Az első fénykép megjelenését hosszú kutatómunka előzte meg Joseph Niépce műhelyében. Niépce fotós találmányát a Francia Akadémián jelentették be 1839-ben, később társával, Louis Daguerre-rel előadást is tartott itt, ezt tekintik a fényképészet hivatalos megszületésének. Ezüst-jodid és higany egymásra hatásából készült az első fénykép, dagerrotípiának nevezték.
Roger Fentont tartják az első háborús riporternek, ami ebből a képéből kevésbé derül ki, pedig 1855 májusától négy hónapig fotózta a krími harcokat. Több száz kilós felszerelését külön szekéren szállították.
Robert Capa 1936-ban készült híres képe A milicista halála. Valószínűleg mindenki ismeri, hiszen még tart a kiállítás a Ludwig Múzeumban. A fotó egy francia újságban jelent meg, és háborúellenes üzenete miatt lett világhírű. A kép eredetiségét néhányan megkérdőjelezték.
Nyolcvanezer ember halt meg az 1945-ös amerikai atomtámadásban Nagaszakiban és Hirosimában, amit az amerikai hadsereg szépen le is fotózott. A gombafelhőt mindenki felismeri.
A fehéreknek és a színesbőrűeknek külön mosdókagyló járt a szegregációs politika miatt, ami fontos jelképévé vált a változás szükségességének. A fotót Elliott Erwitt készítette 1950-ben, Észak-Carolinában.
Peter Leibling képe a szögesdrótot átugró katonáról szintén jelentős szimbóluma a szabadságvágynak és a hidegháborúnak. Hans Conrad Schumann 1961-ben az életét kockáztatva ugrott át a kommunista oldalról Nyugat-Berlinbe.
A síró, visító gyerekek, a háttérben sétáló katonák képét a napalm sújtotta Dél-Vietnamban Nick Ut készítette 1972-ben. A történészek szerint ez a kép bizonyította az amerikai háború értelmetlenségét és borzalmait, emiatt indultak bea vietnami háború elleni tiltakozások.
Ezt a filmbe illő, hihetetlen fotót, amin egy férfi négy tankkal néz szembe, a Tiananmen téren készítette Jeff Widener. A kommunistaellenes harc máig fontos, allegorikus fotója 1989-ben készült.
Kevin Carter képén egy szudáni gyerek bukik a földre, a háttérben keselyű várakozik. A városi legendák szerint a fotó elkészítése után Carter nem segített a kisgyereknek, hanem magára hagyta a fertőzésektől félve, pedig hozzájuk közel ENSZ-tábor volt, ahol talán megmenthették volna. A New York Timesban megjelent kép Pulitzer-díjat kapott, de néhány hónappal később a fotós öngyilkos lett, mert nem bírta elviselni a támadásokat. A valóságban azonban Carter nem hagyta magára a gyereket, aki eljutott az élelemig, ráadásul Carter a kisgyereket óvta azzal, hogy nem segített, annyira le volt gyengüve a szervezete. Végül: nem emiatt lett öngyilkos.
A sorozat utolsó darabja az Abu Ghraib börtönben készült 2004-ben, amikor a katonák a rabokat különböző módszerekkel alázták meg. A fotó kikerülte után óriási botrány lett, Susan Sontag szerint "a fényképek mi vagyunk. Leképezik azt a politikát, amely erre a kormányzatra jellemző, és a gyarmati uralom alapvető züllöttségét".