egy 430 négyzetméteres tetőbár, ahova lift visz fel.

A térélményt nehéz szavakkal leírni. A Bazilika és a Parlament csúcsai a horizontot karcolják, a Duna a Margitsziget mindkét oldalán körben látszik: az a 20-25 méter, amennyivel a Halászbástya felett vagyunk, egy másik világba jelent belépőt. Kovács Balázs, a Danubius vezérigazgatója láthatóan élvezte, hogy Huszti fotós kollégával milyen hatással van ránk a hely: a cég abban bízik, hogy a 120 székes, nem csak a szállodavendégeknek fenntartott rooftop bár akkora szenzáció lesz, amit senki nem akar majd kihagyni.

Erre azonban egy évet még várni kell: a járvány miatt a nyári turistaszezonnak annyi, a beruházás áll, és jövő ilyenkorra halasztották az eredetileg mostanra tervezett átadást. A Danubius nem akarta még reklámozni az új attrakciót, de az Index megkeresése lépéskényszerbe hozta őket, és nagyon segítőkészek voltak. Egyelőre a bár nevén gondolkoznak, de a szerkezetkész építmény spanyol dizájnerét már megtalálták. 

Amit márciusban a Hilton magasabbik, déli épületének a tetején észrevettem, az a bár hosszúkás, szerkezetkész kiszolgáló helyisége az előre nyúló tetővel. A bárban enni is lehet majd, a vendéglátást egy akkora étellift segíti, amibe egy pincér is befér. A tervtanács ajánlása és a BFKH határozata kitér rá, de a vezérigazgató is említette, hogy a tetőn éjszakai díszvilágítás nem létesíthető, és a látkép védelme érdekében napernyőket, árnyékolókat, ponyvákat, installációkat sem lehet kihelyezni. A Duna felőli fronton a tető élének vonalába tervezett derékmagas üvegkorlát még nincs a helyén, de még kijjebb, a hat, égbe nyúló villámhárító rúd már áll, és kicsit rontanak az összképen.

A tetőbár ötlete már a 90-es években felmerült, mesélte Kovács Balázs, de pár éve elkezdtek rajta komolyan gondolkodni, és a szálloda tavaly befejeződött teljes felújítása után, decemberben tudtak nekilátni. Fentről egyébként látszik, hogy az új könnyűszerkezetes bár nem sokkal magasabb, mint a szálloda régi gépháza, csak az jóval hátrébb van, ezért nem lógott bele a budai panoráma sziluettjébe. A Danubius új tetőbárjáról ez nem mondható el, viszont kijárási korlátozás ide vagy oda, hónapokig nem tűnt fel senkinek, vagyis valójában a Budai Vár látképébe olyan nagyon azért mégsem nem zavarhat bele.

(Borítókép: Huszti István / Index)