Lukács
5 °C
20 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Édesapám kizuhant a sifonérból

2002.05.26. 21:02
Esterházy Péter egy évtizedet dolgozott lankadatlanul, hogy megírja a magyar irodalom talán legjobb regényét (vagy: a magyar irodalom legnagyobb regényét; vagy a magyar nagyregényt; vagy: a nagy magyar regényt; vagyis hát a regényt; na, hagyjuk: hogy megírja). Megírta édesapámat. (Az első személyű birtokos személyjel nem véletlen, a Harmonia Caelestisben ami/aki van, az mindannyiunk édesapámja. Meg mi vagyunk, úgyis mint gyermekeink édesapámja. Így valahogy. Majdnem kibírhatatlan.) És amikor letette a tollat (töltőtollat képzelek, vastag, márkás, de nem divatos - nem Mont Blanc vagy Parker - tollat, csarvarós-dugattyúsat, platina-irídium heggyel [ez a képzelés itt magánfikció nyilván - a mester, megbízhatónak tudott források szerint, nem töltőtollal ír -, de a töltőtoll - atyai örökség, naná - túl kedves szimbolikus funkciókat hordoz itten; és most ha sikerül az összes gondolat- és zárójelet szintaktikailag helyesen lezárni, visszakeveredhetünk a főmondatba, amikor E.P. letette a tollat]),

Esterházy Péter és dőlt volna hátra, szemüvegtappancsok piros foltját dörgölve az orrán, benyitott az ajtón az Úristen, és irgalmatlanul gyomorszájon baszta.

- Csak hogy tudd, édes fiam - mondta szelíden az öreg a hétrét görnyedt grófnak -, csak hogy tudd: nincs isten.

E.P. - a műremekkel a nyomdában - megkapta a Történeti Hivatalban apja (édesapám) dossziéit. Egy spicli több mint két évtizeden át írt jelentéseit. Ekkorát esni pofára, egyszerűen nem lehet. Képtelenség. És mégis. Az író, kínjában mi mást tehetne, kijegyzeteli a jelentéseket (édesapám fn. tmb. jelentéseit), és jegyzeteket fűz hozzá, három körben, jó két éven át érlelve a lehetetlent. Közben könnyez és önsajnál. Így lesz a kétrészes Harmonia caelestis a minap megjelent Javított kiadással háromrészes - így kerek a világ, meg: három a magyar (mi is?). Itt, most abba is lehetne hagyni. So it goes.

De. Először is üzenjük (se nem arisztokrata, se nem polgári [sőt, mondhatni proletár] lelkivilágunk teljes vehemenciájával) minden baromarcúnak, aki a következő hetekben - élvetegen göcögve - naugyézni és hátigenezni fog, hogy elmehet a jó büdös francba. El.

Másodszor: el kell mondanunk, hogy a Javított kiadás letehetetlen, egyéjszakás, gyomorszorító és -forgató olvasmány. Olyan Esterházy-könyv, amely. Nem, hagyjuk. Fogják még ezt csépelni, sokat. Talán csak azt, hogy az jut eszünkbe olvasás közben: mindannyian többnyire mások bőrére élünk. Be kéne ismerni valahogy. Van, aki nagyvonalú, pofátlan kegyetlenséggel; van, aki pitiánerül, apránként; van, aki öntudatlan gátlástalansággal; van, aki csőbe húzva, szenvedve-kínlódva halálig. És hát még az: jobb-e most, mint akkor? Lehet-e jobb? Megette a fene. Ki a túró akar ott lenni, mikor János jelenéseinek angyala feltöri az ötödik pecsétet? Hunyorgunk, csak, Gyurica urak, mi (édesapánk), Tomoceuszkakatiti legyek vagy Gyugyu? Most és mindörökké. (Coki ámen.)

Meg még: van ebben a kaporszakállú gyomorszájasban valami mennyeien harmonikus esztétikai kerekség. (Bár lehet persze, hogy csak lábszagú, olcsó "ezotéria". De akkor is.) Mert mi a túrónak kellett olyan nagyon, akkora munkával (Arbeit, Leistung, Tätigkeit? Werk?) megírni édesapámat, ha nem ezért (emiatt és evégett)? Mert csak így, ettől kerek. Így szép. Hogy ilyen borzalmas. Kis-nagy szerű. Az nem lehet, hogy az alatt a majd tíz év alatt, amíg a Harmoniát írta, ne tudta volna. Ha nem tudott is róla. Tudta.

Tudomás és kerekség dolgában ráadásul képes még felötleni az a lehetőség, hogy a Javított kiadás fikció (legenda, fedősztori, csokonailili - különben is, ki mondta, hogy Esterházy Péter Esterházy Péter?). Abban is volna húzós, soktonnás "üzenet". Meg kéne hagyni ezt a határozatlanságot (tribute to Heisenberg) valahogy, lenyűgözően szép, szimmetrikus konstrukció és relációrendszer volna benne. Ki tudná megmondani, melyik végén balanszíroz nagyobb pass(z)ió? A líra logika, de nem.

(Mellettem Winand Gábor lemeze szól, jazz: "Who'll guide me? / Decide for me / Where to go / How to choose[...] / And if the choice was wrong / Then must you carry on / Until you reach the end?" Bassza meg.)

Olvassa el kritikánkat: Egy spiclifi az irodalomtörténetben