Városképet romboló, óriási betonszörnyet építenek a Kazinczy utcában

Új Babilon épül

Már több mint két éve tudható, hogy a fővárosi kormányhivatal az Állami Balettintézet használaton kívüli Kazinczy utca 40–46. szám alatti emeletes konténerépületét és az L alakban rátapadó egykori Schmolka Manó és Kozma Jenő hentesek működtette kóser szalámigyár és füstölt húsárú gyárának Kazinczy utca 48. szám alatti maradványaira megadta a bontási engedélyt.

Ahogy korábban sejthető volt, a bontásra ítélt épületek helyére egy szálloda fog épülni, amelynek terveit ez év április elsején, azaz pont bolondok napján tette nyilvánossá a Botos Bálint és Németh Péter irányította Forestay Group cégcsoport és a tervezéssel megbízott Tömösi Örs és Tömösiné Nagy Ibolya építészházaspár, valamint csapatuk, az Art-NT Építész Stúdió Kft.

Bár az Építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokat Támogató elektronikus Dokumentációs Rendszerbe (ÉTDR) feltöltött megalomán tervről még nem született érdemi szakhatósági döntés, a VII. kerületi önkormányzat ez év szeptember 21-én mégiscsak zöld utat adott a beruházásnak a PestBuda információi szerint.

A képviselő-testület felhatalmazta Niedermüller Péter polgármestert a településrendezési szerződés megkötésére, ami azt jelenti, hogy az utca páros oldalának öt kisebb méretű telkének összevonásából létrehozott

Stílus telefonhívásra

A 27,58 méter magasra tervezett új erzsébetvárosi monolit végérvényesen meg fogja változtatni az enyhén íves, foghíjai ellenére még mindig hangulatos, váltakozó magasságú házakból álló Kazinczy utca összképét. A terebélyes lakótömb ugyanis tovább fogja növelni telekszomszédjai, a 2004-ben átadott 81 lakásos Hollóház és a 2007-től használatos Eszterház okozta tájsebet. Bár a településrendezési szerződés kiemeli, hogy a leendő szálloda homlokzatának alsó része „tájba illő” sötét színű téglaburkolatot fog majd kapni, az épület elé pedig három darab fát is elültetnek, ám ezek a látszatmegoldások sem segítik elő az épület harmonikus besimulását a megmaradt XIX. századi utcaképbe.

Az ingatlan minimalista, laktanyaszerű kialakításának köszönhetően nem tudja és nem is akarja követni a vele szemben sorakozó többnyire keskeny homlokzatú házak tagozati felosztásait és változatos ritmikusságát. Az épület a közvetlenül mellette álló, Dob utcára is kinéző Goldstein Ignác csillár-, falikar- és világítóeszköz-gyáros építette, 1886-ban átadott bérházának párkány- és szintmagasságait sem veszi figyelembe. A térbeli idom bár valószínűleg megfelelhet funkcionális elvárásoknak, ám pöffeszkedő mérete és lebutított külleme miatt 

Pedig köztudott, hogy egy város lelke mindig a házaiban él, igazából ott érhető tetten. Erre kíváncsiak a turisták, ettől otthonos és lakájos az épített tér az ott lakóknak. Ez határozza meg mindennapi hangulatunkat.

Gróf Georges-Louis Leclerc de Buffon természettudós az ember természetrajzáról írt 1749-es írása, valamint az akadémiai székfoglalója során így jellemezte ezt az alkotói típust:

A stílus maga az ember. (…) A stílus hiánya különbözteti meg a zsenit az árnyéktól. (…) A stílusnak gondolatokat kell a fejünkbe vésnie. Ha erre a mutatványra az önjelölt alkotó nem képes, akkor az nemcsak elpocsékolt munkaidő és hasztalan élet, hanem a szemlélőnek egy igen hosszas és bosszús szenvedés is.

E fennkölt gondolatok tükrében úgy tűnik, hogy csak az anyaghasználatában lesz más ez a szálloda, mint a helyét egyelőre kitöltő, 1976-ban ideiglenes jelleggel átadott konténerház, amelyet a Táncművészeti Főiskola koreográfusai és balettnövendékei használtak a kétezres évek elejéig.

A Bánd kenyérgyár, Kazinczy utca 50.

Annak ellenére, hogy a klasszicista, szecessziós és eklektikus stílusú épületek alkotta finom városszövetbe egy újabb molylepkét akarnak lepetéztetni, az

A fejlesztési terület szélén, a Kazinczy utca 50. szám alatti BRKLYN nevű szórakozóhely által használt egykori ipari épületet úgy alakítanának át Tömösiék, hogy annak téglaarchitektúráját teljesen szétvernék. A korábban Kockának hívott épület nem védett, akár teljesen el is bontható, ám pont Bánd Vilmos pékmester 1881-ben felépítette kenyérgyárának utcai frontja az, amelynek építészeti játékossága, tagozatainak ritmikussága továbbvihető, a mostani terv szerinti kukoricagóré-szerű kubus helyett.

Érdemes megemlíteni, hogy ezt az egykori kenyérgyárat 1916-ban örökölte meg Bánd Gyula lisztkereskedő, aki anyagi gyarapodását követően két évvel később megalapította a róla elnevezett Kenyér-, Keksz és Tápszergyár Rt.-t. Az üzem 2012-ig működött a területen, amikor is a Király Residence Ingatlanforgalmi Kft. lebontatta a sütödét és a szomszédos Bánd-féle bérházat, amelynek a helyén kialakították a meghosszabbított Madách sétányt.

Az üzem kétszintes Kazinczy utcai homlokzatát ekkor még meghagyták, csak a magasföldszint ablaksorát, a Párizsban oly gyakori, ám Budapesten nagyon ritka cselédemeleteket verték szét a lépcsőház díszes, maratott üvegeivel együtt. Ezeket a terveket Alexa Zsolt vezető építész irányítása mellett Oroszlány Péter elképzelése szerint valósították meg. Ekkor lett az építmény hétszintes „bulika és csacsogó központ”. Ennek a homlokzatnak a bája lenne megmentendő.

A Scheibel-féle Első Magyar Gőzfürdő, Kazinczy utca 40.

A Táncművészeti Főiskola egykori konténerházának helyén korábban négy épület állt. A Kazinczy utca 40. szám alatti telek az Első Magyar Gőzfürdőnek adott otthont. A Scheibel József alapította fürdő 1842-ben nyitotta meg kapuit, amelyet Hild József tervei alapján építettek fel. A vállalkozó 1847-ben bővítette és szépítette tovább tulajdonát. A Zofahl Lóránt elképzelései alapján elvégzett átalakítás során lett a klasszicista, mór építészeti elemekkel gazdagon tagolt és csipkézett, cour d′honneur elrendezésű az épület. A balneológiai létesítményt az utcáról egy szökőkúttal díszített kis kerten keresztül lehetett megközelíteni. 

A főváros negyedik alapítású fürdőjét tulajdonosai után mindig másként hívták. 1868-tól Tarcsay József-féle, majd 1894-től Ringer Géza-féle fürdőként volt ismeretes. A XX. század elején az intézmény nívója gyorsan romlani kezdett, leginkább az alsóbb társadalmi réteg használta már, akik lakhelyük csatornázottságának elégtelen mivolta miatt hetente egyszer itt tisztálkodtak. Ekkoriban vezették be a külön férfi és női napokat is.

1908-tól a népfürdő kádjait már nem a Dunából szivattyúzott vízzel, hanem talajvízzel töltötték fel, amelyet a ház pincéjében fúrt, 11,30 méter mély kútból nyertek. Horusitzky Henrik geológus 1935-ös jelentése szerint normális viszonyok között ebben a kútban 4,60 méter volt a vízoszlop magassága, amely bőséges vízutánpótlást biztosított a kádfürdőknek.

A magánfürdők között kialakult egyre erősebb verseny miatt a rekreációs központot 1921-ben modernizáltatta Ringer István fürdőorvos, aki ekkor vezette be az újsághirdetésekből kivágható, 25 százalékos belépti kedvezményt biztosító utalványrendszerét is. Bár a doktor megjelenésével egy kis időre ismét fellendült a fürdő forgalma, ám egyúttal megjelentek az első sötét árnyak is a családi örökség felett.

Egy hullaház romjain, Kazinczy utca 40.

A zsidótörvények okozataként 1944. május 19-én adta ukázba Jaross Andor belügyminiszter, hogy az Első Magyar Gőzfürdőt csak a zsidó származású és vallású állampolgárok látogathatják a jövőben, keresztények már nem. A Szálasi-kormány november 29-én döntötte el a budapesti gettó felállítását, amelyet Belső-Erzsébetváros négy, nagyobb forgalmú utcája által közrefogott közel 0,3 négyzetkilométer 291 lakható bérházának 4513 darab lakását jelentette. A budapesti gettóba csaknem 65 ezer nemzettársunkat költöztettek be a nácik és a nyilasok a főváros többi kerületéből, hogy így létrehozhassák Európa ötödik legnagyobb területű és népességű kényszerlakhelyét Varsó, Łódź, Krakkó és Párizs után.

A túlzsúfoltság, a krónikus gyógyszer- és élelemhiány miatt a gettóban aratott a halál. A gőzfürdő lett a zóna kijelölt hullaháza. A halottakat innen 1944. december 29-ig a Kozma utcai, majd a Salgótarjáni utcai temetőbe vitték, ám ahogy a Vörös Hadsereg 1945. január 3-án Zuglónál elérte a Rákos-patakot, ez a temetkezési lehetőség is megszűnt.

Tetézte a problémákat, hogy a rendőrség arra kötelezte a Zsidó Tanácsot, hogy a gettón kívül meggyilkolt izraeliták holttesteit is itt helyezze el. Január 12-re megtelt Ringer István gőzfürdője. Mivel a halottak már a szökőkúttal megkoronázott udvaron sem fértek el, így a gettórendőrség kénytelen volt a megfagyott holttesteket a Kazinczy utca mindkét oldalán egymás mellé lefektetni, majd amikor megtelt az utca, akkor az üres üzlethelyiségekben és a Klauzál téren halmozták fel a temetetlen korpuszokat másfél méter magasan. 

Az államosítását követően a balneológiai létesítmény 1968-ig működött tisztasági fürdőként, majd egy év múlva lebontották a mellette álló három másik házzal együtt.

A Kampel- és a Mühlich-bérházak, Kazinczy utca 42–44.

A Scheibel alapította gőzfürdő mellett, a Kazinczy utca 42. szám alatt egy 1869-ben háromszintesre növelt bérház állt, amely Kampel Ede kereskedő pénzéből és Buzzi Bódog építész tervei alapján készült el. Itt élt a fürdőt üzemeltető Ringer-család. Az egykori Kazinczy utca 44. szám alatt megbújó lak szintén 1869-ben kapott emeletet Mühlich Lajos kereskedőnek köszönhetően. A terveket itt már Lohr Antal építész jegyezte. Ennek az ingatlannak a hátsó traktusában állt az a gőzgép, amely 1908-ig rendületlenül szivattyúzta a vizet a Dunából a pár lépéssel arrébb álló fürdőbe. Itt volt a kazánház is.

Amikor a gőzfürdő alatti talajvizet kezdték el hasznosítani, akkor a ház akkori tulajdonosa, a veronai születésű Guglielmini Péter szalámikészítő örökösei felszámolták a gépházat, hogy azt a szomszédban működő Schmolka Manó hentesmester tulajdonolta szalámigyár használhassa tovább, mint füstölő. A Mühlich bérház földszintjét ekkor alakították át a húsfeldolgozó fióküzletévé.

Érdekesség, hogy Schmolka kisebbik fia annak a dúsgazdag Landesmann Olgának volt az első férje, akit válásuk után a kor ünnepelt színésze és filmsztárja, Jávor Pál vett el másodjára feleségül. Az asszony újabb házassága már jobban sikerült, mint az első. A híres amorózó élete végéig hűséges maradt választott párjához és nagy szeretettel nevelte az asszony Schmolka Lipóttól szült két kiskorú gyermekét is.

A Schmolka–Kozma húsüzem, Kazinczy utca 46.

Míg a Kazinczy utca 46. alatti házat Altmann Jakab kocsmáros építette, addig a 48-as házszám alatti L alaprajzú telken működött a korában már említett szalámigyár. Schmolka Manó és Kozma Jenő húsfeldolgozója a harmadik legjelentősebb kóser vágóhíd volt az utcában Skrek Lipót és Rebenwurzl Izidor gyárai után. Az üzem az államosítást követően az Állami Húsfeldolgozó, majd a rendszerváltást követően a Délhús Rt. tulajdonába került.

A gyár folyamatosan pusztult, az omlásveszély elkerülése miatt az üzemet hamarosan ki is költöztették innen, majd a főfalakat embermagasságig visszabontották. A romok közé 2011-ben költözött be az Ellátó Kert nevű romkocsma, amely a tervek szerint szintén beépítésre kerül.