Snoop Dogg találkozása Homérosszal

2009.05.18. 13:16 Módosítva: 2009.05.18. 15:12
A Táp színház elrappeli az Odüsszeiát, a kritikus viszonylag jól szórakozik.

Még a világfejlődés magas szintjei sem tudták eltörölni az olyan avítt kommunikációs formákat, mint a képzőművészet, az opera, vagy a vers. Az időmértékes verselés azonban már nem áll ilyen jól. Egyrészt mert nincsenek többé eposzi hömpölygésű események, amikhez hexametert illik használni. És amúgy sem ír már senki hexameterben, vagy ha igen, akkor irodalmi portálok írójáról és egyben olvasójáról van szó, aki így észrevehetetlen marad a többi ember számára.

Arcul csapás, sárba taposás

A többi ember pedig, már ha ilyesmire gondol egyáltalán, nem érti, miért kellene daktilusokban és spondeusokban elmondani valamit, ha lehet azt normálisan is.

Ezen a gondolaton alapul egyébként a nagy klasszikusok újraírásának a trendje, vagy legalábbis a vita a témáról. Hogy szabad-e mai nyelvre átírni a lehetetlenül hosszú és körülményes Jókait, vagy mondjuk az ugyanilyen, de még nyakatekert nyelvvel is súlyosbított görög eposzokat? Vagy pedig ez a szerző arcul csapása, majd sárba taposása, és minden művet meg kell tartani eredeti formájában, azon az áron is, hogy már kötelező olvasmány státusza ellenére sem rágja át rajta magát senki.

Snoop Dogg találkozása Homérosszal

A problémát előremutató módon oldotta meg a Táp színház, amikor harmadik lehetőséget tárt fel. Az avítt stílus olyan alkalmazási területét találta meg, ahol az nem kínos jópofáskodás, hanem a maga helyén létező forma. A színészekből álló laza társulás az Odüsszeiát dolgozta fel, szinte változtatás nélkül, az eredeti szöveggel. Rap verzióban.

Mintha Homérosz és Snoop Dogg egy átmulatott éjszaka után leporolták volna az üvegasztalt, és még vörös szemmel nekiláttak volna lemezt csinálni.

Csajok, erőszak ugye alapból van a sztoriban. És közben a hexameterről is kiderül, hogy csak akkor értelmetlenül bonyolult, ha az ember egy könyv fölé görnyedve olvassa. A nyakatekert mondatok értelmet kapnak, ha éneklik, kántálják, rappelik azokat.

A Táp színház előadásával olyan a helyzet, mintha zenét amúgy a kotta memorizálása útján tanítanák, míg egy nap valakinek eszébe nem jutna valami hangszerrel le is játszani a hangjegyeket.

Mindehhez a Táp kortárs zenei alapokat használt, ami megint csak adekvát, hiszen a ritmus az minden műfajban ritmus. Különösen az a hiphopban, amit direkt kántálásra találtak fel a négerek.

A Táp féle Odüsszeiát valójában tehát rap operának nevezhetnénk, ha nem lenne kínos ez a szóösszetétel. Meg amúgy is, míg az opera a kutatások szerint a világ egyik legunalmasabb műfaja, a rap életteli, izgalmas és ráadásul aktuális.

A kettő közt különbség még, hogy az Odüsszeisz című darabban nem nagyon játsszák el a történetet. A darab inkább koncertszerű.

Egyetlen cselekményorientált részt illesztettek az előadásba, a versenyt, amiben műartisták és igazi táncosok ripacskodnak. Teljesen feleslegesen, mert béna, esztrád jellegű betétről van szó. Mintha a rendező, Vajdai Vilmos nem bízott volna az alapkoncepció erejében. De lehet persze, hogy Snoop rajong a seggre esős poénokért.

Vicces viszont Paizs Miklós betétje, aki félbeszakítva az előadást lamentálni kezdett, hogy miért kell más nemzetek mitológiájával foglalkozni, mikor a magyaroknak is vannak legendáik, jobbak is, mint a többieké. A méltatlankodásnak egyébként annyi valóságalapja van, hogy Paizs írt szövegeket a darabhoz, de azt nyolc sor kivételével végül nem használták fel. A Táp 90 százalékban az eredeti szövegekkel dolgozott.

Olvasni sajnos kell

A probléma egyébként másodlagos, mert a darabot amúgy a zene viszi. A Realistic Crew és Keresztes Gábor hiphop és drum'n'bass alapjai jók annyira, hogy érthető legyen: a három éve formálódó előadás félkész verzióit eddig nem széksorok, hanem táncoló közönség előtt adták elő.

Meglepő módon éppen a címszereplő, a hazai underground sztár a leggyengébb a produkcióban. A Zubolyban és Irie Maffiában nagyot alakító Busa Pista szinte csak felolvassa a szövegét, ami talán az iskolai emlékek tudatalatti támadásával függ össze.

A Küklopszot alakító Vécsi Tibor viszont zseniális, kár, hogy hamar kiszúrják a szemét egy mikrofonnal.

A darabot szeptembertől a tervek szerint egyébként iskoláknak adják elő. Az olvasást mellőzni szándékozó nebulóknak hasznos információ, hogy az Odüsszeisz annyi hasonlóságot azért mutat az operával, hogy a szöveget itt sem lehet érteni. Bár egy kivetítőn olvasható, miről rappel a színész, a történet követéséhez legalább a padtárs olvasónaplóját érdemes még ellopni.