A kínaiak is boldogra eszik magukat

Az újévi szerencsehozó falatozás nem csak ránk, magyarokra jellemző népszokás. Így vannak vele a Távol-Kelet országainak népei is,

Mi már hetek óta túljutottunk a lencse adta gazdagság és a malactúrta szerencse gasztronómiai megalapozásán, a világnépesség egynegyede viszont csak most kezd neki. Egészen pontosan a napokban. Noha európai halandó számára kicsit bonyolult a kínai holdújév, avagy más néven a tavaszünnep napjának meghatározása, az általánosságban elmondható, hogy a jeles ünnep a Gergely-naptár február negyedik napjához legközelebb eső újhold napjára esik.

Ilyenkor, bárhol éljenek is, hazatérnek a kínai családok „elkóborolt” tagjai, de aki nem lehet otthon, annak is megterítenek az asztalnál. Mert az asztali örömök a legfontosabbak közé tartoznak.

Az egyik legfontosabb szabály,

• hogy bármilyen étel készül is a családi konyhákban, az sok legyen. Annyi, hogy másnapra is maradjon, mert az a következő esztendőben is elhozza a bőséget.
• A másik szabály az, hogy vagy az étel nevének hangzása, vagy külalakja miatt legyen a gazdagság, a boldogság és az egészség szimbóluma.

Az egyik legfontosabb újévi étel a gőzölt hal

Míg nálunk a kopoltyús a szerencse elúszása miatt nem szerepel a szilveszteri menüben, addig Kínában kötelező elem. Végzete a nevében rejlik, mert a kínai „hal” szó (jü) hangzása megegyezik a bőség, többlet szóéval. Legyen az ponty vagy harcsa, fontos, hogy egyben készüljön el, és egészben kerüljön az asztalra, a hal feje pedig a legfontosabb családtag vagy vendég felé nézzen. Ő az, aki elsőként eszik belőle, majd következnek a többiek,

További szerencse forrása lehet, ha a halhoz piros színű paprikát, chilit vagy borsot adnak, ami az ízeket felpezsdíti, az üzlet sikerekre pedig jótékonyan hat.

A másik elmaradhatatlan fogás: a töltött derelye

Karrierjét ez is a nevének köszönheti. Az északi tartományokban lassan kétezer éves múlttal rendelkező, elsősorban zöldségfélékkel és aprított hússal töltött, búzalisztből készült tésztabatyu, a JiaoZi (dzsáózi) hangzása úgy is értelmezhető, hogy a „változás a régiből az újba”.

Az már csak hab a tortán, hogy alakja a régi helyi ezüstpénzekéhez hasonlít, így aztán boldog-boldogtalan halomra tömi magát vele Kína- és világszerte, hogy minél nagyobb anyagi áldásban részesüljön az új esztendőben. Van, ahol a nagy tálnyi derelyébe olyasmit is kevernek, amibe ténylegesen egy pénzérmét rejtenek, így aki megtalálja azt, sokszorosan szerencsésnek mondhatja magát. Ha nem a fogorvosnál kezdi az évet.

A töltelékek közül ezekben a napokban a legbecsesebb a kínai kel (BaiCai), aminek csengése a „száz kincs” szópárra hasonlít, talán mondani sem kell, miért. Szóba sem jöhet viszont a savanyított káposzta, aminek a hangzása a szűkös és bonyolult jövőt hordozza. Suzhou környékén biztosra mennek a gazdagságot illetően: az ezüstpénz formájú derelyébe tojásos tölteléket tesznek, ahol a szín az arany jelképe.

Szürcsölj, hogy tovább élj!

Ezt mondhatnák az asztalnál ülők az ünnepi menü következő fontos eleménél. A Tang-dinasztia óta a kínai konyha alapeleme a levesben főtt tészta, ami ezeken a nemes napokon külön fontossággal bír: bármilyen lisztből készül is, legyen olyan hosszú, mint az emberi lét. Emiatt aztán főben járó vétek önmagunk ellen, ha feldaraboljuk vagy elharapjuk a tésztát; sokkal bölcsebb egyben beszippantanunk a csészéből.

• Ha a tészta mellé tojás párosul, akkor nagy és egészséges lesz a család,
• ha homár, akkor végtelen gazdagság,
• ha rák, akkor szerencse és egészség,
• ha sült malac, akkor béke,
• ha kacsa, akkor hűség,
• ha pedig hal, akkor bőség és egészség vár a fogyasztójára.

Jöhet még a boldogságot és szerencsét hordozó tofu is, de csak ha pácolt, és nem fehér, mert utóbbi a halál színe Kínában. Szerencsehozónak tartják a gyümölcsök közül a narancsot, a mandarint és a pomelót is. Nem csupán azért, mert színük az aranyéhoz hasonló, formájuk pedig a teljességet és az egészséget jelképezi, de hangzásuk és írásuk is magukban hordozzák a sikert (Chéng).

Az sem baj, ha ragacsos

Nem hagyható ki egy igazi kínai újévi menüből az édes rizsgolyó és a rizstortácska sem. Előbbi a Lampionfesztivál kötelező kelléke, elsősorban Dél-Kínában. Formája és nevének csengése az egység, a családi együttlét kifejezője (TangYuan).

A ragacsos rizstorta vagy újévi tortácska (NianGao) valaha az ősöknek és az isteneknek szóló áldozati sütemény volt, ma már az újévi ünnepek kelléke. Mivel neve kiejtve hasonló a „magasabb” szóhoz, egyértelmű, hogy ha megesszük, a következő évünk jobb lesz, bevételeink magasabbak lesznek, mint az előzőben. További előnye, hogy a gyerekek növekedését is elősegíti minden egyes falat belőle.

Végül említsük meg a Kelet-Kínából származó tavaszi tekercset, mégiscsak tavaszünnepről van szó. Ez a Jin-dinasztia idején született étel először a déli tartományokat hódította meg, majd a kínaiakkal együtt az egész világon elterjedt.

A vékony tésztába csomagolt zöldség- és húsfalatokat (sertés, kínai kel, sárgarépa és shiitake) feltekerik, majd forró olajban sütik ki, hogy azután édes-savanyú mártásokba merítve előételként vagy főételként megegyék az új esztendő első napján. Az aranyszínű hasábokat elnézve nem is kell különösebb képzelőerő ahhoz, hogy rájöjjünk, mihez hasonlítanak, még nekünk, magyaroknak sem…

Borítókép: Hector Retamal / AFP