Kósa Lajos letilttatta a saját szobrát Debrecenben

A Kis magyar pornográfia című kiállításnak sikerült elérnie azt, amire minden kortárs művész hajt: hogy a bemutatott alkotás úgy legyen világos és érthető, hogy közben senkinek ne kelljen lemennie kutyába.

Igaz, ehhez szükség volt egy önkéntes résztvevőre, Kósa Lajos debreceni polgármesterre. Az ő részvételével vált teljessé a munka, derült ki a művész, Gerhes Gábor szavaiból.

Kósa Lajos, a kortárs képzőművész

A csütörtök este kirobban botrány első látásra nem tűnt művészeti ügynek. Az ironikus fotómunkáiról ismert Gerhes Gábor egy Kósa Lajosról készült mellszobrot adott be a debreceni Modem meghívásos kiállítására. A szobrot a polgármester hatalmi szóval levetette a kiállításról, majd miután a többi művész szolidaritásból visszalépett, végül mégis engedélyezte a megjelenését.

Hogy mindez a látszat ellenére művészeti ügy, jelzi: a kiállítás beharangozója jó előre felkészítette azokat az érdeklődőket, akik hisznek a jövőbe látásban. Az 1989 utáni időszak rendszerével foglalkozó kiállítás előszava ugyanis azt írja: „Ez [a rendszer] alapvetően más, mint a régi – ám mechanizmusai néha ugyanúgy abszurdnak hatnak, mint az előző esetében.”

Kósa Lajos, a cenzor

Kósa Lajos polgármester reakciója valóban abszurd volt, hiszen mint a város polgármesterének, jogilag és morálisan sincs beleszólása múzeumok művészeti koncepciójába. Emiatt lepődött meg a polgármester döntésén a szobrot jegyző Gerhes Gábor: „Legutóbb a rendszerváltás előtt volt olyan, hogy politikusok műveket vetettek le kiállításról.”

Gerhes elmondta, a múzeum ráadásul április óta tudta, hogy egy másfélszeres életnagyságú Kósa-mellszoborral készül a meghívásos kiállításra. Többször egyeztetett is a múzeum igazgatójával, aki a kiállítás kurátoraként is működött.

Kósa Lajos, a szobor

A múzeum igazgatója, Gulyás Gábor a Kis magyar pornográfia megjelenésének 25. évfordulója apropóján hirdetetett kiállítást a rendszerváltás utáni politikai és társadalmi helyzet vizsgálatára.

„A meghívott művészek egy része magára a könyvre reflektált, mások a Kádár-nosztalgiával foglalkoztak. Én és még például Szabó Dezső, aki egy vizeletben álló Parlamentet állított ki, az aktuális politikai helyzettel foglalkoztunk.”

Gerhes arra volt kíváncsi, hogy milyen kapcsolatban áll a művészet és a politika Magyarországon. „A kultúra és a politika egymásra utalt viszonyából adódóan a diktatúrák jellemző szokása volt, hogy élő politikusokról készült alkotások jelentek meg kiállítótermekben és galériákban. Munkám kísérlet és tanulmány arra vonatkozóan, hogy ez a mechanizmus egyáltalán működhet-e napjainkban, és ha igen, milyen módon tenné azt.”

„Nem számítottam arra, hogy ilyen direkt választ kapok a kérdésre” – mondta a művész.

Gerhes alkotása egyébként nem maga a kiállított szobor. A mű valójában telivér konceptuális alkotás. A művész csak a koncepciót dolgozta ki és a munkát irányította: fotót választott Kósa Lajosról, amelyet emailen juttatott el egy alkalmazott szobrászhoz, aki ez alapján másfélszeres életnagyságú, realista szobrot készített.

„A Kósa-büszt nem volt karikatúra, nem volt groteszk, szándékosan neutrális művet készíttettem. Ez nem pártpolitikai ügy. Mivel Debreceni kiállításra hívtak meg, olyan politikust kerestem, akit közismert és a régióhoz köthető. Kósa egyértelműen a környék politikai ikonja”

A szobor így csak egy eszköz volt, amely mozgásba hozta a művészi koncepciót. A mű azáltal teljesedett ki, hogy Kósa Lajos az utolsó pillanatban jelezte Gulyás Gábor Modem-igazgatónak: nem járul hozzá, hogy az önkormányzat által támogatott intézményben megjelenjen az önkormányzat vezetőjének szobra.

Gulyás a megnyitó előtt egy órával pedig közölte Gerhessel, hogy szobrát leveszik.

Kósa Lajos, a bérbeadó

A hírre a többi kiállító művész is visszalépett, így Kósáék kényszerhelyzetbe kerültek. Míg a megnyitóközönség odakinn várakozott, zártkörű megbeszélést hívtak össze a művészekkel. A tárgyaláson a polgármester azzal érvelt: összeférhetetlennek tartja, hogy a városvezető szobrát a város intézményében állítsák ki. Attól félt ugyanis, hogy egyesek arra a következtetésre jutnak, ő maga rendelte a szobrot magáról.

Mire a hiába várakozó közönség szétszéledt, megszületett a megoldás. A műveket kiállítják, Gerhes Gábor pedig bérbe vesz a kiállítóteremből egy akkora területet, amin elfér a szobra, és itt, a saját territóriumán állíthatja ki a művet.

A szobor talapzatára pedig kötelező kiírnia, hogy a szobor nem Kósa Lajos megrendelésére készült, neki ahhoz semmi köze.

Meg szerettük volba szólaltatni Kósa Lajost és Gulyás Gábort, de sem telefonjainkra, sem üzenetünkre nem reagáltak.