Lázár, Olimpia
-2 °C
3 °C

Rejtő Jenő link, mint a véres hurka

2009.03.18. 12:47 Módosítva: 2009-03-18 13:58:26
A Dohány utcai Zsidó Múzeumban összehozott Rejtő-kiállítás egyszerre próbál meg kilépni a vicces légiós Rejtő-képből, illetve megmutatni, milyen volt maga az író. Nem sikerült megfejteni, miért ül lábszárcsonttal a szájában az oroszlán a bűzölgő vöröshagymáktól nem messze, miközben láthatjuk, hogyan jegyzetelte szét kéziratait Rejtő Jenő.

"Én Howardot szívből megutáltam, mert Howard becsapott" - írta dühösen levelében Rejtő Jenő a Nova kiadó vezetőjének, Müller úrnak, amikor sorra javította ki, húzta át és dobta ki szövegeit. Az idegszanatóriumban Rejtő úgy döntött, hogy felmondja a szerződést a kiadóval, pedig szinte mindent Müllernek köszönhetett, aki 3 év alatt 13 regényét adja ki.

Rejtő Jenő világa

Mellesleg ő csinált belőle P. Howardot is, ami egy vicces anekdotából kiderül. Egyébként Rejtőről van a legtöbb városi legenda és vicces sztori, de ebben a cikkben mindent összemosunk mindennel, mert ettől Rejtő a Rejtő. Szóval így kezdődött a pályája, miután a boksztársa apjának felajánlotta, hogy szívesen írna valamit:
"-Nem rossz ötlet. Magának van ehhez tehetsége. Próbálja meg...biztos sikerül" - mondta Müller.
"Milyet parancsol?" - kérdezte Rejtő.
"Légiósat. Most, tudja, ez a divat."

Ezután kellett nevét megváltoztatnia P. Howardra, hogy az 1936-os, A pokol zsoldosai című regényén már ez a név szerepeljen, pedig korábban Reichből magyarosított Rejtőre. Másik álneve Gibson Lavery volt, amit a cowboyregényekre talált ki (A Nevada szelleme volt az első ilyen), bár azok kevésbé voltak sikeresek (Tigrisvér, Texas Bill, a fenegyerek, Pokol a hegyek között), mint a légiós történetei.

És lógott a szájából a csont

Hiába ment el százezres példányszámokban egy-egy Rejtő-regény, nem sokat foglalkoztak vele a kollégák, mindig ponyvaírónak tartották. A hazai irodalomtörténet azóta nem tudta helyretenni Rejtő életművét, pedig fontos lenne egy széles réteg olvasmányélményeit meghatározó szerző életművének elhelyezése az irodalomtörténetben. "Nincs sémánk Rejtőre, ilyen a kiállítás is" - kapcsolta össze az életművet a kiállítással Réz András megnyitóbeszédében, majd hozzátette: "Link volt, mint a véreshurka."

A kajamotívumot csak erősítette, hogy felépítettek egy kis Rejtő-enteriőrt hátba szúrt matrózzal és rengeteg félbe vágott vöröshagymával, aminek hihetetlen erős szaga volt, bár jellemzően először két dolgot hittem: a mellettem álló férfinak van ilyen szaga, illetve hogy a vöröshagyma műanyag. A kiállításra egyébként is jellemző, hogy egészen fura sarkokat rendeztek be: van csontváz, oroszlán, hátba szúrt matróz, a tizennégykarátos autó slusszkulcsa, amelyek fura díszletei az egyébként érdekes kiállításnak.

A boksz miatt eltört orral élő Rejtő Jenő a magyar irodalom egyik legjobb arca volt, eleve kiakadt mindig, ha beszóltak, hogy az 1 pengő 70 filléres tartozása miatt inkorrektnek nevezték, derült ki a levelezéséből. Egyébként hiába keresett elég jól, a rengeteg kártyázás és laza életmódja miatt alig volt pénze, a kávéházakban úgy fizetett, hogy leírt egy mondatot vagy részletet a készülő regényéből, és beküldte a pincért a kiadóba, hogy fizessék ki. Mekkora sztár! Fiatalon bokszbajnoknak készült, majd újságíróként dolgozott a Berliner Zeitungnak és az Újságnak is, ahova elküldte önéletrajzát is, mint az a kiállításon látható. A Rejtő-rajongóknak a könyvborítók mellett az író kéziratait állították ki, kártyás levelezéseit, valamint néhány dokumentumot a büntetőszázadról.

A híres könyvborítók

A kiállításon a legnagyobb pofon Rejtő költészetébe való bepillantás volt, ezért direkt felírtam néhány strófát, hogy mindenki szörnyülködhessen: "Selyemből áradó finom parföm/ Te asszonyvér lehelet! Te puha váll izzó ajak/ Ti égő nagy szemek/ Állatvilágok messiásai" (Nő), "Én még sohse írtam./ Csak leírtam ezt meg azt és igaz sem volt./ Most tudok írni és látom hogy mi az./ Igaz." (Sohsem tudtam írni). Örüljünk a regényírói fordulatnak, én azt mondom.

Rejtő színházi életét, a színésztanulmányait, majd színdarabjainak plakátjait is kiállították, ahogy azt az 1942. október 9-én az Egyedül vagyunk című nyilas újságban megjelent cikket is, ami után pár héttel munkaszolgálatra küldték Ukrajnába a 101/19-es munkaszázaddal. "Nem húzok kesztyűt, hadd fagyjon meg a kezem, ha már nem írhatok" - mondta állítólag Rejtő nem sokkal 1943. január 1-i halála előtt. A háború után sokáig nem adtak ki semmilyen Rejtő-könyvet, majd 1956-ban megjelent A láthatatlan légiót. A fekete piacon addig nagyon magas áron futó Rejtő-könyvek új kiadóját megfenyegették a seftesek. A Rusznák Rita és Thúróczy Gergely által összepakolt kiállítás arra felhívja a figyelmet, hogy kénytelen lesz az irodalomtörténet megküzdeni Rejtő Jenő munkáival és életével.