Hotel és diákszálló lesz a leghíresebb olimpiai bajnokunk szülőházából

2022.10.03. 18:11
Több mint tízévnyi elhanyagoltság és pusztulás után végre jó ütemben halad Budapesten a Király utca 36. szám alatti négyszintes, 1998 óta helyi védelem alatt álló bérház rekonstrukciója, kibővítése és teljes felújítása.

A bulinegyed egyik leghányatottabb sorsú épülete 60 szobás szállodaként és 204 ágyas ifjúsági szállóként újul majd meg. A háromcsillagosra tervezett hotelt a tervek szerint 2024 decemberében adják majd át rendeltetésének, amelynek terveit a Lamro-Terv Kft. két munkatársa, Fekete Lajos és Gyurik Ákos építészpáros jegyezte. Az ő elképzelésük szerint a leendő szálloda nemcsak tetőtér-beépítést fog kapni, hanem az utcaszintről elvileg egy alig látható emeletráépítést is.

A leendő szálloda a nem túl fantáziadús K 36 Party Hotel néven fog megnyílni,

amely jól előrevetíti leendő lakói életkorát és habitusát. Remélhetőleg ez a névválasztás hamar módosulni fog a ház egykori híres szülötte miatt, aki kétszeres olimpiai bajnokként minimum megérdemelné, hogy domborműves emléktáblát kapjon a bejárat mellett.

Ha csikar a fanyar magyar szivar

A háromemeletes, klasszicista stílusú bérházat 1846 és 1847 között építette fel Hild József terve alapján az ausztriai Krajna (ma Szlovénia) tartományból származó Medetz József királyi dohánykereskedő, neves virilista, Pest város képviselője és felesége, Herzberg Matild. A cigaretta- és szivargyártó 1847-ben kapta meg a gyári kiváltságot a városi tanácstól, ahol leginkább havannai és vitnyédi dohánylevelekből készült termékeket készített.

Ezeket a szivarkákat és szivarokat többnyire a szabadságharc híres magyar hadvezéreiről, így Bem józsefről, Perczel mórról és Dembinski henrikről nevezte el, de a termékskálát kibővítette még a Roffi, Diadal és Szabadság néven futott szivarnevekkel is.

Ambivalens módon Medetz két dohányüzeme a Török császárhoz volt címezve ahol 95 munkást alkalmazott. A Váci úti burnot-raktárában 17 melós dolgozott. 1869-ben bekövetkezett haláláig a város leggazdagabb polgárai közé tartozott.

A firmát gyermekei (József, Irma és Lajos) vitték tovább, de ők nem voltak olyan sikeresek, mint az apjuk. Ez nemcsak a rossz cégvezetés miatt alakult így, hanem azért is mert az állam 1851-en monopóliumot vezetett be dohányfronton is. A legidősebb fiú, az ifjabbik József 1873-ban vonult vissza végleg a kereskedelemtől, ekkor adta el testvérei egyetértésével családi örökségüket a Mayer testvéreknek, amely a XIX. század végén lett a Schossberger família dohánykereskedelmi birodalom egyik alapja.

Kard és fagy

Míg Medetz szedte a lakbért, addig 1904. december 14-én a ház egyik első emeleti lakásában megszületett Petschauer Attila, aki az épület aljában működő „Rámás fűrészhez” címzett vas- és ércárú kereskedés egyik tulajdonosának, az ekkor harmincéves Petschauer Fülöp fia volt. 

a fiatalember neves kardvívóként és a magyar kardcsapat oszlopos tagjaként megnyerte az 1928-as amszterdami és az 1932-es Los Angeles-i olimpiát.

A vívás közben folyamatosan éneklő vagy ellenfeleit Hoplala-hopla-hopp felkiáltással letámadó sportoló egyéniben Amszterdamban második, Los Angelesben pedig ötödik helyezést ért el. Az 1930-ban Liège-ben, majd egy év múlva Bécsben is megrendezett európai bajnokságokon szintén csapatbajnok lett. A nyugaton Monsieur Gulasch, vagy Hoplala Gulasch úrként tisztelt Petschauer sportolói pályafutása után vívóoktatóként és újságíróként kereste a kenyerét.

Ez utóbbit Miklós Andor és felesége, a fehérmájúságáról ismert Gombaszögi Frida vezette Est-lapok vállalatnál.

Attila tréfás természete miatt igen népszerű figurának számított a két világháború közötti Budapesten,

gyakran lumpolt a kormányzó legkisebb fiával, ifjabb Horthy Miklós politikussal és Jávor Pál színésszel közösen. Jó példa erre barátai által csak Pecsusnak becézett ifjú viccelődéseire egy aktív sportolói pályafutása alatt történt kaland, amelyet a Világ című lap közölt:

Egyszer egy káprázatos fogadáson mutatták be egymásnak a magyar és a spanyol vívók csapatát. Ez úgy történt, hogy a madridiak – vívók és más előkelőségek – végigjárták a sorba felállított magyar bajnokokat és harsányan elhadarták a nevüket. Ilyeneket mondtak:

– Don Miguel Garcia Maria José Alvarez de Algeciras!

Mire a szegény rövid nevű magyar is bemutatkozott:

– Gombos.

Jött a másik spanyol:

– Don Juan de Farfandilos y Perito de Lopez!

A magyar:

– Rády.

Petschauer a sor végén tréfálkozni kezdett:

– Te, ezek kiröhögnek bennünket, hogy ilyen rövid nevünk van. Én mindjárt csinálok egy kis cirkuszt. – Oda is állt nemsokára az egyik frakkos úrhoz és hogy a honfitársait szórakoztassa, elegánsan meghajolt és a körülötte álló magyarok visszafojtott röhögése közben így mutatkozott be:

– Csendőrzabáló és rátóti Petschauer Attila, de külön kívánom, Pukkadj meg!

Mire a rendjeles úr szelíden így válaszolt:

– Pukkadj meg jó magad, édes öcsém. Én vagyok a magyar követ.

Mivel Petschauer olimpiai bajnoki címeiért a kormányzótól megkapta a Signum Laudis polgári változatának kitüntetését, így származása miatt elvileg tilos lett volna őt meghurcoltatniuk a fegyveres erők antiszemita tagjainak. Horthy Miklós régens felmentése ellenére az olimpikont először a Murai Lipót alezredes irányította nagykátai munkaszolgálatos tábora, majd onnan az ukrajnai Davidovka táborba szállították.

Itt kezdődött el tortúrája.

Többhetes fizikai kizsákmányolása és kizsigerelése után az amszterdami olimpián military lovasként részt vevő vitéz Cseh Kálmán alezredes, táborparancsnok a kardvívót először felparancsolta egy kiszáradt fára, majd rászólt, hogy a télvíz ellenére vetkőzzön le anyaszült meztelenre és hangosan kukorékoljon egy faágon ülve, miközben egy Toronyi nevű keretlegény folyamatosan locsolta őt hideg vízzel. A metsző hidegben a világhírű olimpikon azonnal jéggé fagyott.

Petschauer Attila
Petschauer Attila
Fotó: Wikipédia

Bár az Oscar-díjas Szabó István filmrendező ezt a jelenetet dolgozta fel a Napfény íze című játékfilmjében, több történész szerint ez a haláltusa inkább legenda, mintsem valóság. A 101/4 számú munkásszázad vezetőjének 1942. január 14-i jelentése ugyanis arról szól, hogy 

Petschauer Attila túlélte ezeket a kínzásokat és „csak egy évvel később, 1943. január 30-án hunyt el egy szovjet fogolytáborban tífuszban. Érdemes megemlíteni, hogy a munkaszolgálatos század 261 tagja közül összesen csak kilencen maradtak életben.”

Szabó István fénykarcolatának értékéből persze ez a ténybeli botlás vagy inkább dramaturgiai változtatás persze egy jottányit sem von le. Így lett kerek az asszimiláció útjára lépett fiktív Sonnenschein család története. A dr. Sós Ádám olimpikon szerepét megformáló Ralph Fiennes színész nem csak Petschauer Attila tragikus életét mutatta be plasztikusan, hanem a XX. századi magyar történelem viharos évtizedeit is.

A cselekmény következménye a jégszekrény

Medetz József halála után az épületet legkisebb gyermeke, Lajos és az ő utódjai örökölték meg. A család 1903-ban adta el a bérházat, amelyet 1909-től évtizedekig Breitner Bernát jégszekrénygyáros és famíliája, illetve a Cionista Központi Iroda használt. A hűtő- és jégszekrényeket a földszinten kialakított üzemben, illetve négy házzal odébb, a Király utca 44. szám alatti főraktárban árusították. A bérháznak 1868-ben lett az ékessége Groszman József rőfös boltja, amelyet 1913-ban váltott Árvai (Hersch) Henrik vezette női és gyermekruha, valamint női divatárucikkekkel kereskedő cég.

A világbajnok Petschauer Attila kardvívón kívül szintén a ház neves lakója volt még 1889-től 1921-ben bekövetkezett haláláig Zilzer Antal festőművész,

aki főleg arcképeket (Baross Gábor, Csiky Gergely, Hunfalvy Pál, Ibsen, Jedlik Ányos, Jókai Mór, Munkácsy Mihály, Szapáry István, Szarvas Gábor, Wahrmann Mór) és tájképeket festett. Münchenben Miksa József bajor herceg arcképével aranyérmet nyert. Erdei magány és Erdei idill című festményeit I. Ferenc József osztrák császár és magyar király vásárolta meg 1896-ban. Mivel a festőművész 1907-ben sajnos teljesen megvakult, így a festészetet kénytelen volt abbahagynia.

Szintén a ház lakója volt 1895-től Schmidt Ödön miniszteri tanácsos, a Nagyváradi Kultúrmérnök Hivatal vezetője, a Sebes-Kőrös öntözések szorgalmazója és megvalósítója, valamint a „Vízügyi Közlemények” szaklap szerkesztője, illetve dr. Csery Kálmán kerületi járásbíró, aki leginkább sajtóvétségeket vizsgált ki. Érdekesség, hogy Csery unokaöccse az a Tóth Imre volt, aki a Nemzeti Színház igazgatójaként rendszeresen járt a kardvívó Petschauerrel drukkolni a magyar labdarúgó-válogatott mérkőzéseire, a meccsek után pedig sörözni.