Magyar színésznők extrém libidóval

kombó
2021.05.19. 07:08
Forgatókönyvírókat megszégyenítő izgalmas szappanopera a Gombaszögi lányok valós története.

A szelíd irónia nagy mesterének tartott Heltai Jenő Tündérlaki lányok című novellájának szegény leánytestvérfőhősei négyen voltak. Három tisztességes, a negyedik nem. Nyílt titok volt a századelő Budapestjén, hogy az író a Gombaszögi nővérekről mintázta kaján, szellemes, ám sok helyen sikamlós vígjátékát, amely már keletkezése évében Európa-szerte ünnepelt és felkapott színpadi előadássá vált. A darab Amerikában Girls up to Date címen futott. A pajzán keretek között mozgó keserédes mű sikere abban rejtőzött, hogy a szerző nemcsak a kiscicákból csábító nagymacskákká átvedlett bakfisok jellemfejlődését mutatta be plasztikusan, hanem a családja fizikai megmaradásáért önmagát és tehetségét feláldozó legidősebb lány dilemmáit is. Vajon a pénztelenséggel járó heves szerelmet vagy a mannaesővel nyakába ömlő szenvtelen és hideg érdekházasságot válassza?

A mintát adó, eredetileg Grünként anyakönyvezett lányok a művel ellentétben öten voltak. Kettő tisztességes, három meg „nem”. Margit, Frida, Ella és Irén a színészmesterséget választotta, a legkisebbről, Arankáról szinte semmit sem tudunk. Keresztnevét is csak onnan ismerjük, hogy 1938-ban elhunyt édesanyjuk gyászjelentése megemlítette. A két tisztességes lányból ő volt a kisebbik, ténylegesen a leghalkabb, a szürke kisegér.

Ella, a legviccesebb

A másik korrektnek tartott testvér, a születési sorrendben harmadikként napvilágot látott gyermek Gombaszögi Ella, azaz Erzsébet volt. Első hangos sikerét pont a fent említett vígjátékában szerezte a Vígszínház színpadán, a darab kezdetén naivan üde, a vége felé már boszorkányosan rafinált a bájait tudatosan használó Sári szerepében. Ella 1924 áprilisában lett Nágel Pál bankár felesége. Házasságuk pár évig működött csak, hiszen a színésznő harmincadik életévéhez közeledve varázslatosan megtestesedett, párnás és kedélyes pufókká vált. Ekkor mutatta ki a foga fehérjét is. 

Ő igazából mindig is vérbeli aggleány volt, aki szívesebben zsugázott magányos farkasként a kocsmában a férfiakkal, mintsem oldalbordabordaként otthon a rántást keverje párjának.

Tényleg nagy kártyás volt. Rendszeresen verte a blattot a Japán Kávéház és Viktória Kávéház teraszán kedves ivócimborájával, Karinthy Frigyessel, aki szívkirályként 1935-ben meg is ajándékozta a művésznőt a Pesti Napló lapban két örökbecsű hasábbal, amelynek esszenciája így szólt:

Egy komika, akiben semmi komikus – egy nagyszerű komédiás, aki soha nem komédiázik.

Ella ekkoriban tért át a naivákról a komika szerepkörre, s lett a Horthy-korszak filmgyártásának népszerű és megkerülhetetlen karakterszínésze. Szerepelt a Gárdonyi Géza regényéből készült Ida regénye című játékfilmben mint elomlóan ábrándos, férj után vágyódó vénleány; a Meseautóban erélyes irodavezetőként tündökölt, akinek azért vajból van a szíve; a Lovagias ügyben pedig folyton nassoló és önmagától rendszeresen meghatódó gépírónőként brillírozott. Állandó filmbeli társa, a szintén köpcös, patkóalakban kopaszodó Kabos Gyula volt. Legjobb alakításait a háború után a Művész Színházban produkálta. Ő Madame Árkádia, a csalfa jósnő Noël Coward Vidám kísértet bohózatában, ahol az íróként tevékenykedő férj esettanulmány miatt megidézteti vele a túlvilág egyik szellemét, amely mindenki meglepetésére a hét évvel korábban elhunyt első feleség képében jelenik meg, és borítja fel teljesen Charles második, igencsak kókadt és ernyedt házasságát.

Margit, a legszebb

A család három fekete bárányából, azaz inkább „nőstény dögjéből” a legidősebb és legszebb Margit volt. Ő a Gyár utca 5. (ma Liszt Ferenc tér 10.) szám alatt látta meg a napvilágot még 1880-ban. A korabeli pesti pletyka szerint ő ihlette Heltai elbeszélésének főhősnőjét, aki sikeres színészi karrierjét inkább feladja, csak hogy biztos anyagi biztonságban tengethesse élete hátralévő részét testvéreivel. Hiába a színpadi siker és nevezetes alakítása Hugh Morton New York szépe című operettjében, felhagyott mesterségével, és 1908 novemberében hozzáment ifjabb Romeiser Vilmos váci és dunavecsei főszolgabíróhoz. Kortársai szerint érdekből.

Az ifjú pár ekkor költözött a férj néhány évvel korábban megörökölt, vaskereskedőként meggazdagodott apja által építtetett, Dob utca 33. szám alatti bérház legfelső emeletére. Az ortodox zsinagóga és az izraelita hitközségi székház közrefogta Rill Imre és Schomann Antal tervezte épület lakbérei jól fialtak az ifjú párnak. 

Az albérlőktől befolyt apanázs nemcsak Margit fiatalabb testvéreinek színészakadémiai tandíjára volt elegendő, hanem a férj Rozsnyóhoz közeli, Gombaszög melletti nyaralójának felépítésére is, amely állítólag a Grün lányok művésznevének lett ihletője.

A pesti fáma szerint Margit annyira utálta a férjét, hogy mindegyik fizikai közeledését elutasította, sőt még a nászéjszakát is elbliccelte. Nagyon fiatalon, petefészekrákban hunyt el 1925-ben.

Frida, a kielégíthetetlen

És jöjjön a két nagyvad. A két bestia. Elsőként az erős kisugárzása miatt Fricinek becézett, a születési sorrendben másodikként érkezett koromfekete denevér, Frida, akit a korszak legjobb drámai színésznőjének tartottak. A színikritikusok művészi nagyságát Jászai Marihoz mérték, kortársai szerint tehetségben csak utána következett a többi színpadi és filmsztár, úgymint Karády Katalin, Perczel Zita, Szeleczky Zita, Muráti Lili és Tolnay Klári. A Színházi Élet című lapban így írt róla 1913-ban magasztos jellemrajzot Bródy Sándor:

Ennek a fiatal nőnek a pályája kiszámíthatatlanul nagynak ígérkezik. Föltűnő, de nem tipikus, hanem egyéni szépség: karcsú, mint a párduc, és mintha ennek a nemes állatnak a természetéből is volna benne valami. Halkan, lassan, csaknem észrevétlenül, lesből támad az idegekre. Hogy a szívekkel is tud-e manipulálni, ez a jövő kérdése, de nem kérdés. Neki bizonyos, hogy nagy és meleg szíve van, amely sötét hangjában folyton benne rezeg.

A publicista-drámaíró valamit ösztönösen megérzett Fridával kapcsolatban. Azt az elemi ősbűnt, amely nemcsak klasszikus femme fatale-lá tette a színpadon, hanem szex- és pénzéhes démonná is a civil életben. Ez a nimfomán vérszívó szó szerint kifacsarta a férfiakat. 

A visszaemlékezések alapján napi 7-8 penzumot követelt meg szeretőitől,

amelyből csak akkor engedett valamennyit, ha beteg lett, szerepet tanult, vagy a premier után pihenni vágyott. Ám ezek a pihenések is aktívak voltak. Ilyenkor vitte le az ágytornakvótát napi 3-4 aktusra. Nem az a klasszikus, Cavinton után nyúló fejfájós nő volt. Ráadásul szerette a trófeákat is. A jó nagy agancsosokat.

Márkus Miksa újságíró, a Magyar Hírlap későbbi főszerkesztője és tulajdonosa, nem mellesleg udvari tanácsos közbenjárásának köszönhetően 1908-ban ismerkedett meg az ekkor még főhercegként vegetáló Károllyal. Bár a Hofburg rosszallása miatt szeretői kapcsolatuk nem volt hosszú életű, tény, hogy az ekkor még akadémista Frida hamarabb avatta boldoggá a megértő, jámbor papucshuszárnak tartott Habsburg–Lotaringiait, mint II. János Pál pápa Rómában. Valahol ez is hungarikum. Az utolsó magyar királlyal fenntartott viszonyának további részletei nem ismertek, jó húsz évvel később Pest színházba járó lakossága hiába is hegyezte a fülét, amikor a díva Molnár Ferenc Olympia című darabjában – szerepe szerint – csak kibökte, hogy

én egy császárnak voltam a szeretője.

Frida a józsefvárosi Kálvária tér 8. szám alatti bérház első emeleti lakásában élt, amikor a bécsi kaland után egy évvel úgy döntött, hogy hozzámegy a nála öt évvel idősebb Rajnai Gábor színészhez – aki tényleg annyira jóképű volt, hogy a leányok gyúlékony petróleumot pisiltek utána a rakparti korzón.

Nászútjuk az olaszországi Viareggióba vezetett, ahol az ifjú pár megismerkedett az ott élő Giacomo Puccini világhírű komponistával – akit a vadmacska szó szerint letepert. A Pillangókisasszony, a Bohémélet és a Turandot szerzőjének 1964-ben magyarul is megjelent leveleiben rajongva magasztalta a „nagy magyar művésznőt”, aki miután minden éjjel mély álomba lökte a lepedőcsatákban végkimerültségig hajszolt férjét, szállodai szobájából rendszeresen átlopózott a Massaciùccoli-tó partján álló Puccini-villába, hogy telhetetlen cicamicaként ott is lebontsa a gombolyagot.

A bővérű Frida épphogy csak visszatért már a nászheteken felszarvazott férjével Budapestre, amikor ismét félrelépett egy neves olasszal. A magyar fővárost második otthonának tekintő, a Parasztbecsület című operája miatt szintén világhírnévnek örvendő Pietro Mascagni zeneszerző-karmesterrel csaknem másfél évig tartott titkos, ám érzelmekben annál túlfűtöttebb kapcsolata. Rajnai Gábor 1918-ban látta elérkezettnek az időt, hogy elváljon extrém magas libidójú asszonyától. Ha forró szerelmük ekkorra már kihűlt is, barátságuk megmaradt. Amikor a színésznőnek zsidó származása miatt a német megszálláskor bujkálnia kellett, volt férjére is számíthatott.

A fekete párduc a válást követően költözött át a Vilmos császár (ma Bajcsy-Zsilinszky) út 72. szám alá. Ebben a Wechselmann Ignác építész tervezte és építtette bérházban alakította ki új rezidenciáját. Hatalmas lakásának ajtaján 1919. január 19-én csöngetett be egy iránta plátói szerelmet tápláló kisfiú. 

Amikor Gomba kinyitotta az ajtót, a tizenhat éves vézna srác hirtelen előrántotta fegyverét, és két golyót lőtt a színésznő arcába.

Szabó Jenő a harmadik lövedéket már saját fejébe eresztette. A merénylőt a helyszínről a Rókus-kórházba szállították, ahol este tíz óra után néhány perccel belehalt sérülésébe. Gomba­szögi Fridát a Szentkirályi utcai Pajor-szanatóriumban kezelték. Sokáig kérdéses volt, hogy színpadra állhat-e még valaha, ám Hüttl Tivadar híres sebészprofesszor és László Ernő kozmetikus-bőrgyógyász, aki később Frida sógora lett, szinte teljesen eltüntette sérüléseinek nyomait. A színpadtól csak egy évig maradt távol.

Második férjével, Miklós Andor médiamogullal Miklós első felesége, Hausz Valéria révén ismerkedett meg. Valéria 1917-ben vált el a Tündérlaki lányok darabot is jegyző Heltai Jenőtől (aki amúgy később, Frida harmadik férje lett), hogy mihamarabb hozzámehessen a sajtócézárhoz. Az asszony, aki rajongott a szép és tehetséges Fridáért, vagyonos-pocakos férjét is igyekezett rávenni, hogy mindig kísérje el a színházi premierekre. Ez a kultúraélvezet azonban csak addig tartott, amíg kiderült, hogy a színpadról leszálló vérbő pillangó lecsapta a kezéről férjét. A pohos piaci légy végérvényesen belegabalyodott a díva pókhálójába. 

Az ország legnagyobb médiabirodalmát üzemeltető, az Athenaeum Kiadó alá tartozó „Az Est”, a „Magyarország” és a „Pesti Hírlap” napilapok tulajdonosa, a jeles irodalmi mecénás Miklós Andor 1922. április 15-én lett a nála tíz évvel fiatalabb imádkozó sáskánk második férje.

Frida azonnal költekezésre fogta férjét. A pénz nem számított, volt miből a tejbe aprítaniuk. Kibérelték Strasser Bertalan könyvkiadó-tulajdonos Mányoki út 5. szám alatti gellérthegyi villáját – amely ma már csak elnagyoltan emlékeztet Faludi Ferenc eredeti tervére –, ahol jelentős irodalmi, művészeti, politikai és társasági életet folytattak. Állandó vendégük volt az Est-konszern két állandó munkatársa, Móricz Zsigmond és Szabó Lőrinc, de gyakran megfordult itt a Pesti Naplóban rendszeresen publikáló Babits Mihály, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula és Tóth Árpád is.

A házaspár szintén ekkor vette meg Tahitótfalun azt a kastélynak is beillő nyaralót, amelyet 1923-ban parasztbarokk stílusban átalakíttattak. A Duna-parti épület köré ekkor építettek motorcsónak-kikötőt is rejtő árkádos támfalat, amelynek tetején hatalmas kilátóterasz, parkosított sétány és még egy zászlótartó is helyt nyert. A trianoni békediktátum miatt itt mindig félárbócra volt felhúzva a magyar királyság angyalos címerével ékesített lobogó.

A felső tízezerhez tartozó házaspár 1930-ban döntötte el, hogy a kor szokása és elvárása szerint ők is Horthy Miklós kormányzó és családjának közelébe, a budai Várba költöznek. A sajtómágnás megvette a Dísz tér 6. – Hunyadi János út 47. között feszülő lakóházat, amelyet Pogány Móric tervei szerint modern neobarokk stílusú magánpalotává építtetett át. A tér felé néző főbejárat díszes kovácsoltvas díszei Sima Sándor műhelyéből kerültek ki. A bejárat mögött alakították ki azt a kis műhellyel felszerelt garázst, ahol a férj Rolls-Royce és az asszony Minerva típusú luxusautomobiljait tárolták. A garázs mögött hangulatos, „L” alaprajzú díszkertet alakítottak ki. A városi oázis mögött sorakozott az előszoba, a hall, az ebédlő, a két emeletet átfogó díszes szalon és a fogadóterem. Az első emeleten a tér felé néző ablakok mögött a sofőr, a cselédek szobái és Lázár nevű inasuk kuckója sorakozott. A kertre a komorna, a szakácsnő, a varrónő és a konyha ablakai néztek. A ház Duna felé néző oldalán alakították ki a kényelmes berzserekkel berendezett könyvtár- és hálószobákat, a budoárt és a vizesblokkot. A falakat Fényes Adolf, Vaszary János, Csók István, Rippl-Rónai József, Ferenczi Károly és Mednyánszky László festményei díszítették, amelyek közül 

a legviccesebb a kandalló feletti Glatter Gyula pingálta kép volt, amely a színésznőt nem kíméletlen démonként, hanem romantikus és ártatlan leányként ábrázolta.

Minden csoda fölött van egy kupola, mondják az apatestűek. Így gondolta a komoly pocakkal rendelkező Miklós Andor is, ám szerelme szexuális étvágyát ő sem tudta kielégíteni. A sajtócézár 1933. december 2-án hunyt el – infarktusban. A pengőmilliomos hatalmas örökséget hagyott özvegyére, aki mindenki meglepetésére visszavonult a színpadtól és rivaldafénytől, majd kezdő üzletasszonyként átvette a legpatinásabb szellemi műhelynek számító Est Rt. vezetését. Nem sokáig lehetett a cége elnöke.

A zsidótörvények bevezetésével párhuzamosan a kormány adócsalás vádjával végelszámolást indított a médiabirodalom ellen, amelyet 1939-ben be is kebelezett. Az állam az özvegyet mindenétől megfosztotta. Nem térhetett vissza a deszkákra sem. A tragikus 1944-es esz­tendő második felét nevének és külsejének elváltoztatásával vészelte át. A háború után a kommunista propaganda is üldözte, burzsoá nagytőkésnek állították be, akinek frivol nagypolgári jelleme nem passzolt a szocializmus nőképéhez. 

Papírgyárát, nyomdáját államosították, házait 1951-ben elvették.

Az elvtársak a tahitótfalui nyaraló homlokzatát leverték, a palóc motívumokat eltüntették, majd az 1970-es években a KISZ Központi Művészegyüttes vendégházává alakították át. Bár jelenleg magántulajdonban van, de nagyobbik része üresen áll. A Dísz téri házat a Külügyminisztérium kapta meg, azt szintén vendégházzá alakították át. Ez az ingatlan lett a rendszerváltás környékén az algériai nagykövetség, jelenleg a Paradeplatz Kft. csaknem négymilliárd forint jelzáloggal megterhelt szellemházaként vegetál.

Irén, a legvagyonosabb

E tragikomédiákban bővelkedő családi szappanopera azonban nem ér itt véget. A Grün lányok történetét ugyanis Irén emelte nemzetközi szintre. Kezdetben ő is színészként kereste a kenyerét a Nemzeti Színház színpadán, ám erős nyomot nem hagyott maga után. 1929. december 24-én vette feleségül László Ernő orvos, aki Frida merényletben szerzett sérüléseinek gyógyításában elévülhetetlen érdemeket szerzett. A bőrgyógyász ekkor már az ország legfelkapottabb orvosi gyógykozmetikusának számított, 1927-ben alapított rendelője a Szervita téri Lajta–Rózsavölgyi-bérház félemeletén működött.

A szépség angyalának is hívott doktor, mivel hamar felismerte a gyümölcssavak szépségápolás területén kifejtett hatását, sőt az ő vegykonyhájában készült el a világon először a mai micellás vizek elődjének számító, zsíros bőrt tisztító folyadék is, így a „dr. med. Laszló” feliratú kenőcseinek, krémjeinek és szappanainak köszönhetően már ekkor komoly vagyonra tett szert. Tehetségére a tengerentúlon is felfigyeltek. 1937-ben a magyaroktól zsúfolt Hollywoodban találta magát, ahol a Warner Brothers filmstúdió felajánlotta neki sminkrészlegének igazgatói posztját. Bár ekkor még nem élt a lehetőséggel, ám a zsidótörvények bevezetése miatt két év múlva feleségével együtt kivándorolt az Államokba, ahol rögtön megnyitotta első üzletét. A New York-i Ötödik sugárút 677. szám alatti ötemeletes ház aljában működő „Erno Laszlo” áruház kimondottan az amerikai felső tízezret célozta meg.

Az ekkor kifejlesztett tengeri fekete algából és iszapból álló új termékcsaládja, illetve az ügyfeleknek járó kitüntetett figyelem miatt az amerikai sikerre nem kellett sokat várnia. 

A filmsztárok, az uralkodók, a hercegek, a milliomosok és a politikusok egymás után lettek intézetének jól fizető kuncsaftjai.

A teljesség igénye nélkül olyan ügyfeleket tudhatott és tudhat magának a cég, mint Jacqueline Kennedy-Onassis egykori first lady és Stéphanie monacói hercegnő; a színésznők közül Marilyn Monroe, Audrey és Katharine Hepburn, Greta Garbo, Grace Kelly, Ava Gardner, Suzy Parker és Gloria Vanderbilt. De lelkes vásárló volt nála Az álom luxuskivitelben írója, Truman Capote, az énekesek koszorújából pedig Frank Sinatra, Nat King Cole, Yoko Ono, Sting, Madonna, Michael Jackson, illetve Kim Kardashian celeb is.

A Kossuth-díjas Sárközi Mátyás író-műfordító Vérbeli várbeliek könyve szerint a nagy amerikai luxusban lebegő Gombaszögi Irén ekkoriban jött rá arra, hogy ő tulajdonképpen kétlaki természetű nő, a férfiak mellett a saját nemét is szereti. 

A leszboszi szerelem szárnyán ennek tükrében össze is jött férje egyik híres páciensével, Greta Garbo filmsztárral,

akivel gyakran töltötte együtt nyarait a francia tengerparton a hasonló irányultságú Cecile de' Rotschild bárónővel és Mercedes de Acosta drámaírónővel. A lányok vagy a László család Roquebrune-Cap-Martinban megvett nyaralójában vagy a svéd származású művésznő Cap d'Ail-i villájában olvasták ki egymás könyveit, nagyítóval keresve a nyomtatott betűket. Ernő tudott felesége nemiorientáció-váltásáról, de egyáltalán nem zavarta. Örült, hogy Irén vérbő természetét most már nem neki kell kielégítenie, hanem másoknak, így ő többet és nyugodtabban tudott régi-új ügyfeleivel foglalkozni.

A negyedik Gomba lány 1967-ben hunyt el New Yorkban. A Grün-színésznők szappanoperája vele véget ért. Ernő három évvel később újranősült, eladta a cégét, és második feleségének szentelte hátralévő életét. Felső kategóriás, jó drágán árusított kozmetikai cikkei mai napig a Dior, a Chanel és a Givenchy termékei mellett sorakoznak a szakboltokban.

(Borítókép: Gombaszögi Irénről és Gombaszögi Fridáról készült fényképek 1930 és 1935-ben. Fotó: Angelo / Pesti Napló / Színházi Élet / Arcanum)



  • Tippek
  • Babaváró hitel