Vilhelmina
12 °C
28 °C

A kommunizmus megerőszakolja a szerelmet

2009.10.14. 14:28 Módosítva: 2009-10-17 17:12:53
A nő megismerkedik a férfival, akiről kiderül, hogy ÁVH-s államügyész. A nő és a fiú találkozik. Hárman-hárman játsszák mindkettőjüket, hogy szélsőséges árnyalataikban mutassák meg a különbségeket. A Bárka Színházban Gergye Krisztián társulata intim, fájdalmas és érzéki módon mutatja meg a kommunizmus és a párkapcsolatok viszonyát a Budapesti Őszi Fesztiválon.

A színházat nem elsődlegesen emlegetjük Nádas Péterrel kapcsolatban, prózái és esszéi beelőzik elég ritkán játszott darabjait (a Találkozásban Ruttkay Éva is játszott korábban). A test, a nyelv és a különböző érzéki tapasztalatok játsszák Trilógiájában (Takarítás, Találkozás, Temetés) is azt a dramaturgia szerepet, amelyek előre viszik a történetet. Már amennyiben van történet: egy fiú megérkezik Máriához, és beszélgetni kezdenek. Vonzalomról, reménytelenségről, szerelemről, érzelmekről, a másikról, az ÁVH-ról és egy apáról, aki nincs, és nemlétében annál erősebben van jelen Gergye Krisztián rendezésében.

Mária a huszadik századi magyar történelmet hordozza: arisztokrataként születik, jómódú zsidóhoz megy férjhez még a világháború előtt. A háború után egyedül marad, az államgépezet mindenét elveszi a vagyonától a becsületéig, Bécsbe próbál menni, de az Államvédelmi Hatóság elkapjja. Utána megismerkedik a fiú apjával, akiről később, amikor másodszor is beviszik, kiderül, az ÁVH államügyésze. Az apa öngyilkos lesz. A fiú sok-sok évvel később fut össze az asszonnyal.

A bibliai utalások nem véletlenek a Találkozásban: Mária, az apját nem ismerő fiú és az istenként viselkedő atya, aki mindent meghatároz, egyfajta központ. Ez értelmezési keretet is ad, így a darab végi szakrális mosdatás is átértelmeződik, amikor a nő felmenti apja bűnei alól a fiút.

A hófehér, túlságosan tiszta színpadot három láthatatlan részre bontja három fekete ruhás nő: az egyik fekszik az ágyon, a másik ül a széken, a harmadik kávét főz. Egy történet elbeszélése ez folyamatosan váltakozó nézőpontból, a színésznők egymástól veszik át a szót. Mária története így lesz háromféle, sőt ezerféle, mert minden megszólalás új kontextust hoz létre. Spolarics Andrea, Varjú Olga és Varga Anikó csak látszólag kap egyenlő szerpet a darabban: Spolarics járja be az ideggörcstől a szexualitáson át a fiú levetkőztetéséig a legérdekesebb utat, Varjú Olga az elfojtásból építkezik, Varga Anikónak pedig nincs könnyű dolga, valahogy nem lett kitalálva a karaktere, ráadásul az ő párja súlytalan, gyenge. A fiúknak eleve díszletfunkciójuk van, de Dévai Balázsnak sikerül kinőnie ebből, a fiú történetét egyedül neki sikerül megmutatnia. Pásztor Tibor érzelmes, sértődékeny, Szabó Gábor kevés. A nők mögé/mellé karakteresebb fiúkat kellett volna találni.

Gergyétől alapvetően táncosabb darabot lehet várni, de sikerült megoldania, hogy a színészek mozgása alaposan kitalált legyen, mintha tánckoreográfia lenne. A Találkozás alapvetően a testiségre, a színészek közötti kapcsolatokra és az érintésekre épül, ritmust a monológok és a dialógok adnak.

(A Találkozást a Bárkában október 20-án és 28-án lehet látni, ennek folytatásaként, de nem egymást feltételezve, megnézhetjük az MU Színházban a Temetést, ami elsősorban tánc és felolvasás lesz.)