Amikor Budaörs majdnem a nyilasok fővárosa lett Hungária néven

Érdekes eszme-, építészet-, politika-, nemzet- és kultúrtörténeti tárgyi relikviát talált 1988-ban Rozsnyói Ágnes történész a müncheni székhelyű Bajor Tartományi Levéltárban. A 27 darab lapból álló, írógéppel írt magyar nyelvű füzetecskéből ugyanis az derült ki, hogy 

A nyomdai kiadást meg nem ért könyvecske szerzője bár ismeretlen, de több mint valószínű, hogy az Andrássy út 60. szám alatti Hűség Házának is hívott pártközpontban írták le a nemzetvezető tudtával és engedélyével. Paradoxon, de tény, hogy a hungaristák az iromány sokszorosítására, nyomdai kiadására csak a (vesztes) világháború után akartak sort keríteni. A papírköteg egyébként még a nyilas kormányszervek nyugatra menekülése közben került Németországba, majd onnan az amerikaiak kezébe, akik csak az 1960-as évek végén szolgáltatták vissza annak egy részét Magyarországnak.

A dokumentumhoz nem mellékeltek sem tervrajzot, sem látványképet, ám a leendő hungarista város sziluettjét viszonylag jól körbeírta a szerzője. Eszerint a Budaörs felett hosszan elterülő, délnyugat-északkeleti irányú, nyújtott patkóra emlékeztető Csíki-hegyek által körbefont Felsőszállás és Alsószállás völgyek lettek volna a nyilas város „egybenyitott” központjai.

Míg a katonai-, vallási- és pártrendezvényeket is lebonyolító hatalmas méretű placcot északon, a 343 méter magas Farkas-, a 364 méteres Szekrényes-, a 322 méteres Szállás-, a 308 méteres Ló-, a 314 méternyi Csík- és a 283 méter magas Huszonnégyökrös-hegy zárta volna le, addig a patkó alsó szárát, a déli térfalat a 249 méteres Törökugrató, a 262 méter magas Út- és a 315 méteres Odvas-hegyek alkották. A terv megálmodója a Hungáriára keresztelt felvonulási tér alatt egyébként nemcsak több tucatnyi kéreggarázst, hanem egy személy- és teherszállításra is alkalmas nagyobb méretű földalatti pályaudvart is a szemei elé vizionált.

Mivel a tér nyugati oldalát lezáró, a többi hegycsúcstól viszonylag távolabbra esik a Huszonnégyökrös-hegy, így erre az oromra egy grandiózus méretű műalkotást képzeltek el a nyilasok. A „Kelet kapujaként” is funkcionáló, arcukkal nyugat felé néző két óriás közül a „Táltos” a tudományt, a „Kobzos” pedig a művészeteket személyesítette meg. A két, 35-40 méter magasra tervezett kőmonstrum lábánál Attila, Árpád és Szálasi egész alakos szobrát kívánták felállítani. A bálványként is funkcionáló műalkotást lényegében a nemzetvezető által annyira magasztalt „gondwánai kultúra első európai emlékoszlopának” szánták, amelynek értelmét maga Szálasi az 1945. január 6-án Irottkőn megalapított Gondwánai Mozgalom alapszabályában úgy fogalmazta meg, hogy 

a gondwánai világmozgalom, amely egyelőre Eurázsia területére terjed ki. Működése titkos, célja pedig az eurázsiai gondwánai népek és nemzetek erkölcsi, szellemi és anyagi jólétbe való felemelése a Hungarista Mozgalom világnézeti elvei alapján, (…) a destruktív fajkeveredésű zsidó nép biológiai kiirtása útján. 

Gondwána ennek megfelelőn Szálasi eszmerendszerében nem az egykori szuperkontinenst jelentette, hanem egy zsidómentes világot.

A tér keleti oldalát lezáró Farkas- és Odvas hegyek között indult volna ki az a nyílegyenesre tervezett, 7,2 kilométer hosszú autópálya is, amelynek a végét a budai királyi várpalota alatti Palota (ma Dózsa György) térnél akarták kiképezni. A sztráda nyomvonala csak az Ördögoromnál tört volna meg minimálisan. A műút megépítésekor nemcsak egy 670 méter hosszú, a Déli-pályaudvar és a Naphegy alatt futó alagút kialakításával számoltak, hanem a csillebérci dombok rézsűs bevágásával, illetve a tabáni, a Németvölgyi (ma Gesztenyéskert) és a Farkasréti temetők teljes, illetve részleges szanálásával is. A nyomvonal kialakítása egy 1937-es térkép szerint közel 210-220 telket érintett, amelyeknek csaknem a felén állt valamiféle ház, nyaraló, viskó vagy villa. Ezeket az épületeket – művészi kialakításuktól függetlenül – bontásra ítélték.

A Hungária Akadémia  

A tér központi eleme egy olyan 36-40 emeletes, vasbetonból és acélból kizsaluzott felhőkarcoló lett volna, amelyet az „északi hegylánc” központi elemének kinézett Szállás- és Szekrényes hegyek tetejére álmodtak meg. Az épület magasságát 250 méterben adták meg. 

Az egyetemnek természetesen nemcsak katonai, hanem műszaki, teológiai, bölcsészeti, gazdasági, jogi, orvosi és természettudományi karai is lettek volna. A Münchenben megtalált dokumentum arról is értekezett, hogy a Hungária Egyetem honvédelmi karának 9 országnagyot, 7 népnagyot, 9 hivatásrendi-vezetőt, 10 kormányszéki vezetőt, 20 szakvezérkari vezetőt, 20 országos végrehajtói vezetőt és 5 vezérkari főnököt kellett volna „kitermelnie” évente. Az évi 80 fős keretszámot azonban pár év múlva már fel kívánták emelni 150, majd 450 főre, amely számításaik szerint pont ahhoz volt elegendő, hogy 35 év elteltével a hungarizmus eszméje országos méretű legyen mind a hadsereg vezérkara, mind a lakosság körében.

A grandiózus méretű felhőkarcoló északi – a Szekrényes-hegy – oldalában egy a Kárpát-medencére jellemző növény- és állatkertet kívántak kialakítani. A toronyházat tartó Szállás-hegy Hungária térre (Alsószállásra, Felsőszállásra) néző déli oldalát úgy akarták teraszosan kiépíteni, hogy azokon különböző keresztény, pogány és ázsiai vallások áldozati oltárát helyezhessék el. Az ötlet egyébként nem számított újszerűnek. Az Andrássy út 60-ban született „politikai-építészeti terv” kiötlője ugyanis valószínűleg ismerhette Zajti Ferenc orientalista nevéhez kötődő, 1943-ban kiadott Memorandum című könyvét, amely a tabáni Naphegyre álmodott meg hasonló építészeti elveken nyugvó, a keleti és nyugati türköknek egyaránt emléket állító, hatalmas méretű, ám „turáni szemléletű” Magyar Kultúrhistóriai Múzeumot és Kiállítócsarnokot.

A Szállás-hegy középső teraszán, a párkány közepén egy hatalmas méretű, térben előreugró nyilaskereszt állt volna, amely alatt egy szószéket is ki akartak alakítani, hogy Szálasi innen szóljon a nemzetgyűléshez, a „népéhez és katonáihoz”. A teraszok alatt, közvetlenül a hegy lábánál egy 200 méter szélesre tervezett főbejáratot kívántak felépíteni, ahová belépve, a hegy gyomrán keresztül liftekkel lehetett volna a felhőkarcoló felső emeleteire kijutni. Mint minden építészetben is az önkifejezésre törekvő totalitárius államberendezkedés esetén, a nyilas toronyházat is több tucat két, két és fél magas szobrokkal akarták körbevenni és díszíteni. 

Az egyetemi és főiskolai képzést is nyújtó Magyar Tudományos és Művészeti Akadémia köré, a szomszédos „hegyláncot” követve félköríves kialakításban, több oktatási intézményt, kulturális centrumot, közigazgatási és államapparátust kiszolgáló minisztériumi épületet is terveztek, amelyeket egy-egy oszlopcsarnokkal kívántak összekötni a központi helyre telepített felhőkarcolóval. A dokumentum szerint a Hungária Akadémia melletti hegyeken azonban nem ezek a közintézmények, hanem egy-egy múzeum állt volna. Míg a Ló-hegyen a Természettudományi, a Farkas-hegyen a Művészeti, addig az Úthegyen a „Mérnöktudományi” Múzeum tömbje tört az ég felé.

A hungarista eszmerendszerből kiindulva ezeknek az épületeknek az építészeti kialakítása nem a hitlerizmust jellemző és kifejező „épületszörnyeket” követte volna, hanem a megjelenésében sokkal visszafogottabb olasz fasiszta architektúrát, amelyet a legjobban Marcello Piacentini, a római Foro Mussolini (ma Foro Italico) sportkomplexumot jegyző Enrico Del Debbio, és a szintén római, ám meg nem épült Mole Littoria nevű felhőkarcolót tervező Mario Palanti neve fémjelzett.

Szintén érdekes, hogy bár a dokumentum megemlíti, hogy a Szálasi-vár elképzelhetetlen katolikus templom nélkül, ám az Isten háza kinézetét, annak faszádját nem részletezték olyan mélységben, mint a fent említett épületeket. Ezt a hiányt azonban pont Szálasi Ferenc 1945 nyarán pótolta augsburgi amerikai fogsága idején papírra vetett gondolatai rendezésekor, teljes tudatában annak a nemzetközi szándéknak, hogy Magyarországra való visszaszállítása esetén, Budapesten majd felakasztják:

A magyar római katolikus naptárba be fogom állítani a magyar nemzet számára Jézus Krisztus megvallásának napját. A hungarizmus országépítésében a Hungária Egyetem és Főiskola tervében egy hatalmas Dóm építését vettem tervbe. A főoltár egyetlen hatalmas, legalább 50 méter magas Krisztus-szoborból fog állni, melynek a talapzatán kell az oltárnak lennie.  

Eszerint a feszület teteje közel egy vonalban lett volna a Szállás-hegy ormán kiépített nemzetvezetői szószékkel és a felette szétterjedő nyilaskereszttel. A 27 lapból álló iratcsomagot a többi korabeli, ám már német nyelvű dokumentummal közösen 2015-ben szállították át a bajor nácik egykori Barna Házából 8,6 milliárd forintból kialakított müncheni Nemzetiszocialista Dokumentációs Központba.