Hugó
-6 °C
10 °C
Index - In English In English Eng

Náci adatbázist állítunk ki a velencei biennálén

2009.05.14. 22:35 Módosítva: 2009.05.14. 22:40
Forgács Péter Col Tempo – a W projekt című installációja egy közelmúltban felfedezett eugenetikai adatbázis és filmgyűjtemény anyagát dolgozza fel. A kiállítás június 7-től látható a velencei biennálén.

„Döbbenetes ereje van ezeknek a képeknek" – kommentálta a velencei biennále magyar pavilonjának kurátora a rövid filmfelvételeket, amelyeken emberek mutatják meg az arcukat szemből majd profilból. A Műcsarnokban bemutatott filmek képezik majd az alapját a magyar pavilon kiállításának.

A náci fajbiológiai kutatásokhoz készült több tízezer filmből és fotóból a neves filmes és képzőművész, Forgács Péter készített több termes installációt.

Izgalmas lelet

Már a munka felvetése is meglepő, mert Forgács és kurátora, Rényi András elmondása szerint a hangsúly egyáltalán nem a holokauszton, a háborús bűnökön van. Sokkal inkább az emberi arcról és annak felismeréséről szól a multimédiás alkotás.

Külön érdekes a mű előtörténete is. A hasonló koreográfiával készült filmek tízezreit, az ehhez tartozó fotókat, sőt gipszmaszkokat ugyanis véletlenül találták meg a 90-es években, a bécsi természettudományi múzeumban. A gazdag dokumentációt egy osztrák kutató, dr. Josef Wastl hozta létre 1939 és 1942 közt azért, hogy alapul szolgáljanak a náci ideológiát meghatározó fajelméleti kutatásokhoz.

A kutató „precíz, németes pedantériával készült adatgyűjtést végzett" - mondta Rényi. A fej jobbról balra forgatását bemutató, uniformizált felvételek minden alanyának adatait megtalálták a bécsi múzeum munkatársai. Kiderült, hogy nem csak hadifoglyok és deportáltak, hanem őrök és környékbeli lakók is megjelennek a képeken.

Arcok

Bár a felvételek az eugenetikai elméletek bizonyítására szolgáltak, a dokumentáció az alkotót mégsem ebből a szempontból érdekelte. „Nem egy sokadik holokausztkiállítást akartunk. A történeti kiállítások amúgy is tehermentesítő jellegűek, eltávolítanak a problémától."

A mű inkább az arc felismerésével foglalkozik. A pavilonban különböző kontextusokban jelennek meg az arcok. Lesz olyan terem, ahol klasszikus minta szerint, arany keretben tűnnek fel, és a látogató csak alapos vizsgálat után jön rá, hogy képernyőket lát, amelyeken rendkívül lelassítva forgatják el fejüket a vizsgálat alanyai. Egy másik térben dinamikusan villódznak a fejek.

Forgács Péter felkutatta az egyik férfit, akiről 16 éves korában gipszmaszkot készített Wastl. A vele folytatott beszélgetést filmen rögzítette, amely szintén megtekinthető lesz június 7-től. A pavilon középső termében egy amerikai szobrász, Louis McCagg emberi maszkjait állítják ki.

A pavilon bejáratánál helyezik el Giorgione azon festményét, amelyről a kiállítás a címét kapta. A festmény megfáradt tekintetű nőalakja a Col tempo, azaz az Idővel feliratú papírt mutatja a nézőnek, emlékeztetve arra, hogy a végén sajnos úgyis minden elég rossz lesz.

Rényi András a Műcsarnokban rendezett sajtótájékoztatón kiemelte, Forgács Péter elismertsége sokkal nagyobb külföldön, mint Magyarországon. Reményeik szerint ezt a projektet Velence után Budapesten is bemutatják.

Fekete doboz

Bár a Maróti Géza tervezte magyar pavilon idén lesz 100 éves, a kurátor hangsúlyozta, hogy a kiállítás nem folytat párbeszédet az épülettel. „Az épület nagy és világos, a mi kiállításunk zárt és sötét. A pavilon egy fekete doboz lesz. Egy dramatizált körút."

A kiállítás összesen 54 millió forintba került, amiből 30-at kaptak a projektre, 4 milliót pedig a gazdasági válság okozta nehézségek orvoslására. 20 millió forintba kerül a kiállítás fenntartása.

A projektből anyagi okokból végül kimaradt az a modul, amely fogadta volna a látogatókat. A falon futó felirat arról tájékoztatta volna a feje mozgásával a szöveget követő nézőt, hogy jelen pillanatban felvétel készül róla. Az eredeti koreográfiát követő felvételt gombnyomással lehetett volna jóvá hagyni. Így a néző arca bekerült volna a 70 évvel ezelőtti filmek közé, és a számítógépes rendszer azokkal vegyesen villantotta volna fel a látogatók arcát.

Ez a megoldás azonban olyan költséges lett volna, hogy végül le kellett róla mondaniuk.